Gáspár Karcsi 40

Kedves Karcsi! (ez /is/ egy nyílt levél) Végigálmodtam a születésnapi "buli" előtti éjszakát – mindenféle szörnyűségekkel. Nem vicc, tényleg így volt. És: ha hiszed, ha nem - a tegnapi koncerttel kapcsolatban! Hatalmas tömeg gyűlt össze a Budapest Jazz Clubnál. Két "furcsa arcú" ember valamin összekülönbözött és verekedni kezdtek - de nagyon csúnyán - miközben a nézők "lecsaptak" minden szabad helyre. (Szeretnénk, hogy minél többen legyünk a jazz-koncerteken - de azért nem ilyen áron...)

Aztán felébredtem, majd egy kicsit később újra elszenderedtem. Álmomban - valami miatt, már nem emlékszem pontosan – lekéstem a kezdést; nem volt hely; kerestem a kabátomat - szóval egy csomó marhaság, ami ilyenkor lenni szokott. Szerencsére a valóság meg sem közelítette az álmokat.

2016. április 23-án, éppen a 40. születésnapodon a BJC-ben teltház fogadott - verekedés nélkül.
Napok óta gondolkodtam, hogy hogyan "ünnepeljelek" írásommal: a véletlen - az élet - a Jóisten - (ízlés szerint kiválasztandó!) ezt is megoldotta. (Legalábbis a bevezető részt.)
Első találkozásunk nem "személyes". Illetve mégis az. Mivel a lemezkritikáid alapján úgy tűnik, mintha "ismernélek-ismernénk" - mi, akik rendszeresen olvassuk. Azért idézőjel, mert ez mégiscsak más. De az írásaid sokmindent elárulnak.
Aztán a Jedermann, az Opus és a BJC - koncertek, rövid beszélgetések. Emlékezetes élmények.
Nagyon szeretem a játékodat, mert abban is önmagadat adod. És példaértékű a (zenész)társaidra irányuló figyelmed, a zene iránti alázatod.
Ne haragudj, de nem sorolom most fel a tegnapi koncerten elhangzott standard-ek címeit és a közreműködőket. Egy másik beszámolóban biztosan megtalálja - aki akarja. Sőt: az idősebb és fiatal zenésztársakra sem térnék ki egyenként - ez is megtalálható máshol.
Inkább még egy kicsit Rólad. Minden hanggal együtt élsz, élvezed, amit "csinálsz". Elmondod a közönségnek a gondolataidat, őszintén, meggyőzően. És érezhető a társak és a publikum szeretete. Ez nem lehet véletlen!
Köszönjük a koncertet, nagyon jól éreztük magunkat!
Kedves Karcsi! Isten éltessen sokáig! Nem tudom, ismered-e a szokást: régebben a barátok buszról, vagy villamosról azt a számú táblát lopták el és adták ajándékba, ahány éves volt éppen az ünnepelt. Nem szoktam lopni (bár ebben az esetben - vessenek meg érte! - bocsánatos bűnnek gondolom) - és már nincsenek táblák...
De: van még 40-es busz...
Szeretettel üdvözöllek: Sándor
(P.s.: Csak néhány kép, mert ott volt a Sztraka és a Somogyvári is...)