Páratlan négyes
Ezzel az anyaggal mutatkozik be nálunk a 30 éves Ayhan Gökhan! Apja török, anyai ágon pedig roma felmenőkkel rendelkezik. Nagyon szereti a jazzt. Ezért első alkalommal egy olyan jazzkvartett koncertjére küldtem el, amelynek négy roma fiataljából hármat én fedeztem fel/indítottam el egyre jobban felfelé ívelő pályája felé. A három Lakatos fiúról van szó!
A nemrég összeállt Gányi-Lakatos Quartet tagjai egytől-egyig a garantáltan minőségi, a jazz hagyományait követő játékot képviselik. Formációjuk olyan, már külön-külön is komoly eredményt felmutató, a hazai jazzéletben helyét régóta kijelölte zenészekből áll, mint az altszaxofonos Lakatos Soso Sándor, aki egy kis (7 éves!) amszterdami kitérő után ismét a hazai közönséget örvendezteti meg páratlan előadásával. Mellette a két Pecek unokatestvér, Pecek Lakatos Krisztián (2003-ban 13 és fél évesen megnyerte a Bartók Rádió Jazz Bőgő Tehetségkztatóját!), aki Balázs Elemér szerint „mindent tud a bőgőn”, valamint Pecek Lakatos András (aki 2002-ben lett első a Bartók Rádió Kovács Gyuláról elnevezett versenyén!) a doboknál, illetve Gányi Miklós a zongoránál hoz új és eleven színt a néha már kifulladni látszó honi jazzbe.
Július 27-én este kilenc órától az Opus Jazz Club adott otthont a fiatal tehetségek segítségével létrejött időutazásnak. Az Amerikából importált, Magyarországon immár régóta meghonosodott be-bop stílust váltotta az egyes zenei berkekben csak roma jazzként emlegetett szenvedélyes, határtalan életérzést megteremtette előadásmód, és talán nem túlzunk, ha azt merészeljük mondani, mindez szívet-lelket követel, amiből egyik zenész sem volt híján az est folyamán. A quartet egyik kedvenc standard darabja, a „You and the Night and the Music” után a csendesebb és nyugodtabb hangvételű, több érzéssel, mint értelemmel felruházott „My Funny Valentine” következett, illetve a legvégén egy fergeteges előadásban hallhattuk John Coltrane „Giant Steps” című szerzeményét. A standard darabok mellett az egyéni kezdeményezéseknek is jutott hely, például egy Gányi Miklós jegyezte darab formájában. Jó volt látni, hogy a négy, jól összeszokott jazz muzsikus könnyen kontaktba került, jelzett egymásnak, figyelt, ugyanakkor számot vetett azzal, hogy ne talán tán a nézők között akad olyan, aki eddig óvatosan kóstolgatta a jazzt. Nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy aki még csak barátkozik a jazzmuzsikával és az itthon a Szabados-féle iskolához kötődő, ahhoz vissza-visszanyúló jazzformációkkal nincs még annyira összebarátkozva, jól döntött, ha a mostani estét választotta a műfajjal való ismerkedéshez. A dallamosabb, slágerszerűbb futamok szép egyensúlyt teremtettek, hogy mindenki megkapja azt, ami neki jár.
A nem gyakorlott koncertlátogatók mellett az elszánt, ízig-vérig a jazz bármilyen merészségét támogató jazzrajongók sem távozhattak hiányérzettel a Mátyás utcából. Hosszúra nyúlt, pattanásig feszített, az idegeket játékba hívó szólók vonták magukra a közönség elismerő figyelmét és mindegyik végén hatalmas ováció fogadta akár Soso Lakatos Sándort, vagy Pecek Lakatos Andrást. Pecek Lakatos Krisztián szinte eggyé vált a bőgőjével. A zongora alig észrevehetően bújt meg a háttérben, hogy aztán a kellő pillanatban erőteljesen és markánsan vegye át az irányítást.
Alighanem a közönség soraiban többen lesznek, akik mostantól nyomon követik a Gányi-Lakatos Quartet további sorsát. Az úgymond zenei baráti társaságból összeverbuválódott csapat emlékezetes élményt nyújtott a régiben rejlő újdonságokra nyitott közönségnek. Legközelebb (augusztus 11-én) pedig Pécsett mutathatják meg, mit tudnak.
