Pünkösdi jazz az A38-on - Syrius Legacy és Sex Mob (2016.05.15.)
Pünkösd vasárnap esti koncertek a télies májusban: eső, szél, tizenegy-két fok napközben; estére egy kicsit jobb. Nem annyira koncert-barát... Míg be nem ér az ember az A38 "gyomrába". Ott már kellemesebb - lássuk-halljuk a mai kínálatot!
SYRIUS LEGACY
Benkó Ákos - dob, ének
Fonay Tibor - basszusgitár
Ludányi Tamás - alt- és szopránszaxofon, EWI
Tempfli Erik - billentyűs hangszerek
Ávéd János - tenorszaxofon, fuvola (Vidákovich Izsák távollétében)
"Devil's Masquerade - Reloaded", "Az ördög álarcosbálja - Újratöltve" - két éve "élesztgetik" a Syrius legendáját: nagy sikerrel! NEM emlékzenekar, a régi (1971) számok új köntösben, továbbgondolva, áthangszerelve. Mindennek köszönhetően: 2015-ben "Az év együttese - lemeze - koncertje"! - honlapunk olvasói szerint (is).
És ez most már a 25. fellépés!
Harmadszor hallom Őket élőben (és persze ismerem a CD-t is) - de egyre jobbak! A műsor (egyelőre) változatlan, de az összhang, és a magabiztosság nagyon tetszik. Profi megszólalás; a múlt "alapjaira" átgondolt, virtuóz szólók épülnek - kár, hogy csak ¾ óra volt az egész, de TV-felvétel is készült. (A "beugró" Ávéd János nagyszerűen illeszkedett a zenekarba!)
SEX MOB
Steven Bernstein - szopránharsona
Briggan Krauss - szaxofon
Tony Scherr - basszusgitár, bőgő
Kenny Wollesen - dob
20 év, 7 lemez (az idei "Sexmob@20" mostanában jelenik meg), számtalan koncert. Jubileumi turné (Európa 8 állomása közül ez itt, az A38-on az egyik); saját számok és feldolgozások – Nino Rota-tól Duke Ellington-ig - egyéni felfogásban, sok humorral. A két
fúvós mellett a ritmusszekció "John Scofield-tól és Bill Frisell-től".
"Buli-zenekar" - olvastam az előzetesben. Az vajon mit jelent a jazz-ben? Ahogy megszólalt - megtudtam.
Röviden a véleményem: egy Fellini-film fájdalmasan bús dallamaiból "viccet csinálni"? Nem tudom... Szívesen megkérdezném Nino Rota-t - de már 1979 óta nincs közöttünk... Vagy csak nekem volt rossz napom?
A zenészek hangszertudása egyértelmű - különösen a fúvósok tündököltek. Bernstein szopránharsonáján érdekesen, figyelemre méltóan játszott, de (nekem) sok volt a "duma" (a számok között) és kevés az alázat. Krauss free felé hajló stílusa jobban tetszett, mint a ritmusszekció...
Kritikámat cáfolja a színpad előtt (és máshol is) táncoló (!!!) közönség.