Michael Shrieve's Spellbinder, Seamonster Lounge, Seattle, USA (2015. október 6.)
Michael Shrieve neve sehol nem "household name" a világon. Öregedő rockrajongók talán emlékeznek a "Woodstock" koncertfilm dobszólójára, amelyet a Santana együttes akkor 18 éves dobosa "hajtott végre". (Van, aki minden idők leghíresebb dobszólójának tartja azt a néhány percet). Nos, ő Michael Shrieve. Aki hat legendás lemez (Santana, Abraxas, Santana III, Caravanserai, Welcome és Borboletta), valamint a Santana/McLaughlin "Love Devotion Surrender" után 1973-ban kivált a Santana-ból, és nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben - legalábbis a nagyközönség számára. Pedig nem tétlenkedett, csak éppen a Santana-t követő projektjei nem találtak el a rajongók széles tömegeihez. Sem az "Automatic Man", sem a "Go" supergroup (1976-78), melyben Stomu Yamashita, Steve Winwood, Al Di Meola és Klaus Schulze voltak Shrieve zenésztársai. Az 1984-es "HSAS" rockbanda (Hagar Schon Aaronson Shrieve) sem akárkikből verbuválódott össze, és nem akárhogy szólt, de mégsem élt túl többet egy évnél. Így aztán, Michael Shrieve szép lassan a megélhetési dobolásra (bocsánat: stúdiózenélésre) adta a fejét (Roger Hodgson-tól, Mick Jagger-en, és Zucchero-n keresztül a Rolling Stones-on át a Jefferson Airplane-ig tucatnyi lemezen játszott), és közben - majdhogynem a saját kedvtelésére, 5-6 évenként - a jazz, a rock, a latin, a new age és sok más stílus egyvelegében - szólólemezeket adott ki. (Nekem a Jonas Hellborg-gal felvett "All Our Steps" és "Two Doors", a két Seattle-i jazz szupersztárral, Bill Frisell-lel és Wayne Horvitz-cal rögzített "Fascination", és a David Torn-nal, Andy Summers-szel és Mark Isham-mel felvett a "Stiletto" a kedvenceim).
És közben Woodstock óta eltelt majdnem 50 év; Michael Shrieve letelepedett Seattle-ben, felnevelte két fiát - az idősebb, Sam, szintén a zenészi pályát választotta -, stúdiómunkákkal foglalkozott. Lassan megőszült és nyugdíjaskorba került. Közben - mellesleg - beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be is, és felkerült a Rolling Stone magazin "minden idők legjobb dobosai" Top 10-es listájára. ("Ezért, meg $1.50-ért vehetsz egy buszjegyet" - nyilatkozta erről kicsit keserűen.)
Úgy nézett ki, ez lesz a történet befejezése. Aztán, tíz éve, váratlanul Michael Shrieve újra beindította a turbinákat. Megalapította a Spellbinder zenekart (a banda nevét régi barátja, Szabó Gábor egyik lemezének címe inspirálta), amelyben Seattle tehetséges fiatal zenészeit formálta egységbe. A Spellbinder-ben az üzbég basszgitáros-virtuóz Farko Rusztamovics Doszumov ("Üzbegisztán válasza Jaco Pastorius-ra!") a Carlos Santana-inspirálta gitáros, Danny Godinez, és a Hammond B3 orgonista Joe Doria valami egészen egyedi, pszichedelikus jazz-rock-latin jam-band groove fúziót játszik: Michael Shrieve elemi erejű dobjátéka alapozza meg, fogja össze és űzi-hajtja előre a zenekart. Nehéz szavakkal leírni: ezt a zenét tényleg hallani kell, lehetőleg élőben.
A Spellbinder jó pár évig minden hétfőn Seattle Fremont negyedében játszott egy apró klubban, kicsi, de lelkes törzsközönség előtt - késő estétől hajnalig. Kiadtak egy lemezt is ("Live at TOST"), de az országos, vagy nemzetközi siker megint csak elkerülte őket. Aztán a TOST is átalakult: előbb átnevezték, majd becsukták. Pedig a Spellbinder programján olyan feldolgozások (is) szerepeltek, mint az "Every Step of the Way" (a Caravanserai-ról), a “Moon Over You”, a “Jungle Strut”, a “Flamingo”, vagy a “Soul Sacrifice”. (Igaz, borzasztó hangminőségben, de a youtube-on fenn van jó pár Spellbinder koncert-töredék). Michael Shrieve nemrég összerakott egy másik Seattle-i fúziós studio-supergroupot is, Trilon névvel (ebben Mike Dillon, Skerik, Reggie Watts, Brad Houser és James Rotondi játszik), és egy remek lemezt is kiadtak - szigorúan bakeliten! Emellett felelevenítette kapcsolatát Carlos Santana-val, és vendégként részt vett pár Carlos Santana stadionkoncerten is. És világszenzáció: 2016 tavaszán fog megjelenni a "Santana IV" lemez! A régi banda (Neal Schon, Gregg Rolie, Michael Carabello, Carlos Santana és Michael Shrieve!) újra összejött; a lemez felvételei pár hónapja egy Las Vegas-i stúdióban készültek; állítólag egy 2016-os nemzetközi koncerttúráról is szó van. Hát ilyen a nyugdíjaskor - Michael Shrieve módra.
A Spellbinder idén felvett egy új stúdiólemezt, amely - reméljük - nemsokára meg is jelenik. De már több, mint egy éve nem játszottak élőben. A kicsi, de lelkes Seattle-i törzsközönség már nagyon várta az újabb fellépést, amelyre tegnapelőtt Seattle egyetemi negyedében, egy apró klubban (Seamonster Lounge) került sor. Habár a klub elrendezése, akusztikája, hangosítása, és törzsközönsége abszolút alkalmatlan koncertek rendezésére, ez nem zavar senkit. Sem a tulajt abban, hogy minden este koncerteket rendezzen, sem a közönséget, hogy a lebujban minden este megjelenjen, és megpróbálja túlkiabálni (valamint esetenként sörrel véletlenül leönteni) az aktuális zenekart. De a Spellbinder törzsközönségének mindez tökmindegy volt: bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között, csak végre hallhassuk már újra a bandát.
És éjjel fél 11-kor beindult a varázslat. Ugyanaz a fergeteges zene, amelyet megszoktunk és megszerettünk, és amely zene valamiért kizárólag Seattle-ben hallható élőben. (Michael évekig próbált - sikertelenül - menedzsert/producert találni, és koncerteket szervezni a Spellbinder-nek. "Nem vagytok ismertek; ez a zene nem nagyközönségnek való" volt a standard elutasítás.) Michael Shrieve még mindig originális, még mindig frenetikus: mint a jó bor, öregszik, de közben egyre javul a minősége.
Közönség: akik konkrétan a Spellbinder-re jöttek: egytől egyig figyelmes, lelkes, szofisztikált egyedek. Akik csak amúgy épp a klubban voltak: minősíthetetlen csürhe (de kibírtuk). Hangosítás: katasztrofális (de ez is jobb, mint a semmi!) Világítás: minimális. (De mindegy!!!) Spellbinder, Spellbinder Spellbinder!
Képek a sötétből.
