Tomor Barnabás szerzői estje az A38 hajón

Szeptember végén keresett meg Tomor Barnabás basszusgitáros-zeneszerző, hogy szeretné, hogy írjak egy ajánlót a koncert elé a JazzMa.hu oldalra. Jól esett a megkeresés, így aztán örömmel vetettem bele magam a zenekarok tanulmányozásába, és ahogy egyre többet és többet hallottam és hallgattam, egyre jobban vártam ezt az estét. Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja a mondás. „Tomor Barnabás és barátai – Szerzői est” címmel lett meghirdetve a koncert, és akinek ilyen zenészek a barátai, az biztosan nem fog csalódást okozni maga sem a közönségnek. Jobbnál jobb muzsikusok adták át egymásnak a hangszereket az este folyamán, és ezzel egy 3 órás, több blokkból álló zenei élményt nyújtottak a jelenlévőknek.

Az A38 hajó kiállítótere adott helyet a koncertnek, amelyre mintegy 80 vendéget vártak, és bár nem számoltam egyesével, nagyjából hasonló volt a létszám. Ahhoz elég volt, hogy ne belterjes zenélgetés legyen, hanem eljusson a szélesebb közönséghez is, ugyanakkor mégis családias, közvetlen volt a környezet. Én személy szerint először voltam az A38 hajón, úgyhogy nekem már csak ezért is érdekes volt a helyszín, szerintem jó választás volt.

Nem sokkal a meghirdetett 8 óra után már színpadra is állt az első formáció, a legkorábbi zenekar, a Bass Loco (Molnár Dániel – dob, Czitrom Ádám – gitár, Tettamanti Tamás – trombita, harsona, szárnykürt, Weisz Gábor – szaxofon), amelyet 2008-ban alapított, és amely rögtön megadta az alaphangot az estének. Húzós funky, dögös rock és finom jazz kellemes egyvelege szólt az első bő félórában, remek kompozíciókkal és hasonló szólókkal. Az egészen lágy dallamok és a harsányabb, kicsit elborultabb, progresszívebb darabok jól kiegészítették egymást, és a közönséget is ráhangolták a folytatásra. A fúvósok dallamvezetései nekem kifejezetten tetszettek, ebbe a zenébe jól beleillenek ezek a hangszerek, és ők ezt a lehetőséget ki is aknázták, de az egész zenekar nagyon egyben volt, érződött a közös zenei múlt.

Utána a Kardos-Tomor-Molnár trió következett, azaz a ritmusszekció változatlan maradt, Kardos Dániel pedig ölébe vette az akusztikus gitárt, és már folytatódott is a program. Egészen pszichedelikus basszusgitár nyitánnyal indult, amit én már nagyon vártam, mert tudtam, hogy Barnabás nem csak gyors és pontos játékával tudja bűvölni a négy húrt, hanem egészen furcsa hangzásokat is ki tud hozni belőle (hála többek között a tengernyi pedálnak, ami a lába előtt hevert). A trió kicsit eltolta az irányt az akusztikusabb hangzás, egy kis latinos, flamencos stílus felé, ami nekem nagyon tetszett. Míg az előző zenekarnál egy felépített struktúrára jöttek rá az improvizatív hangszeres szólók, itt a közös rögtönzés, egy-egy jól kitalált átvezető rész, és az együttes virtuozitás vitte a zenét. Néha kicsit egy-egy Al Di Meola koncertre emlékeztetett (de ez lehet, hogy csak bennem van, ha látok egy akusztikus gitárt, gyors ujjakat, és hasonló stílust), mindenesetre nagyon jó dalokat játszottak nagyon jól, mivel hozzám ez a stílus picit közelebb áll, ezzel a jó kezdés után nálam még magasabbra tették a lécet. Bónuszként egy kis wah-wah pedált is hallottunk akusztikus gitárral, ami valljuk be, nem mindennapi hangzás, de nekem nagyon tetszett.

Rövid szünet után Barnabás egy új, kísérleti projektje következett. Először különösen figyeltem, hogy egy másik basszusgitáros, Bordás Péter állt a színpadon, majd amikor elkezdtek zenélni, rájöttem, hogy itt valóban ilyen különleges a felállás: két basszusgitár, és egy dob. Tudtam én, hogy Barnabásnak nem jelent gondot akár szólóhangszerként is megszólaltatni azt a szép Fendert, de így, hagyományos szólóhangszer nélkül még én is elcsodálkoztam. Aztán eljátszottak két számot, egyre közelebb húzta bal kezét a gitár testéhez, és Bordás Péter basszuskísérete mellett remek szólókat játszott – aztán persze cseréltek is. Nagyon érdekes és roppant kreatív volt, mindenesetre nekem tetszett, és a közönség reakciójából ítélve nekik is. Én csak biztatni tudom, hogy folytassák ezt a projektet.

Negyedikként a sorban a Lamm-Tomor-Mezőfi trió következett (Lamm Dávid – gitár, Mezőfi István „Fifi” – dob), ami az egyik legfrissebb formáció, tavaly kezdtek el közösen zenélni. Én az estét megelőzően több zenész nevével találkoztam már, többüket láttam is már élőben, ilyen-olyan formációkban, közülük Lamm Dávid volt az, akinek a munkásságát azért jobban ismertem és követtem (pl. a Delalamm zenekarban) – és szeretem is: remek gitáros, jó hangja van, és nagyon jó zenét csinál, bárkivel áll is össze. Ezen az estén három dal erejéig vették át a színpadot, egy Paul Simon feldolgozás („50 Ways to Leave Your Lover”), egy Hendrix szerzemény („3rd Stone from the Sun” – ez egy személyes kedvencem is), és egy saját szám hangzott el. Mindkét feldolgozás remekbeszabott volt, jól átgondolták a dalokat, sok szempontból jobban sikerültek, mint az eredeti. A saját szám szintén kiváló volt, kicsit progresszív beütéssel, loop pedállal a basszuson, remek improvizációkkal.

Záróakkordként a saját nevével fémjelzett Tomor Barnabás trió lépett a színpadra (Molnár Dániel – dobok, Rónai Zsolt – gitár), majd csendesen hozzátette: ez egy kicsit zúzósabb lesz. Szó, ami szó, jobban közelített a rockzenéhez, mint az eddigiek, harsányabb, hangosabb, és keményebb volt, és bár elsőre azt hittem, sok lesz, közben olyan zenei megoldások, kellemes dallamok, és virtuóz szólók kerültek elő, ami mégis elkülönítette a rockzene keményebb irányaitól, és visszaterelte a jazz felé a muzsikát. Amint 11-et ütött az óra, már letették a hangszereiket, így a szűk három órás koncert végén már csak a jól megérdemelt taps következett, ami minden zenésznek egyformán járt.

Stílusában, zeneiségében közel áll hozzám ez a világ, ezért is külön öröm, hogy én képviselhettem a JazzMa.hu oldalt a koncerten. A szerzői est szerintem nagyon jól sikerült, remélem, ezt maga a szerző is így gondolja. A különféle stílusok, zenekarok, felállások között továbbra is erős vonulatot képezett Barnabás ízlése és alkotói világa, amely minden egyes dalban érezhető volt. Én továbbra is sok sikert kívánok Neki és a zenekaroknak, remélem sok, hasonlóan sikeres koncert vár még rájuk a jövőben.