JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

KUBAI NYÁR AZ ŐSZI DUNAPARTON, AVAGY A LEANDRO SAINT-HILL MONTEJO-VAL MEGERŐSÍTETT RÉVÉSZ RICHÁRD LATIN TRIO FERGETEGES KONCERTJE A BUDAPEST JAZZ CLUBBAN 2015. NOVEMBER 19-ÉN SZÖVEG: MÁRTON ATTILA FOTÓK: DESEŐ CSABA

Páratlan zenei élményben volt része a BJC lelkes közönségének tegnap este. Az egyébként nagyon népszerű, és szerencsé(nk)re viszonylag sűrűn koncertező trió ezúttal egy kubai vendégművésszel lépett a pódiumra, ami a részükről korábban is hitelesen előadott karibi muzsikát méginkább autentikussá tette.

Már a nem mindennapi latin név is ismerősnek tűnt számomra, nem is beszélve arról, hogy amikor bejött a színpadra azonnal volt egy „déjá vu”  érzésem. Aztán rögtön beigazolódott minden, amikor Révész Ricardo elmondta, hogy az Omar Sosa Quarteto Afro-Cubano június elején a MOM-ban adott koncertjén bizony ő volt a fúvós szólista. (Most „beérte” a fuvolával és a szopránszaxofonnal, akkor még az altót is használta.) Nos, akkor született meg az ötlet, hogy jó lenne egy közös fellépés, ami tegnap megvalósult, hozzátéve, hogy reméljük nem utoljára, hiszen Leandro Hamburgban él, ami ugye mégis csak közelebb van, mint Havanna.

Révész Ricsi közhasználatba is került „Ricardo” nevét nemcsak a latin zenében való hihetetlen jártassága és annak abszolút autentikus előadása teszi érthetővé, de a karibi és latin-amerikai térségben eltöltött többéves tapasztalatai is. Egy igen sikeres formáció – a Trio Ricardo és egy másik, a Ricardo Salsa Club egy-egy CD-n is megörökített előadása a bizonyíték minderre. Az már csak a „hab a tortán”, hogy Ricsi ebben a stílusban jobbnál-jobb kompozíciókkal is elkápráztatja a latin zene nem kis táborát, amiből tegnap is kaptunk ízelítőt. Személyesen is nagy tisztelője vagyok művészetének, és úgymond „szakmai” kapcsolatunk oda nyúlik vissza, amikor pár éve engem kért fel Pozsár Eszter fuvolista és Ricsi, hogy a kísérőszöveget (liner notes) én írjam duó-lemezük, a „Találkozás” számára. Nos, azon is a számok fele Ricsi szerzeménye volt.

A bőgős-basszusgitáros Fonay Tibor az utóbbi évek egyik nagy felfedezettje, rendkívül keresett bass-man, aki számos formációban és stílusirányzatban abszolút otthonosan mozog. Czibere Józsefről is mindez elmondható, az ő elképesztő azonosulásának a latin ritmusvilággal döntő szerepe van abban, hogy ahol ő játszik, ott megvalósul az a hangzás, amiről korábban azt hittük, hogy soha nem fog úgy szólni, mint az „eredeti” latin zene.

Nagy zenei élmény volt a tegnapi koncert. A latin zene egyébként is dallamossága, vérpezsdítő ritmusai, és felszabadult életérzése okán mindenkihez utat talál, ezt mutatja az utóbbi több mint fél évszázad. Már az én zsenge ifjúkoromban is népszerű volt a sok-sok latin művész és sláger Xavier Cugat-tól Perez Prado-ig, a „Besame Mucho”-tól a „Sway”-ig. Sőt, a 30-as évektől, nem kevésbé a filmek hatására még magyar szövegek is születtek és a rock korszak előtt mindenki ezeket fújta. De a strapabíró és fülbemászó latin zene újabb és újabb reneszánszának is tanúi lehettünk a későbbiekben is a bossa nova-tól a salsa-ig, nem is beszélve a jazzben tapasztalható hatalmas befolyásig Gillespie-től Herbie Mann-ig és Chick Corea-ig. De ezt jazzbarátoknak aligha kell bizonygatnom.

Mindenesetre mindig nagy élvezettel hallgatjuk Ricardo Latin Trio-ját, de egy remek kubai fúvóssal (olykor ritmushangszeressel) és utóbb remek énekessel kiegészítve egészen különleges élmény volt. Rövid raszta-frizurája Roy Hargrove néhány évvel ezelőtti fejére emlékeztetett. Remek szopránjátéka a legnagyobbakat idézte, kitűnő fuvolázása pedig – már csak annak okán is, hogy általában, de nálunk meg különösen elhanyagolt hangszer – óriási ovációt váltott ki a hallgatóságból. Ha éppen nem fújt felkapta a tökhéjból készített rovátkolt felületű ritmusketyerét (guiro), vagy egy számban egy kolomp-szerű fémeszközt (campana) és azzal erősítette Czibere Józsi (José) ritmusorgiáit. És hogy szólt Ricsi keze alatt a Steinway. A zengzetes, elbűvölően virtuóz, ízig-vérig latin játék egy magyar zenésztől szinte hihetetlen. Persze előjöttek a klasszikus, mainstream és (nem pejoratív értelemben vett) „vendéglátós” tapasztalatai is, egészében egy remek hangulatú, páratlan „jazzbulit” produkálva. Tibor többnyire elektromos bőgőjét használta, csak egy-két számban ragadta meg basszusgitárját. Mindkét hangszeren remek kíséretet nyújtott, egy-két fenomenális szólója is volt mind bőgőn, mind basszgitáron. Czibere Józsi játéka külön fejezet. Nem hiszem, hogy van a hazai mezőnyben ilyen autentikus latin ütős. (Szendi Gábor, you know!) Szemlátomást a kubai vendéget is levette lábáról, mert „José” játékára ő is többször felhívta a nagyérdemű figyelmét. (Józsi hangszer arzenálja jól látszik Csaba fotóin. Hogy négy végtaggal hogy’ lehet mindezt működtetni, ez az ő titka.) Egyébként is – kubai lévén – Leandro, ha éppen nem fújt, akkor is izgett-mozgott, tánclépéseket tett, ritmushangszereit nyűtte, de egy pillanatra sem tudott nyugton maradni a lenyűgöző ritmusok alatt, márpedig egy-két balladát leszámítva végig a latin vihar dominált.

Ami a repertoárt illeti, abban több saját szerzemény is helyet kapott Leandro-tól és Ricardo-tól egyaránt. Mindjárt a frenetikus indítás Ricsi „Guaguanco Blues” című száma volt az azonos című trió albumról, én legalábbis így vélem. Majd az „Elegáns emberek” következett, ami nem a ruhára, sokkal inkább a sármra célzott, ahogyan ezt (is) a végig nagyon barátian konferáló „leader” elmondta. Érdekes volt a „Claudia” című bolero és két jólismert klasszikus latinosított változata (ezek biztosan Ricsi munkái) Beethoven „Patetikus szonátájának 3. tétele” az első szett közepén, majd Mozart „Török induló”-ja a másodikban. Ugyancsak különleges élmény volt Sonny Rollins „St. Thomas” című standardje ebben a stílusban. Lecuona, a leghíresebb kubai zeneszerző „La Conpassa” című számával indult a második szett, amelyben Ricsi frenetikus zongorajátékában a lehengerlő latin futamok közé – régi jó szokása szerint – olyan dallamtöredékeket is beiktatott, mint a „Tico, Tico”, vagy Bach „D-moll toccata és fúga” indító sorai.

A második félidő, ha lehet fokozni, még felszabadultabb volt, Leandro „Mantenme la Marcha” (Keep the Groove) című saját számában már énekelt is, ami aztán a már ifjúkoromban is népszerű „El Cumbachero”-ban érte el a csúcsát. Mit mondjak, mint a latinok általában egész kellemes hangja van és meglehetősen jól énekelt. Szopránszólója pedig az egekig fokozta a lelkesedést.

A közönség szűnni nem akaró ünneplése miatt a két főszereplő még előadott egy csodaszép balladát, amit évekkel ezelőtt Ricsi írt kisfiának (és a Trio Ricardo „Menu 890” című lemezén is elhangzik, ezért a pontos spanyol cím) „Para Mi Perrito Lindo (A Mi Hijo AG)”.

Csak remélni tudom, hogy ezzel a szimpatikus fiatalemberrel és remek zenésszel még többször is találkozhatunk majd, Révész Richárd Latin Trio-ját pedig a jövőben is minden adandó alkalommal személyesen is meghallgatom, mert ugyebár „az élőzenét semmi sem helyettesíti”.


img.jpg


2015-11-19-revesz-latin-001-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-002-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-005-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-023-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-007-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-012-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-017-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-018-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-029-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-020-large.JPG


2015-11-19-revesz-latin-035-large.JPG

Vissza a hírekhez