BÁGYI BALÁZS NEW QUARTET - BALKÁN TURNÉ
Az elmúlt héten zenekarommal több bulgáriai és egy szerbiai fellépésünk volt, a Szófiai Magyar Kulturális Intézet szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával. Mindig jó érzés és a siker biztos fokmérője, ha visszahívnak bennünket valahová. Így történt, hogy az egy évvel ezelőtti turné nyomán ismét útra keltünk. Ezúttal a banda eredeti fellállásában tudott utazni, vagyis Ávéd János szaxofonon, Oláh Dezső zongorán és Oláh Péter nagybőgőn tartottak velem. A közösen megélt zenealkotás mellett, igazi öröm együtt lennünk a színpadon kívül is bárhol, a jó hangulat mindig garantált.
15 órás utat követően első állomásunk a Szófia alatt lévő síparadicsom Bansko volt. Itt 18 éve tartanak egy egyhetes nemzetközi jazz fesztivált. A résztvevők között élvonalbeli európai és amerikai zenekarok lépnek fel, esténként cca. 1000 ember előtt.
Fellépésünk napján, a hangbeállás előtt sajtótájékoztatót tartottunk, ahol az együttes zenéjéről és a nálunk folyó munkáról beszéltünk. Velünk egy napon először a török légierő big bandje játszott, utánunk Carmen Souza portugál énekesnő zenekara következett. Műsorunkat a bolgár nemzeti TV és rádió is rögzítette, amelyről egy vágatlan DVD-t rögtön a koncert befejezését követően a kezembe nyomtak.
Másnap még ott maradtunk és meghallgattuk a jazz legenda Monty Alexander trióját, akikkel össze is ismerkedtünk. Az egyik szálloda bárjában, a zseniális bolgár trombitás Mihail Joszifov vezetésével, hatalmas jam session-ök folytak minden este. Természetesen ezekből mi is kivettük részünket, kiélvezve a nagyszerű zenei közeget.
Itt haverkodtunk össze Alexander dobosával, Obed Calvarie -vel, aki korábban nálunk is járt Budapesten, Gerald Clayton triójának tagjaként. Miami születésű kollégám nemcsak zseniális dobos, de kiváló ember és nagyon nagy party arc is. Itt kötöttünk barátságot Amro Salah egyiptomi zongorista-zeneszerzővel is, aki nem mellesleg a Cairo Jazz Festival igazgatója. Nagyon tetszett neki a műsorunk és meghívott bennünket a 2016-os programba.
Következő állomásunk egy plovdiv-i jazz klub, a Bee Bop Café volt. Vérbeli jazzklubos közeg, igen figyelmes közönséggel, ahol időkorlát nélkül, nagy kísérletező kedvvel muzsikálhattunk. Ez volt a turné legjobb koncertje, nyár közepén meglepő módon, teltház előtt játszahattunk. Turné közben ugyan kevés lehetőség nyílik a turistáskodásra, de azt már tavaly is megállapítottuk, hogy Plovdiv gyönyörű belvárossal büszkélkedhet.
Másnap a Magyar Kulturális Intézet következett Szófiában. A profi, mindenre kiterjedő, figyelmes szervezésért járó hála Dimitrov Györgyi igazgató asszonyt és munkatársait illeti. Az intézet dísztermében játszottunk akusztikusan, nagyon intim atmoszférában. Biztosan célba ért a muzsika, amely hatás a koncertet követő CD vásárlási kedven is érződött.
Utunk utolsó, egyben legnagyobb szabású koncertjére Szerbiában a Nisville International Jazz Festival-on került sor. Itt rendkívül sok hasznos tapasztalatra tettünk szert, amellett, hogy egyik ámulatból a másikba estünk. Egyrészt, minket beleértve ugyanazok a bandák léptek fel, akik Bansko-ban is. Nyilván az ügynökök együtt, “csomagban” adják el őket. Egy szintén ott is szereplő holland csapattal, a Jazz Connection-nel volt közös backstage sátrunk, de egyiptomi barátainkkal is újra találkoztunk. Monty Alexander egy nappal előttünk volt, de szerepelt még a fesztiválprogramban az angol Incognito is. A helyszín is különleges, egy hatalmas, régi török erőd, amelyet csak a fesztivál idején használnak egy hétig, mint, a minket kalauzoló későrőnktől, Teodorától megtudtuk. Itt több színpadon, különféle stílusban, esténként 8-10 bandával folyt a műsor. Ekkora jazz rendezvényen még egyikünk sem járt eddig, én még az USA-ban sem voltam ilyenen. Az este közepére többezresre duzzadt tömeg igen lelkes és befogadó volt.
Mi a főszínpad műsorát nyitottuk meg aznap, utánunk az ex-jugoszláv nemzeti hősként ünnepelt, most 84 éves Dusko Gojkovics trombitált, majd az amerikai Sun Ra Orchestra játszott. A szinte irreális méretű jazzhallgatóság jelenléte egy fizetős fesztiválon minden hazai viszonyokhoz szokott képzeletet felülmúlt. Másik meglepetés akkor ért bennünket, amikor elvegyülve a közönség soraiban láttuk, hogy mennyi fiatal van. Ez, azt kell mondjam, szokatlan volt számomra a nyugat-európai jazzközönség életkori összetételéhez viszonyítva. Nagyon jól játszottunk a rendkívüli mértékű sajtó érdeklődéssel kísért koncertünkön, ott létünk, mint ahogyan a turné egésze is, hatalmas élmény volt.
