Hiromi Trio, Jazz Alley, Seattle, USA (2015. szeptember 20.)
Hiromi Uehara (1979) - zongora, szintetizátorok, Antony Jackson (1952) - basszusgitár, Simon Phillips (1957) - dobok (de még mennyi!!) - így állt fel a trió. Hiromi, ahogy várható volt, villámgyors futamokkal, hirtelen váltásokkal, és kislányos kedvességgel kápráztatott el mindenkit, de - valljuk be férfiasan - Simon Phillips iszonyatosan szétverte a legtöbb számot. Mégpedig a képen látható Tama dobszörnyeteggel követte el mindezt. Így aztán nem volt túl élvezetes a dolog. Ráadásul a zenekar a koncert elején kitalálta, és kihirdettette, hogy senki ne fényképezzen semmit (vakuval sem, de vaku nélkül sem) és a klub emberei szigorúan betartatták ezt az új szabályt a közönséggel. Így aztán csak pár, a koncert legvégén készült képet tudok mutatni a tisztelt JazzMa olvasóknak.
Leginkább az utolsó két lemez anyaga volt soron, de alig játszottak egy órát; a Jazz Alley managerének kellett "visszarendelni" a zenekart a színpadra, hogy tovább játsszanak. (Eddig ilyet életemben egyszer láttam csak, pár éve egy McCoy Tyner koncerten.) Habár Hiromi nagyon cuki, Anthony Jackson pedig még mindig csodálatosan kísér és szólózik, de az egész koncertnek elég fura összhatása volt; nekem az a diagnózisom, hogy a tagok kezdik unni egymást, és/vagy ezt az "in-your-face" fúziós zenét, amit immár jó pár éve nyomnak így hármasban. Erről jut eszembe: pár éve Fred Hersch-sel beszélgettem, és ő azt mondta, számára Hiromi stílusa az abszolút antikrisztus... Azért szerintem ennyire nem rossz a helyzet; voltak finomabb részek és volt egy tízperces, nagyon szép, jazz/klasszikus zenei elemeket ötvöző Hiromi zongoraszóló is. Tulajdonképpen Simon Phillips szólói is élvezetesek - önmagukban -, csak olyankor az embernek egy stadiont és egy rockzenekart kell képzelni melléje. Hát, ez van. Hirominak volt már egy számomra kedvesebb zenekara, amelyben egy szimpatikus és ügyes szlovák jazzdobos játszott (Martin Valihora) és David Fiuczynski gitározott - és biztosan lesznek még a jövőben finomabb, nüanszosabb, jazzesebb projektjei is.
