HUNYADI /ZENE/ TÉR
A terézvárosi házak kapuira kitűzött plakáton hirdette a helyi önkormányzat a nyári szombatonként indult ingyenes Hunyadi téri programok legújabb eseményét. Örömmel jelenthetem, ezúttal a jazz került az eddig már több műfajt bemutató változatos kínálatba.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének hallgatóiból Jazzy Stripe néven tavaly összeállt zenekar vendége szombaton Szőke Nikoletta volt, az ő fényképe került a plakátokra is. Kétségtelen, Niki neve a legszélesebb körben ismertté vált, biztos, hogy a szépszámú közönségből sokan ő miatta látogattak a nem oly rég felújított Hunyadi térre. Népszerű és nem csak a szakma által elismert énekesnőnk, aki elsősorban a tehetségének köszönheti mindezt, de a ma már kikerülhetetlen közösségi oldalak adta lehetőséggel élve, a közönséggel gondosan kiépített kommunikációja is sokat lendített az ismertségi mutatón.
A vendégén kívül is akadt még ismert, jól csengő név a fellépők között. „Nagy öregként” Oláh Dezső, a maga harminc évével került a huszonéves fiatalokból álló zenekarba, egykori tanítványa, az alapító basszusgitáros, Csík Dániel hívta billentyűzni. Dezső a beállás közben örömmel újságolta, hogy hamarosan megjelenik triójának (Oláh Péter – bőgő, Lakatos Pecek András – dob) Bartók feldolgozásokból álló lemeze, azon természetesen a hagyományokhoz híven, zongorán játszik.
A Jazzy Stripe többi tagjának neve egyelőre még a jazz zenét kedvelők körében is csak azok számára jelent valamit, akik olykor ellátogatnak az LFZE vizsgakoncertjeire, vagy olvassák az évek során rendszeresen megjelenő beszámolóinkat honlapunkon ezekről a nagyon magas színvonalú eseményekről. Magam is ezeken a vizsgákon találkoztam először velük, és évfolyamuk legtehetségesebbjei között tartottam őket számon. Így egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy Varga Gergely remekül szaxofonozik, Möntör Máté nagyon jó gitáros, Centgraf Benjamin, akit viszont a vizsgákon kívül is, már több formációban láthattam, felkészült, sokoldalú dobos. Az egyetemi zenekar alapítója, a basszusgitáros Csík Dániel is „régi” ismerősöm a vizsgákról, ötletes játékára most Oláh Dezső külön is felhívta figyelmemet. A fiatalok jó játéka tehát nem lepett meg, viszont a kapott koncertlehetőséghez való alkalmazkodási képességük annál inkább okozott kellemes meglepetést. Sokat tapasztalt zenészek módjára mérték fel, hogy itt, egy korra, nemre, érdeklődési irányvonalat tekintve vegyes közönségnek mit kell játszani, mi a befogadható. Az alkalmazkodás nem megalkuvást jelentett, a jazz ínyencek is elégedettek lehettek, de az is boldogan átadta magát a zenének, aki most hallott talán először jazzt. Tudom, mindegyikük tud ennél „keményebben” játszani, hosszabbakat szólózni, de itt bölcsen nem a jazz zenén edződött fülek tűrőképességét próbálták tesztelni, hanem egy minden zeneszerető számára befogadható, szépen és azért virtuózan előadott igényes zenét játszottak. Jó ízléssel válogattak a közelmúlt standard számai között, az instrumentális kezdés is sikert aratott. Benson, Corea szerzeményeiből válogattak, az utóbbi által írt „Spain” dallamaira már az egész tér ritmusra mozgott. Alaposan bemelegítették a közönséget, ezt a hangulatot Niki színrelépése még tovább emelte, aki a jól ismert Stevie Wonder sláger, az „Overjoyed” eléneklésével mindenkinek a szívébe lopta magát. A bátrabbak táncra is perdültek, a színpad köré sereglettek a gyerekek, akik ugyancsak önfeledten adták át magukat a ritmusoknak. Ezek a pályájuk elején álló fiúk Nikivel, és Oláh Dezsővel kiegészülve nagy sikert arattak, érdemes minél előbb megjegyezni nevüket. Jól képviselték a műfajt, délután hattól este hétig, egy óra alatt sok új hívet szerezve a jazz zenének. Talán majd páran, akik a koncertjegyeket is meg tudják fizetni, a téli hónapokban is ellátogatnak valamelyik klubba, hogy meghallgassák őket, vagy másokat. Az biztos, hogy reflexből nem fogják eltekerni a rádió kereső gombját, ha a jazz szót meghallják a műsorkínálatban. Talán még okostelefonjaik keresőjében is utána néznek egynek-másnak. A szabad programok szeptember végéig tartanak szombatonként a Hunyadi téren. Remélem, még találkozom itt jazz zenészekkel. Az utolsó képen látható ifjú Balázs József muzsikus jelölttel biztosan!
