JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

BÁNKI BESZÁMOLÓ

Pénteken a Bánki-tónál kezdődött, vasárnap a Váci Székesegyházban ingyenes gospel koncerttel ért véget a XII. Louis Armstrong Jazz Fesztivál. Idén Oscar Peterson emlékének adózva szoboravatás is volt a nyitónapon.

Már a megnyitó előtt érdemes volt elővenni a fényképezőgépet a Bánki- partján fekvő Tó Wellness Hotel parkjában. Szerencsére idén is sikerült olyan autós barátot találnom, akit szintén érdekelt az esemény, Deseő Csabával időben érkeztem. A fellépő zenészek közül sokan vegyültek el a jazzünnepre idezarándokolt rajongók körében, így le lehetett kapni a jókedvűen szivarozó Joey DeFrancesco-t, az orgona királyát, a csodagyerekként feltűnt dobost, a lelkesen fotózó Alvin Queen-t, ő még Peterson-nal is játszott, és egészen fiatalon John Coltrane egyik formációjába is bekerült. Wynton Marsalis zongoristáját, a mosolygós Dan Nimmer-t, és a Bill Clinton elnöki beavatásán a Fehér Házban is énekelt Peggi Blu-t, akin nem fogott az idő. A megnyitó protokoll alatt tovább pásztázva egyre több ismerőst találtam, egymás mellett ülve hallgatta a példásan rövid, lényegre törő beszédeket Bágyi Balázs, és az előző évben a magyar all-star zenekarral itt nagy sikert aratott Deseő Csaba is. Willie Pickens Oscar Peterson közeli barátai közé tartozott, de a legendás zongoristát mi a 91-es Debreceni Jazz Napokról, valamint Bunky Green, Elvin Jones, Eddie Harris, Steve Grossman, Buddy DeFranco, lemezeiről ismerhetjük, persze a listát még hosszan sorolhatnám. 85 évesen saját költségén repült hozzánk, mikor megtudta, hogy egykori barátja szobrot kap Bánkon.


01.JPG


02.jpg


Győrfi Lajos szobrát Bágyi Balázs a Magyar Jazz Szövetség elnöke, és Willie Pickens avatta fel. A ceremónia után Dan Nimmer ölelte át egykori tanárát, majd a fesztivál alapítójával, Karacs Ferenccel, Csík Gusztávval és a továbbra is az eseményeket fotózó Alvin Queen társaságában összeálltak egy csoportképre. A szobor közelében felállított sátor alatt a másnap, szombaton színpadra lépett Marian Petrescu Trio adott egy kis ízelítőt.


03.jpg


04.jpg


A főhelyszínre érkezve elfoglalta helyét Győrfi Lajos szobrászművész, Deseő Csaba és Illényi Katica is, majd a csodálatos környezetben álló víziszínpadon Kukocska Csilla a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány Kuratóriumának elnöke köszöntője után Willie Pickens idézte fel Peterson zenéjét.


05.jpg


06.jpg


A 2004-ben indult fesztiválnak sokáig az akkor még aktívan zenélő Joe Murányi, Armstrong utolsó zenekarának klarinétosa volt visszatérő vendége, és úgymond zeneigazgatója. Joe bácsi halála után a Szabó Gábor Életműdíjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Csík Gusztáv ad tanácsot Karacs Ferencnek a program kialakításához, de természetesen elsősorban fantasztikus játékával ejti évről évre ámulatba a közönséget. Tavaly a gyengélkedő Queen helyett Doug Sides dobolt zenekarában, aki természetesen kiválóan játszott, de most Alvin Queen makkegészségesen tért vissza Gusztihoz és megmutatta, hogy szól igazából ez a trió, ha egy zseni ül a dobok mögött. Reggie Johnson bőgőssel szenzációs ritmus szekciót alkottak. A hangulat még forróbb lett, mikor Scott Hamilton beszállt tenor szaxofonjával, majd Peggi Blu is színpadra lépett, és kieresztette hangját. Csík Gusztáv felesége, Joan Faulkner sem nézhette tétlenül, egy olyan bluest énekelt, hogy kő kövön nem maradt. A végén a két csodálatos hangú hölgy együtt is énekelt, tomboló sikert aratva. Az alaposan megizzadt zongorista ikon boldogan fogadta Laura lánya és Willie Pickens gratulációját.


07.jpg


08.jpg


09.jpg


10.jpg


11.jpg


12.jpg


13.jpg


14.jpg


A Wynton Marsalis alapította Jazz at Lincoln Center Orchestra zongoristája, Dan Nimmer triója következett. Akárcsak tavaly, idén is Dezron Douglas bőgőn és Pete van Nostrand  dobon voltak a társai, mindketten jó nevű, sokat foglalkoztatott New York-i zenészek. Mottójuk a világhírű trombitáséhoz hasonlóan, a hagyományok megőrzésével létrehozni új, modern zenét. A trióból elég hamar kvintett alakult, a vendégként ide is beszálló Scott Hamilton tenor szaxofonjával ismét elbűvölt mindenkit, és csatlakozott a bariton szaxofonos Paul Nedzela is, aki akárcsak Nimmer, a Jazz at Lincoln Center Orchestra tagja. A zenei mellett matematikusi diplomával is rendelkező fiatal Nedzela méltó partnere volt az idősebb, a swing és a mainstream zene nagyköveteként elismert tenorosnak. Nemzetközi viszonylatban is ritkán hallható hangszerével nagyot varázsolt Hamilton mellett. Persze a több mint 40 lemezt készített tenorosnak nem volt újdonság baritonossal játszania, hiszen sikerekben gazdag pályafutása során fújt Gerry Mulligan-nel is. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy kijavítsam a beharangozóban írt tévedésemet, amire Deseő Csaba hívta fel figyelmemet. Csaba hosszasan elbeszélgetett Hamilton-nal, aki elmesélte neki, hogy hosszú ideje már Európában, Olaszországban él, tehát nem New York-ban, ahogy írtam. Oda évente csak kétszer-háromszor látogat vissza.


15.jpg


16.jpg


17.jpg


18.jpg


19.jpg


20.jpg


Oscar Peterson is szívesen ült olykor a Hammond orgonához. Egy időben úgy tűnt az elektromos billentyűs hangszerek végleg kiszorítják a nehezen szállítható Hammond orgonát. Aztán jött Joey DeFrancesco, és új tartalommal töltve visszahozta a klasszikus Hammond hangzást, továbbra is életben tartva az eltűnő félben levő, de sokak által rajongásig szeretett hangszert. Áprilisban a Budapest Jazz Club színpadán fiatal amerikai zenészekkel adott egymás után két koncertet, a Bánki-tó víziszínpadán olasz zenészekkel, Fabio Zeppetella gitárossal és Nicola Angelucci dobossal lépett fel. A Rómában született hatvan éves gitárosról nem sokat hallottam, bár több albuma is megjelent az évek során. A nemzetközi jazzéletben többet forgó, 1979-ben született az ezredforduló óta Rómában élő dobos már hangszere miatt is többet játszik a gyakran egyedül Európába érkező amerikai sztárokkal. Wynton Marsalis, Dee Dee Bridgewater, Steve Grossman, Sonny Fortune is meghívta európai körútja során, Benny Golson pedig a legjobbnak tartja, akivel Európában játszott. Joey DeFrancesco Bánk közönségét is meghódította, egyre többen merészkedtek a színpad mellett kialakított táncparkettre. A koncert végét nem tudtam kivárni, Deseő Csabával éjfél felé indultunk vissza Budapestre.


21.jpg


22.jpg


23.jpg


24.jpg


Másnap, szombaton nem találtam autós ismerőst, de azzal vigasztaltam magam, hogy a fellépők közül csak a Bratislava Hot Serenaders csapata marad majd továbbra is ismeretlen számomra. A Marian Petrescu Trio virtuóz játékát a szoboravatás során élvezhettem egy darabig, a Budapest Jazz Orchestra koncertjeit pedig remélem továbbra is lesz még alkalmam közelebbi helyszíneken is látogatnom. Bánk talán egyetlen hibája, hogy a fővárosból jószerivel csak autóval lehet megközelíteni, vonattal és busszal csak többszöri átszállással. Az éjfélbe nyúló koncertek után pedig ezek a nehézkes tömegközlekedési lehetőségek is megszűnnek. Időben foglalva kínálkozik szállás lehetőség is, talán egyszer kipróbálom, és átélhetem a koncertek után a Tó Wellness hotelben hajnalig tartó jam session-ök varázslatos hangulatát. Ezt még egy év alatt megszervezhetem, jövőre újra részt szeretnék venni ezen a csodálatos fesztiválon, ahol ahogy Joan Faulkner is mondta köszöntőjében, minden a zenéről, a jazzről szól.

Búcsúzóul a természeti szépségekre is felhívom a figyelmet, az Alvin Queen által készített panorámakép remélem mindenkit meggyőz arról, hogy gyönyörű környezet fogadja az idelátogatókat, és Alvin a fotózásban is zseniális.


25.jpg

Vissza a hírekhez