Eastern Boundary Quartet turnébeszámoló
Amerikai-magyar négyesünk általában évenként egyszer turnézik, az idén európai út volt soron, jövőre, a zenekar tíz éves fenállása alkalmából, az USA-ba és Kanadába megyünk. Az elmúlt röpke 11 napban nyolc koncertet adtunk, amelyek sorába két hazai fellépés is beékelődött. De menjünk is sorjában.
Kollégáinkkal, Michael Jefry Stevens zongoristával és Joe Fonda bőgőssel, a turné első állomásán, Svájcban egyesült a csapat. Ők az USA-ból Zürich-be repültek, mi pedig Borbély Misivel egy nappal a koncert előtt indulva, 15 órás autózás után értük el szállásunkat. Ott élő fiatal rokonaim fogadtak be minket egy éjszakára, hogy a másnapi, Jura kantonbeli koncerthelyszínhez közel legyünk. Számomra különleges volt ez a turnékezdés, mert bár a világ több messzi kontinensén is jártam már, de most első alkalommal játszottam az alpesi államban. Általában az Eastern Boundary-vel nyugat-európai koncertkörútakra vonattal járunk, csak verőtáskát és cintányérokat viszek, hiszen a koncerttermek és a klubok mindegyikében van házi dob, Joe-nak pedig szétszedhető a bőgője. A mostani mikrobuszos turnézás viszont lehetővé tette számomra, hogy a saját hangszeremet is magammal vigyem, mégis szárazabb, biztonságosabb érzés, ha ott van…Misinek is kedvezett ez a formula, több mint tíz hangszerből álló egész fúvós arzenál került a buszba, és így lehetővé vált, hogy új szerelmének, a basszusklarinétozásnak is hódolhasson. Amikor repülünk, csak az altszaxofonra és néhány más fafúvósra korlátozódnak lehetőségei.
Első koncertünkre tehát Svájc francia részén, egy festői környezetben fekvő kistelepülésen, Saignelegier-ben került sor. Az itteni kulturális centrumban alul étterem, az emeleten pedig kiállítótér és koncertterem működik, méretes színpaddal és jó minőségű zongorával. Szállásunk is az épületben volt, az én szobám konkrétan hat méterre a színpadtól…A Café Du Soleil közkedvelt hely lehet a régióban, első sorban a földrajzi közelség miatt, a francia jazz sztárjai járnak át ide. A műsorfüzetben ebben az évadban a hegedűs Didier Lockwood és dobos kollégám Daniel Humair nevét is olvastam. Köztudott, hogy Svájc mennyire drága ország, de azon igen elcsodálkoztam, hogy a koncertjegyek ára kétszerese (25 CHF) a németországiaknak, igaz a fizetés is. Ehhez mérten a tiszteletdíjunk is itt “tisztességes” volt, a turné legmagasabb gázsiját itt kaptuk.
Innen tovább Németországba vitt utunk, ahol, immár másodszor, egy igazán legendás helyen, a kontinens legrégebbi alapítású klubjában, a Jazz Studio Nürnberg-ben játszottunk. Itt szembetűnő volt számunkra, és egyben, az egyébként teltházas és igen sikeres koncert ellenére elszomorító, hogy csak idős emberek voltak, az ötven év alatti korosztályból nem volt senki. Ez bizony komoly kérdéseket vet fel mindannyiunk számára, de különösen a klubvezetésnek adhat feladatot, ha még további 60 évre terveznek létezni. Ebben a tekintetben a további helyszíneken sokkal jobb volt a helyzet, voltak fiatal arcok, huszonéves fiúk, lányok is.
A nagyvárosi miliő után egy kisebb vidéki, de igen kedves helyszín Bergneustadt, majd a közepes méretű, színes Heidelberg-be mentünk. Itt a német-amerikai intézetben játszottunk egy helyi civil tömörülés, a Jazz Club Heidelberg szervezésében. Az elnevezés jelen esetben tehát nem egy épületet, vagy klubot takar, hanem egy társaságot, amely tagsági rendszerben működik változó helyszíneken tartva meg rendezvényeit.
Következett egy igen hosszú és fárasztó utazós nap Magyarországra, amely után 20-án a Budapest Jazz Club-ban, 21-én pedig a Szentendrei Tavaszi Fesztivál felkérésére, a városháza dísztermében adtunk koncertet. Ezeket a hazai hangversenyeket a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tudtuk megvalósítani. Számunkra mindig fontos, hogy itthon is játsszunk ezzel a formációval és bemutassuk ebben a különleges zenei műhelyben születő új alkotásainkat.
22-én visszaindultunk Németországba, ahol még két fellépés várt ránk. Először az európai klasszikus zene egyik fellegvárába, Bayreuth-ba mentünk, abba a városba, ahol Richard Wagner élt és alkotott, illetve, ahol Liszt Ferenc sírja is található. Itt is, mint általában mindenhol, határtalan vendégszeretettel és kifogástalan kiszolgálással vettek minket körül. A Jazz Club Bayreuth-ban játszott koncertünk rögzítésre került, olyan zenékkel, amit az Eastern Boundary még nem vett lemezre, illetve itt a turné során értek össze. Még nem hallgattuk vissza az anyagot, ha mind zenei, mind technikai szempontból használható matéria született, akkor könnyen lehet belőle az együttes negyedik albuma.
A turné vége felé a zenekart igen szerencsétlenül érintette sajnos, hogy rangidős zongoristánk már napok óta vesetájéki fájdalmakra panaszkodott, amik nem enyhültek, így bevittük a helyi klinikára kivizsgálásra. Itt derült ki, a vesekőgyanús helyezet, ami miatt ott is fogták, illetve ebben az állapotában ő sem vállalta a hosszú repülőutat hazáig. Nem utolsó sorban az itteni körülmények bármilyen kórházi kezelés esetén is sokkal jobbak, mint ami számára az USA-ban elérhető lenne.
Utolsó koncertünket tehát hárman játszottuk le a közeli, középkori jellegét máig megőrzö Bamberg-ben. A trió felállás nem volt ismeretlen számunkra, régebben két turnét is csináltunk már ebben az összeállításban. A több mint negyven éves, Jazz Club Bamberg is őskövületnek számít az amúgy is hatalmas történelmi hagyományokkal bíró településen. Érdekesség, hogy a kitűnő olasz étteremben a pincér magyar fiatal volt, csakúgy, mint előző nap Bayreuth-ban. A klub közönsége állandónak tekinthető, igen művelt, nyitott és lelkes publikum. Főleg a “magyaros” dolgokat szerették, a furulyát, a tárogatót, ilyen jellegű számainkat, no meg Joe felejthetelen bőgőszólóit és persze néhány remek dobszóló is kapott tapsot….Hiányzó kollégánktól is játszottunk szerzeményt, miközben mielőbbi gyógyulására koncentráltuk teremtő energiáinkat. Hazafelé kaptuk tőle a hírt, hogy a német egészségügy a lehető legmagasabbb szakmai színvonalon és gyorsasággal oldotta meg a feladatot, ma már ki is engedték és hétfőn repülhet haza.
Joe maradt még Bajországban egyéb fellépései miatt, mi pedig Misivel felváltva vezetve, hazafelé vettük az irányt. Jövőre irány ismét Amerika!
