50. Montreux Jazz Festival 2016 (rövid összegzés)
50. MONTREUX JAZZ FESTIVAL: BACK TO THE FUTURE. THANK YOU - SEE YOU NEXT YEAR! 51st MJF 30 JUNE - 15 JULY, 2017 - hirdeti a fesztivál honlapja. Július 16-án, szombaton ért véget a koncertek sorozata - megint egy évet kell várni a következőkre. A jubileumi esemény részese lehettem - ha csak néhány napig is. Maradandó élményekkel lettem gazdagabb. És a bevezető mondat - "vissza a jövőbe" - értelmét (talán) meg tudom magyarázni. Legalábbis megpróbálom...
Lehet-e egy (bármilyen - zenei) fesztivál jó, úgy értem: ne a "szerekről" és a "kapcsolatteremtésről" szóljon. Persze, tudom, sokaknak "az" a lényeg. Montreux-ben idén "mindkét oldalt" megtapasztaltam. Egyrészt a minőségi zene - másrészt a "tömeg" bulizási (és "egyéb") igénye. Utóbbinak - ugye - semmi köze egy jazz fesztiválhoz. Vagy tévednék? Válaszokat nem kérek, én is tudom, hogy Montreux már régen nem csak a jazz-ről szól.
Akkor most tessék elképzelni: kijön az ember egy csodálatos (jazz!) koncertről éjjel 1 óra körül, szeretne "hazafelé" sétálni - és nem tud. Miért? Mert olyan tömeg hullámzik a "bulis" helyek felé, hogy lépni sem lehet. Sőt: elsodorják a szerencsétlen jazz-rajongót, netán a fiatalok (mert a többség 25 év alatt!) még lopnak is. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy megtörtént. Nem velem, de inkább hagyjuk... Nyilván nem akarok általánosítani, de (már) ez is Montreux. A fesztivál árnyoldala.
Nézzük tovább a negatívumokat (essünk túl rajta): a Jazz Lab nevű helyen "köze nincs a jazz-hez"-zenék szóltak - biztos ez is kell...
A legnagyobb koncertteremben (Stravinski Auditorium) idén nem voltam - nem véletlen. Azért ott is játszottak jazz-t, de nagyon ritkán... Viszont telt ház látta: a Muse-t, PJ Harvey-t, a Simply Red-et, Neil Young-ot, Lana Del Rey-t, Santana-t és a Deep Purple-t. Na jó, Jamie Cullum-ot és Marcus Miller-t is. Herbie Hancock-ot, John McLaughlin-t, Brad Mehldau-t, John Scofield-ot nem...
A jazz most (is) a Montreux Jazz Club-ban volt (és a Casino-ban a 0. napon: Charles Lloyd New Quartet, valamint Monty Alexander).
Igaz, "csak" 350 férőhellyel, de a 16 alkalomból tízszer teltházzal!
A montreuxjazzfestival.com jóvoltából több koncertet is élőben nézhettünk a neten, például a Steps Ahead (Mike Mainieri, Eliane Elias, Marc Johnson), Randy Weston, vagy Curtis Stigers fellépését.
A helyszínen Grègoire Maret-t, Chico Freeman-t, Avishai Cohen-t (a trombitást), Manu Katché-t, Kenny Barron-t és Dave Holland-et láttam. Előző beszámolóimból tudható: szenzációs koncerteket hallhattam.
Idén (számomra) kimaradtak a versenyek és a workshop-ok. Előbbiek (részben) magyar énekes-gitáros-zongorista hiányában - és, hogy csak keveset lehettem jelen. A történeti hűség kedvéért a győztesek: Arta Jekabsone (lett énekesnő), Olli Hirvonen (finn gitáros) és Esteban Castro (amerikai /?/ zongorista).
Azért egy felsorolás, hogy kik léptek még fel (akiket most nem láthattam): Al Jarreau, Richard Bona, Bill Evans, Dennis Chambers, Cécile McLorin Salvant, Biréli Lagréne, Lenny White és Gonzalo Rubalcaba. A jazz "képviseletében"...
És akkor "vissza a jövőbe": arányában több lett az "igazi" jazz, remélem ez következik majd, mert a múltban így volt! Ugyanis Európa legnagyobb, leghíresebb jazz fesztiváljáról van szó!
A "problémák" ellenére Montreux még mindig csodálatos, nem tudom, utoljára láttam-e?
