Exkluzív interjú Ávéd Jánossal és Benkó Ákossal az első Balance CD kapcsán
A szaxofonos (1983) és a dobos (1983) nyolc éve, 2008. január 4-én szerepelt először a Jazz a Márványteremben sorozatomban, akkor még, mint az Ávéd János Quartet tagjai.
1. Ki hogy emlékszik arra, hogyan ismerkedett össze a másik kettővel?
Ávéd János: Olyan már, mintha mindig is ismertem volna őket!
Ha nem csal az emlékezetem: Ákost Csongrádi Gábor barátomon keresztül ismertem meg körülbelül 2005-ben. Emlékszem, hogy új dobost kerestünk a zenekarba. Valaki ajánlotta Gábornak Ákost. Emlékszem, hogy már első próbán lenyűgözött bennünket. Nem gondoltuk, hogy ilyen tűzzel és felkészültséggel dobolnak korunkbeli emberek. Hihetetlen volt, hogy hajlandó volt egyetlen próba kedvéért annyit vonatozni.
Akkoriban leginkább csak próbáltunk a Visegrádi utcában. Nem koncerteztünk.
Marcira Kovács Linda hívta fel a figyelmemet. Akkoriban Linda quartetjében ő gitározott. Egyébként Marcival pont elkerültük egymást a Postásban (Erkel Ferenc Zeneiskola, a mai Bartók Konzervatórium Jazz tanszaka) A jazz-tanszak idején találkoztunk iskolában, ott lettünk barátok. Csongrádi Gábor barátom akkoriban költözött el Amsterdamba, hogy új életet kezdjen. A régi zenekar rendszeres működése véget ért. Én mindenképpen szerettem volna folytatni a munkát quartetben. Már akkor elvarázsolt Marci kiállása, intellektusa, kifejezőereje a színpadon. Ekkoriban nyerte meg Marci a combo versenyt is.
Ezután alakult az első quartet Ákossal és Marcival, amiben először Feke Zsolt volt a bőgős, majd később Hock Ernő és Soós Márton követték ők a poszton.
Később kezdem el kísérletezni a kicsit rendhagyóbb felépítésű formációkkal. A Balance lett a legoptimálisabb.
Benkó Ákos:
Janit a Csongrádi Gabin keresztül ismerhettem meg több mint 10 évvel ezelőtt! Új dobost kerestek a zenekarukba. A Szabó Hunort szerették volna, ő nem vállalta, de eközben nekem volt egy dobórám a Hunival – drága Mohay Andrist helyettesítette a Benczúrban - és engem ajánlott be maga helyett! Köszönöm! A Janival, pontosabban a Csongrádi Gábor quartettel játszottam életem első pesti jazzbuliját!
Marcival egy dzsemszéjsün-ön találkoztunk először kb.9 éve, végül ott nem játszottunk együtt..., én teljesen el voltam ámulva, hogy játszanak a Farkas Norbival, meg a Gayer Matyival. Később egyre többet adta úgy a sors, hogy együtt jameltünk és végül a Jani zenekarában lettünk kollégák. Úgy érzem, Marcival a jazz ellenére a rockzenei viszony adta a kaput, hogy idáig eljuthat(t)unk! Nagyon boldog vagyok, hogy a közös anyagunk végül meg is jelent!
2. Mikor alakult az Ávéd Balance?
Á.J.: 2011-ben, de én a közös munkát sokkal régebbről datálom. Az, ami most hallható a zenekarból, azt körülbelül tíz éve kezdtük építeni.
B.Á.: Ha jól emlékszem, 2010-ben már együtt zenéltünk, igaz quartet felállásban. A trio rá egy évre alakult meg.
3. Mi inspirálta erre Önöket? Netán az a Paul Motian Trio, amely az 1980-as években működött és 1984 nyarán a Debreceni Jazz Napokon is fellépett? Tehát Joe Lovano - tenorszaxofon, Bill Frisell - gitár, Paul Motian - dob.
Á.J.: Ez a felállás mára már nagyon divatos összeállítás lett. A Paul Motian Trio nagy üttörő a műfajban, így természetesen számunkra is nagy inspiráció. Elsősorban a zenéjük szellemiségének tekintetében. Joe Lovano, Bill Frisell és Paul Motian a legnagyobb példaképek között szerepel mindhármunk számára. Úgy gondolom ilyen zenei géniuszokat lehetetlen utánozni, ezért nem vennénk erre a bátorságot. Szerencsére a világon minden zenész egyéniség, egymással igazán össze nem hasonlítható. Ahogy az életeket sem tudjuk összehasonlítani. Mindenki máshonnan jön, máshogy látja a világot, más dolgok okoznak örömet. Ezért is volna felesleges tudatosan imitálni valakinek, vagy valakiknek a játékát. (Egy tanulási folyamatban egy transzkripció és a gyakorlás természetesen más kérdés. Az nem való színpadra.)
B.Á.: Egyértelmű, hogy a legendás trió döntő szerepű volt az indulásban, hogy ezt egyáltalán merjük így csinálni, de szerintem elég hamar rájöttünk, hogy mi másfelé szeretnénk vinni a dolgot. Pont az előbb említett más zsáneri-érzésekből kiindulva. Pl. sokszor próbákon olyan hangulatban szólalt meg egy szerzemény, mint akár a Motian Trio, de koncerten aztán már semmi köze nem volt hozzá, dinamikában és hangulatban egyaránt. Sok függ amúgy a helytől is, hogy milyenek a körülmények. Ez jó, izgalmas!
4. Mikor és hol léptek fel először?
Á.J.: Ha jól emlékszem a Budapest Jazz Clubban volt az első koncertünk. Érdekes, de a próbákra jobban emlékszem.
B.Á.: Huu, sajnos erre nem emlékszem. De sokat próbáltunk, próbálkoztunk mindenfélével az elején, néha teljesen mást kihozva az egészből, mint például, amit a Jani előre tervezett. Hasznos próbálkozások voltak ezek mind, mert közben megismertük egymás zenei világát. Szerintem jó dolog az is, hogy mindig befolyással volt a hangzásunkra, hogy ki mit hallgat, ki mibe van...
5. Miből állt/áll a repertoárjuk?
Á.J.: Saját szerzeményekből és standardekből, meg bármilyen éppen akkor nekünk tetsző dallamból.
B.Á.: Többnyire Jani szerzeményit játsszuk szabad felfogásban, van Marcinak is egy-két száma és néha becsúszik egy aktuálisan, mondjuk Jani által otthon, reggelizés közben dúdolt örökzöld eljátszása az aznapi koncerten.
6. Mikor vették fel a most megjelent első CD-jük anyagát?
Á.J.: Két Opus-beli koncertünkből válogattunk, melyet 2014 tavaszán és 2015 nyarán vettünk fel.
B.Á.: Kettő Opus Jazz Club-os koncerten 2014 és ´15-ben. Szerintem teljesen máshogy játszottunk a két bulin.
7. ) Az Opus Jazz Clubban volt január 20-án a lemezbemutató koncert. Milyen benyomásokat szereztek ott? Inkább úgy kérdezném, hogyan fogadta a közönség magukat?
Á.J.: Az Opusban, ahogyan ez már megszokott, nyitott és értő fülekre találtunk. Azt mondják, aránylag sokan haza is vittek bennünket CD formában (29 darab kelt el!), ami külön nagy öröm.
B.Á.: Szerencsére nagyon kedvesen fogadta a közönség az ünnepi pillanatot, eljöttek szépen, a muzsika része is jól sikerült úgy érzem, és állítólag a CD is mai viszonylatban szépen fogyott.
8. Vannak-e már leszervezve az elkövetkezendő hónapokra fellépések?
Á.J.: Néhány klubkoncertünk van ebben az évben Budapesten. A turné még várat magára, de rajta vagyok, hogy eljuthassunk külföldre is. A zenélés alapvetően jobban érdekel, mint a szervezés, így jóval több időt szoktam a zenére fordítani, mint a koncertek felhajtására.
Külön meg szeretném említeni, hogy nagy dolog, hogy az első lemezem, az első lemezünk. Az együtt eltöltött idő is segít ebben, de mély barátság hatja át ezt a zenét. Olyan zenei jelenlétet tapasztaltam Ákostól és Marcitól, hogy bár adminisztratív tekintetben én vagyok a zenekarvezető és én hozom témákat és az alapkoncepciót, ez a lemez valóban közös "gyümölcs". Ezért nem Ávéd János Balance került a BMC új lemezének borítójára. Ez nekem így természetes.
