A Dresch–Borbély Quartet forró hangulatú koncertje az Újpalotai Nyári Játékokon, a Boldog Salkaházi Sára templom udvarán, július 2-án

Az immár hagyományosan megrendezett Újpalotai Nyári Játékokat idén június 29-től július 3-ig rendezték meg a XV. kerületben. Az öt koncertből álló sorozat július 2-i estjén a hazai jazz műfajának jeles képviselőiből álló együttes, a Dresch–Borbély Quartet játszott a nagyjából kétszáz fős közönség előtt. A kellemes nyáreste és a szabadtérhez képest jó hangosítás hozzájárult a nagyszerűen játszó együttes sikeréhez. Annak ellenére, hogy nem éppen szakmai közönség előtt játszottak, elsöprő sikert arattak a hangulatos templomudvaron. (Ez egy kvázi előre hozott születésnapi koncert volt, mert Dresch Mihály július 10-én lesz 60 éves! – A szerk.)

Ezen az estén Dresch Mihály tenor- és szopránszaxofonon, valamint fuhunon, Borbély Mihály altszaxofonon, basszusklarinéton, tárogatón és erdélyi furulyán játszott, Horváth Balázs bőgőzött és G. Szabó Hunor dobolt. A közel másfél órás koncerten Dresch és Borbély szerzemények, valamint balkáni és magyar népdalfeldolgozások hangzottak el, főleg a két fúvós hangszerre hangszerelve. Ebben az esetben az a közhely, hogy „két dudás egy csárdában…” nem volt helyén való, mert a remek hangszereléseknek köszönhetően olyan kifinomult együtt játékot hallhattunk a témák felrakásánál, hogy az ritkaság. A szólók alkalmával pedig nem rivalizálásnak lehettünk tanúi, hanem egymást erősítő felhívás-válasz forrósította a hangulatot. A felvonultatott hét fúvós hangszerből adódó kombinációk pedig más-más karaktert biztosítottak az előadott daraboknak. Volt itt gyönyörű ballada, vidám élénk táncos darab, megrendítő sirató, folklór ízekkel fűszerezett up tempós be bop, de 7/4-es rafinált ritmusú bolgár népdalfeldolgozás, vagy vérbeli húzós mainstream jazz is. A négy előadón látszott, hogy élvezik, amit játszanak és ez magával ragadta a közönséget is. Valami őserő árad Dresch Misi és Borbély Misi játékából, a népzene a zsigereikben van, és amikor felszínre tör, vérpezsdítő jazzmuzsikává nemesül. Nem a népdalt jazz-esítik, hanem annak alapjait, elemeit, akcentusát építik be a szerzeményeikbe és az előadásmódjukba, improvizációjukba. A két fúvóst érzékeny empátiával és stabil alappal kísérte bőgőjén Horváth Balázs, két nagyszerű szólóval is felhívta magára a figyelmet. Az együttes legfiatalabb tagja G. Szabó Hunor precíz dobjátékával jól beilleszkedett a quartet játékba. Pedig a sok tempó- és ritmusváltással, kiállásokkal teli darabok feladták neki a leckét. Különösen az aszimmetrikus dél-szláv ritmusokban remekelt, még pompás szólót is produkált ütővel és kézzel is.

Három-négy számot összefűző blokkokat játszottak, közben gyakran váltottak hangszert, a szám karakterének megfelelően, egy pillanatra sem hagyták lankadni a figyelmet. Az elhangzó számokat nem konferálták, csak egymás bemutatására szorítkoztak. De az elhangzott zenéjük valami mély húrokat pengethettek meg a közönségben, mert ráadás nélkül nem hagyhatták el a pódiumot. (Vukán György az ilyen kegyelmi állapotot nevezte katarzisnak, anno.)

Telitalálat volt, hogy ezt az együttest is meghívták a rendezők az Újpalotai Nyári Játékokra. Maradandó zenei élménnyel gazdagodhatott, aki ott volt ezen a szép nyárestén.