Exkluzív interjú Benkó Ákossal a Syrius Legacy október 17-i BJC-beli dupla lemezbemutató koncertje elé
A felvidéki Komarno-ban (Rév-Komárom) született Benkó Ákost (1983) 2008. január 4-én léptettem fel először a “Jazz a Márványteremben” sorozatomban. Akkor a 2007 novemberében a Magyar Jazz Szövetség által rendezett Combo Verseny II. helyezettje, az Ávéd János Quartet tagjaként szerepelt. Majd 2011 őszén rábeszéltem, hogy jelentkezzen a 2012 tavaszán a Múzeum utcai Budapest Jazz Clubban rendezett Jávori Vilmos Jazz Dob Tehetségkutató Versenyre, amit aztán meg is nyert. A döntőben láttam-hallottam először dobolás közben énekelni. Így 2014 februárjában, mikor eszembe ötlött, hogy megalakítsam a Syrius Legacy-t, először vele ültem le tárgyalni, s rögtön kineveztem zenekarvezetőnek!
1. Hallott-e a legendás Syrius zenekarról a Syrius Legacy létre jötte előtt?
Természetesen hallottam a zenéjüket is, már régóta megvolt „Az Ördög álarcosbálja” LP-n és CD-n is. Azért fontos mindkettö, mert a bakelit szinte újszerű állapotában kerűlt hozzám kb. 10 éve drága angol tanáromtól, ezért azt óvom miközben a CD nyugiban rongyolódhat.
2. Milyen hatással volt magára a Syrius zenéje?
Először inkább csak Jackie éneklése ragadott magával, annyira profin hangzott egy magyar hippytől. Emlékszem, már az első hallgatáskor vágytam arra, hogy bárcsak monumentálisabban csinálták volna meg a „Becsuletes ember”-t, mint például az akkori és jelen Aor - Rock kedvenceim, a Kansas, a Foreigner. Sokkal több volt abban a balladában. Ma is ezek jutnak róla eszembe. És ugye utólag tudom, hogy a Jackie volt korábban. Nem semmi. Akkoriban a dallamok fogtak meg először, ezért ez a dal jelenti számomra a legértékesebbet. És talán nem túlzás állítanom, hogy a vágyam most teljesülhet: a dal kibővítve a gyönyörű refrénnel és basszus-szólóval most tőlunk megjelenhet.
Aztán a dobolás ugye... Ma is csodálattal hallgatom Veszelinov Andrást. Idehaza abszolút megelőzve a korát szólt a dobja, és a koncepciózus, átgondolt dobolása napjainkban is még arra kötelez, hogy ne csak hallgassam Őt, hanem le is írjam! Nagyon progressziv! Pl. a „Crooked Man” fillek még most is erre várnak :-) Az ausztráliai útjuk során valami hihetetlen fejlődést sikerült a ritmusszekción végezni.
Mindig is imádtam a Hammondot! Magyar viszonylatban különlegesen jól szólt náluk ez a része is. Nem virtuóz, inkább sound-orientált, ízzel-teli, ahogy azt az akkori brit jazz-rock orgonistáknál (Greenslade, Hensley).
Aztán később Ráduly Misi energikus szaxofonozása érintett meg, véletlenül persze pont a Coltrane őrületem idején...
3. Tavaly és az idén is voltak Syrius Legacy koncertek országszerte. Hogy érzi, mikorra kezdett összecsiszolódni a csapat? És miután az idén áprilisban a személycsere után Tempfli Erik lett az új billentyűs?
A csapat egyértelműen a kérdésben is elhangzott tagcsere után, Tempfli Erik beszállásával kezdett összeérni, ekkor került a helyére mind a hangulat, mind a hozzáállás mindenki részéről. Erikkel számomra a második koncert már maradandó élmény, ez volt a komáromi MediaWave. Azért tudom, mert a netre is erről tettünk fel, az imprók már kollektív harmóniára, egyetértésre utalnak.
4. Amikor júniusban Dorozsmai Péter (Tom-Tom Records) megkötötte magukkal a lemezszerződést, milyen érzései és gondolatai voltak?
Ugyanazok, amik még ma is vannak: hogy eddigi legnagyobb dobásom, ha tényleg összejön. Egy álom beteljesülése, hogy én egy lemezen dobolok és éneklek is, egy olyan stúdióban, kiadónál ráadásul, ahol gyerekkorom fontos hatásai készültek, vagy jelentek meg. Ezen kívül Dorozsmai Péter rengeteget adott már a négy Korál bakeliten hallható dobolásával is, az első nagy hatások az életemben, felejthetetlen felvidéki koncertélmények a 90-es évekből, első dobszóló-próbálkozásaim a „Ne állj meg soha” és a „Black Night”. Erre meg most kiadja a Syrius Legacy-t? ! Mit is mondhatnék? Nagyon szépen köszönjük!
5. Mit érzett, hogy sikerültek a stúdiófelvételek?
Szerintem sikerült a legnehezebb kihívást teljesítenünk: hogy hogyan is fog megszólalni modern hangszereken, modern stúdiókörülmények közt ez a 70-es évekbeli progresszív rock, ráadásul csupa jazzimádóval az élen? Kimerem mondani: úgy megszólal, ahogy szerintem nem sok jelenleg megírt jazzlemez. Köszönhető ez a nagy hatásainknak, akiket büszkén emlegetünk, idézünk a hangszereinken: Weather Report, Mahavishnu, Garrett, Jarrett, Elvin, Tony, Borlai. Másrészt a Syrius zenéje meghaladta a korát, számunkra ez most maradéktalanul bebizonyosodott. Bízom benne, hogy a tisztelt hallgatónak is hasonló élményben lesz része a lemez kapcsán, az általunk meghangszerelt és kibővített kompozícióknak érvényességét is visszaigazolván!
6. És a keverés?
A keverés, az előbb említettek miatt nem volt szerintem egyszerű. Pl. hogy milyen hangzások illenek a zenéhez, mi fér bele modern értelmezésben, mennyire legyen előtérben az, ami manapság alapkövetelmény, mennyire legyen jazzes és mennyire rockos a hatás? Pl. még szeptember 20-án, vasárnap este 11-kor a lábdobsoundot állítottuk, kommunikáltuk telefonon a Péterrel, hogy mifajta csattanása legyen, ami még beleférhet ebbe a jazzes környezetbe. Végül kialakította, amire vágytam és én azóta nagyon boldog vagyok. Szerintem a zenéhez hitelesen, korhoz hűen modern hangzás született.
7. Meg van elégedve a felvett anyaggal? És a Tom-Tom Stúdió hozzáállásával?
Maximlisan elégedett vagyok mindennel! Külön köszönet a komfortérzetért, a kedvességért. A lehető legtöbbet hozhattuk ki így magunkból. Az ország legtapasztaltabb hangmérnökei álltak a rendelkezésünkre.
8. Mit vár, milyen sikere lesz a koncerteknek? És a "Devil's Masquerade - Reloaded" CD-nek?
Bízom benne, hogy mivel egyre jobban játszunk, plusz e hónapban 17-én megjelenik a lemez is, egyre több lesz a lehetőség, hogy tudjanak, halljanak felőlünk, és olyan helyekre hívják a zenekart, ahol újabb álmok válhatnak valóra. Ha még őszintébben: egy gyönyörű dal eljuthatna a rádióig, a zenekar pedig Erdélyig, és ha beleférhetne, még a „Széttört álmok” előtt egy Tabán.
