JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
Saját hangon2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Winand Update az iF kávézóban

Aki péntek este a Ráday utca felé vette az irányt, és meghallotta a kiszűrődő muzsikát az iF kávézóból, szinte biztosan kedvet kapott hozzá, hogy ott maradjon, és belehallgasson egy kicsit. Winand Gábor és két zenésztársa remek zenei aláfestést nyújtott egy pohár borhoz, vagy egy kellemes vacsorához. Aki pedig kifejezetten a koncert miatt érkezett, az is bizonyára jól szórakozott, hiszen nagy zenei élményt nyújtott a három zenész fellépése.

dscf0178.jpg


A trió nem szokatlan, játszottak ők már együtt, noha azért itt úgy vélem, Rozsnyói Péter zongorista a „kapocs”, ugyanis ő a Winand Quartet-nek is tagja, valamint Orbán Györggyel is rengeteget zenél együtt saját triójában. A zenészek tehát régóta és jól ismerik egymást, és ez a mai estén nagy szerepet játszott. Szükségük is volt erre az összhangra, lévén mindhárman elég szabadon kezelik a zenét, még a jazzen belül is nagyon jazz, amit ők játszanak, és ezt nem mindig könnyű összehangolni. Főleg úgy, hogy nem volt dobos, aki igazán ritmushangszerként összetartaná, és egy mederbe terelné hármójuk kalandozós játékát. Bizonyos szempontból (főleg az előbb említett szempontból) hiányzott, de annak is örültem, hogy így nagyobb szerepet kaptak a szólóhangszerek (még a bőgő is). Nekem valahogyan tetszett ez a „nyers” zene, mintha három teljesen különálló hangszert hallgattam volna, amik néha-néha elkalandoztak egymás mellett, de valahogy mindig újra egymásra találtak. A szerzeményekhez, azok stílusához és felépítéséhez szintén illett ez a fajta zenei szabadság. Ebből a szempontból én különbséget tennék a legutóbbi koncertélményem (Trió Cimbiózis) és eközött: ott maguk a szerzemények voltak jóval összetettebbek, megmunkáltabbak, ott szükség volt arra a fegyelemre és arra a fajta összhangra, ami már-már a klasszikus zenére emlékeztetett. Itt a szerzemények tulajdonképpen kiindulási alapként voltak felhasználva, amire aztán az egyéni hangszeres tudás és a zenészek zsenialitása építkezni tudott. Mivel nem volt egyértelmű, hogy ki mikor mit játszik, szó szerint ott helyben született meg az egész, és ennek mindig megvan a maga varázsa. Másféle improvizáció és másféle együttműködés, igazából egyik sem jobb, vagy több a másiknál, ízlés kérdése, én mindkettőt szeretem.

Én ezt mindig őszintén bevallom, ezúttal is megteszem, nem vagyok nagy híve az énekes jazznek (persze nincs vele semmi problémám, csak én inkább „hangszerpárti” vagyok), de ez a koncert kifejezetten tetszett ilyen szempontból is.


dscf0172.jpg


Az eredeti programtervben Winand Gábor, mint énekes volt megjelölve (persze nyilván ő „elsősorban” énekes), de én azért nagyon örültem, amikor megcsillant a csodaszép szopránszaxofonja is.


dscf0171.jpg


Ezzel együtt a tudása előtt fejet kell hajtanom, nagyon szép hangja van, és ami talán még fontosabb, remekül tudja használni. Többször hallottam már őt is élőben, amikor a felesége, Elsa Vallé kubai származású énekesnő oldalán csillogtatja meg tudását, az azért nem rossz élmény. Nyilván nem érdemtelenül tartják őt nemzetközi szinten is ilyen nagyra, ma is sokat megmutatott tehetségéből. A szaxofonjátéka szintén nagyon kellemes volt, a lágy dallamok ugyanolyan szépen szóltak, mint a jazzes futamok, nem véletlen, hogy énektudása mellett fúvós hangszeres játéka miatt is elismerésnek örvend (tudniillik fuvolán is játszik).


dscf0194.jpg


Rozsnyói Péter zongorajátékát – mint ezt már egy korábbi beszámolómban leírtam – nagyon régóta hallgatom és szeretem. (Márcsak azért is, mert mindketten veszprémiek vagyunk.) Mivel én főleg saját triójával, vagy szólóban hallottam őt játszani (néha egy-egy más formációban is), már-már megszoktam, hogy ha ő színpadra lép, akkor többé-kevésbé végig rajta van a reflektorfény. Számomra ezúttal is kissé furcsa volt a zongorát a kezei alatt kísérőhangszerként hallgatni (mint az Opusban annak idején Stéphane Mercier oldalán). Akkor is, most is bizonyította, hogy nem csak vezetni tud egy zenekart, hanem kiszolgálni is a társakat, nem csak gyönyörű szólókat tud játszani, hanem szép és pontos akkordmeneteket is. Persze ezen az estén mindkettőre lehetősége volt, nagy szerepet kapott a zongora olyankor is, amikor a figyelem inkább a szaxofon felé terelődött, így aztán sokat hallhattunk a – számomra már – összetéveszthetetlen stílusából.


dscf0154.jpg


Orbán György pedig ezúttal is hozta a tőle megszokott pontos, lendületes, kreatív játékot. Alapvetően ő próbálta egyben tartani két zenésztársa szabadabb mozgását, improvizatív játékát, mindemellett saját tudását is megcsillogtatta számos alkalommal. Rajta látszik igazán az a gyermeki jókedv, az az örömteli hozzáállás, amitől az embernek már csak attól jobb kedve lesz, ha nézi, ahogy játszik. A fényképek szempontjából nem volt túl előnyös, hogy ilyen lelkesen mozgott és táncolt, de ott helyben öröm volt nézni őt.

Örültem, hogy erre a koncertre is eljutottam, nagy élmény volt együtt látni ezt a három remek zenészt. Az improvizáció és a hangszeres tudás magas fokát mutatták be, ami a koncert minden sajátosságával együtt egy kifejezetten kellemes péntek esti program volt.


dscf0147.jpg


dscf0149.jpg


dscf0151.jpg


dscf0156.jpg


dscf0165.jpg


dscf0167.jpg


dscf0175.jpg


dscf0178.jpg


dscf0180.jpg


dscf0181.jpg


dscf0182.jpg


dscf0184.jpg


dscf0185.jpg


dscf0186.jpg


dscf0187.jpg


dscf0189.jpg


dscf0190.jpg


dscf0192.jpg


dscf0197.jpg

Vissza a hírekhez