GERSHWIN-VUKÁN EMLÉKEST AZ IF CAFÉBAN, AVAGY A CREATIVE B TRIÓ LEMEZBEMUTATÓ KONCERTJE 2016. AUGUSZTUS 7-ÉN

Berkes Balázsé az érdem, hogy a koncert keretében bemutatott lemez megjelenhetett. Három Balázs volt jelen, mint a kitűnő bőgős felkonferálta, kettő „elölről”, ő maga pedig „hátulról” Balázs. A trióban ugyanis még a két Balázs fivér: a dobos Elemér és a zongorista József játszott, a veterán bőgős mellett.

Augusztus közepén kettős megemlékezés is aktuális a magyar zenei élet nagyformátumú személyisége, Vukán György vonatkozásában: 75 éve született és három éve hunyt el. Olvasóink jól tudják, hogy ki volt Gyuri, de azt már kevesebben, hogy sok kiadatlan felvétel is maradt utána. Ezek közül sikerült a közelmúltban kiadni egy – George Gershwin születésének 100. évfordulója tiszteletére rögzített – koncertlemezt, amely tehát 1998-ban született, mégpedig Gyuri két combója: a Super Trio és a Creative Art Trio közül az utóbbival. A két felállás abban különbözött egymástól, hogy (Vukán és Berkes mellett) az első formációban Kőszegi Imre, a másodikban pedig Balázs Elemér dobolt. Egyébként Berkes Balázs és Vukán György együttműködése alighanem példátlan a zene világában: több mint fél évszázadot ölelt fel! Balázs Elemér „csak” huszonhárom évet töltött a CAT-ban, mert ő egy következő generációhoz tartozik. Azért ez sem semmi… (Mindezeket fiatalabb olvasóink kedvéért mondom el.)
Azt is tudni kell, hogy Gyurinak nemcsak zenei partnerei, de testi-lelki jó barátai is voltak Elemér és Balázs, és a „leader” hirtelen halála után megfogadták, hogy – mint Berkes Balázs tegnap is elmondta: „Aki Á-t mond, mondjon B-t is!” – Gyuri emlékére Creative B Trio elnevezéssel még időnként megidézik a Creative A(rt) Trio emlékét. Ezt többször meg is tették az elmúlt három év során, és ilyen alkalom volt a tegnap esti is. De most már gyorsan el kell mondanom azt is, hogy az elárvult zongoraszéken Elemér öccse, Balázs József ül, aki már három éve a számos Vukán-emlékesten, és azóta is betölti ezt a pozíciót.
A remek hangulatú, kellemes nyári estén tehát az említett jubileum alkalmából kiadott lemezen felcsendülő Gershwin-szerzemények „B verzióját” hallhattuk, hiszen a jazzben éppen az a nagyszerű, hogy kétszer nem játsszák el ugyanúgy a darabokat.  A lemezen közel egy órában (pontosan 57 perc) hét Gershwin-opusz hallható, amiből hatot adtak elő, a második szett első darabjaként pedig a „Last Message” hangzott fel Vukán Gyuri emlékére. (Ezt a gyönyörű balladát egy – a halála előtt három évvel történt – műtétje előtt írta Gyuri, de időközben, sajnos, valóban utolsó üzenete lett.)
Az első félidőben nem pontosan a lemez sorrendjében, játszották el az „Embraceable You”, a „They Can’t Take That Away from Me”, az „Our Love Here to Stay” és a „But Not for Me” című remek standardeket, majd a másodikban a már említett Message után folytatódott a Gershwin-program és a „Porgy and Bess” két (hosszan játszott) közismert betétdalával – az „It Ain’t Necessarily So”-val és a „Summertime”-mal fejeződött be a jól sikerült program.
Mindhárom zenész a tőlük megszokott magas színvonalon muzsikált, remek összjáték és briliáns szólók jellemezték előadásukat. Berkes Balázs, mint máskor is igen szépen felépített szólókkal kápráztatta el a hallgatóságot, a Message-ben vonózva kísérte a csodaszép melódiát. Kétségtelenül ő volt a „nap hőse”, de övé az az érdem is, hogy „összehozta” ezt az emlékezetes estét számunkra. Jól ismert tény, hogy Balázs a trió formációban érzi legjobban magát, és gyakran hangsúlyozza, hogy lehet szó bármilyen formációról, akár big bandről is, annak is a trió a magja. És ami igen csak szimpatikus, mindig is azt vallotta, hogy soha sem vágyott a szólóhangszer pozíciójára. Ahogyan egy interjúban is elmondta: „egy trió bőgőse a zongora és a dob között áll a színpadon, ami ideális számára, hiszen így adhatja-veheti leggördülékenyebben a zenei kártyalapokat a partnerek között”. Nos, ez történt tegnap este is az iF-ben mindannyiunk örömére, „mert az élőzenét semmi sem helyettesíti”.