Gondolataim a jazz-ről - 2016 január

Nem több. Nem szakmai elemzés(ek), nem részletes koncertbeszámoló(k). Itt és most csak önálló gondolatok, nem is lehetne más: nem vagyok sem zenész, sem kritikus. Még a 2014-es Montreux Jazz Festival-ról írtam egy beharangozót - és azóta rendszeresen "hallatom a hangomat" honlapunkon. (Köszönet érte a főszerkesztőnek!) Sport berkekben mondják: az lehet igazán pártatlan játékvezető, akinek van "civil" foglalkozása (is)...

Folytatom gondolataim ("Gondolataim...") leírását "szeretett műfajunkról" - ahogy Gáspár Karcsi barátom mondja - de róla majd később.
Isten éltesse az újév napján születetteket: "már" 24 éves Gayer Mátyás, akinek "innen" üzenem: tessék újra elmenni Montreux-be - és megnyerni a zongoristák versenyét!!! (Milt Jackson vibrafonos /Modern Jazz Quartet/ is január 1-én látta meg a napvilágot 1923-ban, de ő sajnos már 1999 óta nincs közöttünk.)

Chick Corea zenekaraihoz köthető két januári évforduló - az egyik: Joe Farrell szaxofonos, fuvolista harminc évvel ezelőtt, 1986. január 10-én hunyt el - mindössze 48 éves volt... Egyik kedvenc lemezem tőle a Corea neve alatt 1978-ben megjelent "Friends"; Eddie Gomez (bőgő) és a tavaly nálunk járt Steve Gadd (dob) közreműködésével. (Ejnye-bejnye Sándor! Ők így együtt 2012 októberén Halper Lászó Jimi Hendrix-es koncertjén voltak a ritmusszelció a MüPában! – A szerk.)

A másik: 56 éves lett (január 8-án) a dobos Dave Weckl, aki az 1989-es Grammy-díjas, "Chick Corea Akoustic Band" című CD-n játszik (John Patitucci - bőgő; az Elektric Band "árnyékában" egy akusztikus alap-trió); érdekesség: a Montreux-ben, egy workshop-ban róla készült kép éppen tíz évvel korábbi, mint amelyik Gayer Matyiról látható fentebb.

Minden idők egyik (ha nem a) legnagyobb baritonszaxofonosa, Gerry Mulligan halálának január 20-án volt a húsz éves évfordulója - 1996-ban hunyt el. Sok másik mellett mindenkinek ajánlom a "Night Lights" (1963) című lemezét, amelyen Jim Hall gitározik, Bob Brookmayer pozanozik és Art Farmer trombitán, szárnykürtön játszik. Gyönyörű, megnyugtató, rendkívül tiszta jazz.

Már kilenc éve, hogy mindig januárban megrendezik a MüPa-ban a Jazz Showcase-t: idén három nap alatt kilenc koncertet hallhattunk fiatalok, "feltörekvő" tehetségek közreműködésével. Először voltam jelen mindvégig, és most - érdekes módon - a legelső, valamint az utolsó műsort emelném ki: a legjobban az Oláh Kálmán Jr. Quartet (Oláh Kálmán Jr. - altszaxofon, Oláh Krisztián - zongora, Jónás Géza - bőgő, Márkosi András - dob) és a Landing Venus (Kisgyörgy Ilka - ének, Kiss Árpád - trombita, szárnykürt, Czitrom Ádám - gitár, Gyányi Marcell - bőgő, Porteleki Áron - dob) tetszett.

Nem ismételném magam - honlapunkon "Kóstoló" címmel mindhárom napról tudósítottam.

Két emlékezetes januári koncert, mindkettő az Opus Jazz Club-ban: a Borbély-Lukács duó (Borbély Mihály - fafúvós hangszerek, Lukács Miklós - cimbalom) és a Gáspár Károly Trió (Gáspár Károly - zongora, Orbán György - bőgő, Czirják Tamás - dob). A "főszereplők" még negyven alatt (Lukács és Gáspár) - kis túlzással "indulhattak" volna a a Jazz Showcase-en - de ők már a magyar jazz meghatározó művészei.
Lukács Miklós világhírű (nem túlzás!) zenész, Charles Lloyd is "felfedezte" (Wild Man Dance; Blue Note, 2015). Gáspár végre saját szerzeményeit adhatta elő: kiváló társak és kompozíciók; erőteljes, érzelemdús zongorázás - mindenki figyelmébe ajánlom! Örülök, hogy (újra) láthattam-hallhattam játékukat.

Végül két CD - illetve több is...

Ismerik a "Real Gone Jazz" lemezkiadót? Ugye nem sokan. A lényeg: régi, 50-es, 60-as évek lemezeit egy-egy előadótól "összehozzák" 2-4 CD-re - és így, hangminőségét feljavítva, újra kiadják. Két érdekességet vettem az utóbbi napokban.
Teddy Edwards (1924-2003) tenorszaxofonos "Teddy's Ready" című lemeze 1960-ból nekem "csemege": Joe Castro - zongora, Leroy Vinnegar – bőgő, Billy Higgins - dob. Plusz még két, 1961-es és 1962-es kiadványa - de az első tetszik leginkább.

A másik: Joe Puma (1927-2000 - mindenki ismeri?) gitáros hat albuma négy CD-n, 1954-1961. Nevesebb közreműködők: Herbie Mann, Urbie Green, Oscar Pettiford, Webster Young, Paul Quinichette, Mal Waldron, Ed Thigpen, King Curtis, Peter Ind, Sal Mosca és Sheila Jordan. Akkor mégis csak volt "valaki"! Nekem a sorban az első, "Joe Puma" című lemeze tetszik a legjobban: Vinnie Burke bőgőzik, Teddy Sommer dobol, Barry Galbraith a másik gitáros és Don Elliott vibrafonon játszik. Nem igazán ismert nevek - de a jazz végtelen lehetőségeket rejt magában...