Trió Kontraszt - Opus Jazz Club - 2016.07.20.
A fesztiválok idején, a nyár közepén, egy újabb lemezfelvétel után hallhattuk a Grencsó-Tickmayer-Miklós triót a Mátyás utcában. Azt nem lehet mondani, hogy hatásvadász, üzleti érdekek irányították ezt a társulást - teljesen másról van szó. Megérett a helyzet a következő lemez felvételéhez - és ez meg is történt az elmúlt héten. Az előző, 2014-es (szintén BMC) CD után egy jelentős változás: Grencsó István (fúvós hangszerek) és Kovács Tickmayer István (billentyűsök) mellett Geröly Tamás helyét a doboknál Miklós Szilveszter foglalta el.
Amikor a nyolcvanas években alakult trió névválasztásáról és a szabad zenéhez való hozzáállásukról írunk - keresni kell a szavakat. Mert ezt a kortárshoz közelítő, talán free jazz-nek nevezhető, alapvetően improvizatív muzsikát végképp nehéz "simán" kifejezni,
megfogalmazni.
Tickmayer mondja erről: "Bartók Kontrasztok triójára gondoltam... Továbbá azokra a kontrasztos elemekre, amelyek zenélésünkben rendszeresen jelen vannak... és örökségünk nagyon is kontrasztos (újra ez a szó - nem véletlen!) képet alkot a mai szabadzenei világgal szemben." Szabados György szellemének, gondolatvilágának ápolása, továbbvitele is fontos szempont - egyértelmű a szándék. "Zenénk szívesen tárgyal, barátkozik, felesel, vagy vitatkozik az újabb hagyomány képviselőinek nyelvezetével, kifejezési módjával s világnézetével is." Ez igazán figyelemre méltó!
Mert nyilván nem a trió tagjai között fennálló "szembetűnő különbségről, élesen elhatárolt, jól kifejeződő ellentét"-ről van szó - ami a kontraszt jelentése. Inkább a "többi" free-hez képest valami mást, mait, modern zenét szeretnének adni.
A (közel) teltházas Opus közönsége nagyrészt Tickmayer szerzeményeit hallhatta, melyek az új lemez anyagát is képezik.
Számomra meglepetés volt, hogy a zene jelentős hányada megkomponált, viszonylag kevés improvizációt tartalmazó darabokból állt - azt gondolom, a lemezfelvételhez így alkalmazkodtak. És a koncerten is ezt játszották. Érdekes, változatos, egyéni számok követték egymást. Nekem egy kicsit kevés volt a "szabadság" - de ez legyen az én problémám.
Grencsó István tenor- és szopránszaxofonon, fuvolán és basszusklarinéton játszott - kiválóan; Kovács Tickmayer István zongorázott - virtuózan, sajátos ízekkel; Miklós Szilveszter dobolt - a tőle megszokott magas szinten. Összeszokott csapat, nívós kortárs jazz, közönségsiker. Várjuk az új CD megjelenését!