Álarcosbál novemberben a Király utcában

Syrius - 1962 és 1978 között létező progresszív rockzenét játszó magyar együttes. Legacy - hagyaték, örökség. Syrius Legacy - fiatal, magyar jazz-zenészekből álló zenekar; 2014. október 14-én adta első budapesti koncertjét. Az idén október 17-én megjelent "Az ördög álarcosbálja - Újratöltve" című CD-jük. És most, 2015. november 16-án a K11-ben léptek fel. Ez volt idei utolsó budapesti koncertjük!

Az esemény plakátja fontos információkat tartalmaz:

Emlékeimben kutatva rá kellett jönnöm: élőben soha nem láttam-hallottam a "nagy" Syrius-t. 10-12 esztendős voltam akkor. Később, már a nyolcvanas években a fekete piacon vettem meg a "Devil's Masquerade"-et - természetesen bakelit formájában. Nem nagyon tetszhetett (szerencsére...) előző tulajdonosának, mert kiváló állapotban van. Ma már CD-ről hallgatom időnként - nem fog rajta az idő...

A Syrius Legacy-ról (újra) írni nem túl hálás feladat honlapunk "nagyjai" után (hát még fotózni...; - nekem csak a nevem Nagy): egy jó éve szép dolgok látnak napvilágot Róluk. A keresőbe az együttes nevét beírva 61 találat jelenik meg...
Ha valaki nem hallotta még a (régi) Syrius zenéjét - sem élőben, sem azóta, lemezről - akkor nehéz elmondani, hogy "mi" is ez.
Kerülném a közhelyeket: mennyire megelőzték a korukat; meg, hogy milyen kiváló zenészek alkották a zenekart - ez mind kevés (?) lenne, ha nem tömegek kísérték volna őket a legendás hajóról a koncerttermekig mindenhova. Az akkori politikai hatalom persze nem jó szemmel nézte az egész "jelenséget": progresszív zene, nehogy túl gyorsan haladjunk... Végül a fiúk "belefáradtak". Ma már ezt nehéz elképzelni, mert bármikor megjelenhet Bunyós Pityu, Kis Grofó, vagy (a közelmúltig) Lagzi Lajcsi felvétele...
Nincs cenzúra. A hetvenes években másképp működtek a "dolgok".
És most itt van egy nagyon-nagyon fiatal zenekar, akik úgy visznek el bennünket a múltba, hogy nem feltétlenül értik, mit is írtam az előzőekben... Ők "csak" muzsikálnak - és minden jel szerint tisztelik a hagyományokat. Mintha átéreznék a régi dalok hangulatát, mondanivalóját. (Mintha törölve.) Nem másolnak, nem emlékzenekart játszanak.
"Felforgatott" sorrendben hallhatjuk "Az ördög álarcosbálja" számait - nem is baj, furcsa lenne az eredeti sorrend. Egyéni "ízeket" visznek bele - megőrizve a régi dalok lényegét - zenei intelligenciájuk és hangszertudásuk ezt is megengedi. Benkó Ákos hangszíne, énekstílusa nem áll messze a nagy elődtől; Fonay tehetséges basszusgitáros (Szerintem a 30 éven aluliak között magasan a legjobb! És arról se feledkezzünk el, hogy vokalistaként itt debütált! - A szerk.); Tempfli Erik még bátrabb is lehet; a két fúvós egymást múlta felül.
És még ízelítőt kapunk a "Széttört álmok" című (eddig kiadatlan) szvít darabjaiból is. A fúvós szólók (megint) nagyon tetszettek!
Mivel a beszámolónak egy kis kritikát is "illik" tartalmaznia – különben gyanússá válhat - szeretném megjegyezni, hogy a CD jobban szól, mint a K11-ben a hangosítás. A második rész már (majdnem) rendben volt, de... Lehet, a terem hibája (biztos nem a zenészeké) - de nagyobb problémánk soha ne legyen. További sok sikert a Syrius Legacy-nak!