JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

Gyárfás-Premecz Organ Trio koncert az iF kávézóban

Három kiváló zenész közös munkáját hallhattuk kedden este az iF kávézó „színpadán”. Akinek az 50-es, 60-as évek amerikai zenéje, és a Wes Montgomery-féle jazz kicsit is közel áll a szívéhez, annak erősen ajánlott Gyárfás István koncertjeit látogatni. „Gyafi” ennek a stílusnak talán a legkiemelkedőbb hazai képviselője, aki ezúttal is két kiváló partnert választott maga mellé. Jeszenszky Györggyel már régóta zenélnek közösen, számos alkalommal kísérte őt dobon, a csodálatos Hammond orgona mögött pedig Premecz Mátyás foglalt helyet. Néhány örökzöld mellett Gyafi új, „Organ Grinder’s Suite” című, grandiózus művéből is szemezgettek, így a közönség egyúttal ennek az ősbemutatóját is hallhatta.

Az én szívemhez közel áll ez a fajta vidám, pörgős, erősen az improvizációra és az egyéni kreativitásra, a szólóhangszerekre építő zene, nem véletlenül kértem külön, hogy hadd menjek el, és írjak erről a koncertről. Nagyon gondosan állították össze a repertoárt, így aztán a jól körülhatárolt stíluson belül is igyekeztek változatosságot csempészni bele, néhány tempósabb, bebop-jellegű dal után következett egy-egy lassabb blues, egy szép ballada, hogy aztán megint felpöröghessenek a dolgok. Alapvetően a két szólistára épült fel az egész, egy fős ritmusszekcióval (plusz az orgona pedáljaival, amiből szólt a basszus), így aztán egy percig sem hagyhattak minket unatkozni, újabb és újabb virtuóz szólókkal kápráztatták el a közönséget.

Az este során emléket állítottak több ismert gitáros-billentyűs (orgonista) párosnak is, mindegyiket a maga stílusában megidézve, illetve szinte minden dal előtt hallhattunk egy kis felvezetőt, ami által még inkább sikerült elhelyezni a dolgokat a jazz gazdag történetében. Örömömre még Dr. Lonnie Smith is terítékre került, akit élőben is volt szerencsém látni és hallani, még a Művészetek Palotájában, óriási élmény volt.

Gyafi valóban kiemelkedő gitáros ebben a műfajban, ezen az estén is sziporkázott. A karácsonyi hangulat, a számára oly kedves helyszín, a közönség jókedve, a remek zenésztársak valószínűleg mind-mind hozzátettek, hogy igazán felszabadultan, és örömmel zenéljen (na, nem mintha valaha láttam volna őt máshogyan játszani). Nem csak a játékán, de a mozdulatain, a gesztusain is érezhető volt a jókedv, ami minden bizonnyal a közönségre is bőséggel átragadt. Amit még fontosnak tartok kiemelni, hogy tényleg remekül beleásta magát ebbe a stílusba, a saját szerzeményei ezáltal szinte semmiben nem maradnak el a nagy ősöktől. Nem csak egymás után pakolt négy akkordot, és majd mindenki improvizál, hanem rendesen megdolgoztatta zenésztársait és saját magát is ezekkel a dalokkal, amiket nagyon szépen megmunkált. A gitárjátékában -amit én kifejezetten szeretek- nem próbál meg egy ütemen belül száz hangot megszólaltatni, és nem csak arról szólnak a szólói, hogy milyen gyors ujjakkal járja a bundokat, hanem ugyanúgy meg tud nyújtani akár egy hangot is hosszasan, ha kell. Ez talán evidenciának tűnhet, de tényleg nem mindenki tudja tartani a „kevesebb néha több” elvet.


dsc00422.JPG

Fotó: Hofi


A Hammond orgonába – nagyjából amióta tudom, hogy mi is az valójában – szerelmes vagyok, és bár aligha tudnék 40 percig beszélni a szerkezetéről, a történetéről, vagy a szerepéről a 20. század középső felének amerikai egyházi zenéjében, de a lelkesedésem és az érdeklődésem töretlen. Még budapesti elsőéves egyetemistaként találkoztam Premecz Mátyás nevével a Kéknyúl zenekarban, és azóta többször igyekeztem meghallgatni őt és a gyönyörű B3-as orgonáját élőben. Rendkívül jó zenésznek tartom, éppen ezért jobban lázba hoz, ha a jazz felé fordul a figyelme, és olyan dolgokat is ki tud hozni a hangszeréből, ami egy populárisabb műfajban nem biztos, hogy megállná a helyét. Szerencsére ez az óriási hangszer befért az ajtón, így aztán én is, és a közönség többi tagja is testközelből hallhatta (és aztán megvizsgálhatta) a Hammond orgonát. Remek szólókat hallhattunk tőle is, a pedállal adott basszus külön dicséretet érdemel, és a rengeteg különböző hangzást, technikát, amit kínál a hangszer, mindent remekül állított a zene szolgálatába.


dsc00427.JPG

Fotó: Hofi


Jeszenszky György szintén nagyon jól játszott: jól hozta a kötelezőt, és tudott rá pluszt tenni. Bár ez a műfaj általában viszonylag kötött kezet ad a dobosnak, azért az alapkíséreteket elég jól meg tudta cifrázni, és néhány szóló alkalmával is tudta bizonyítani, miért tartják őt jó dobosnak. Külön érdekes volt számomra a dobseprűvel való szólózás, nem rémlik, hogy korábban sok ilyet hallottam volna, de nekem kifejezetten tetszett.

A végére még Gyafi kiosztotta a többieknek a „Jingle Bells” átiratának kottáit, amiből egy szép, karácsonyi dallamokkal telitűzdelt, improvizatív örömzene alakult ki, amely méltó lezárása volt egy remek koncertnek. A teltházas közönség kitörő lelkesedéssel hallgatta a három zenész játékát, végig érezhető volt, hogy mindenki remekül szórakozik, a jó zene mellett jó hangulatot is keltettek.

Gyafi elmondta, hogy az „Organ Grinder’s Suite” című anyagot most tervezik felvenni, én előre is sok sikert kívánok a felvételekhez és a kiadáshoz, remélem, a befektetett munka meghozza a gyümölcsét.

Köszönjük a zenészeknek és az iF kávézónak, a szervezőknek ezt a kellemes estét, illetve köszönöm a húgomnak, hogy ezúttal is elkísért, és segítette a munkámat a fényképek készítésével.

A JazzMa.hu oldal olvasóinak pedig ezennel kívánok békés, boldog karácsonyi ünnepeket!


1.jpg


2.jpg


3.jpg


4.jpg


5.jpg

Vissza a hírekhez