KAMASI WASHINGTON BÉCSBEN

A bécsi JazzFest idei sztárjának fellépésére az európai turné időpont egyeztetései után augusztus 23-án került sor. A helyszín is szokatlan volt - Ottakringer Brauerei - a jelenleg is aktív sörgyár területén lévő komló- és élesztőtároló helyiségből átalakított koncertterem.

Az épület harmadik emeleti szintjén tucatnyi felfegyverzett rendőr és biztonsági ember terelgette azt a kb. 1.500 embert, akik eljöttek megnézni az idei sztár fellépőt, mert bizony azzal volt dolgunk, Kamasi Washington az elmúlt évben úgy robbant a jazz életbe, mint egy interkontinentális rakéta. (Mint később kiderült a fokozott biztonsági intézkedések nem a jelenlegi európai helyzetnek szóltak, hanem a sörgyár éjszakai műszakát biztosítandó történtek.)

Ha valaki belelapoz a Down Beat magazin augusztusi számába, a 36. oldalon ezt találja.

Washington jegyzi az év lemezét, a feltörekvő jazz zenész és a feltörekvő tenoros címeket. Az „Epic” 151 szavazattal végzett az élen, megelőzve a 110 vokssal második helyezett Maria Schneider lemezét. Nem semmi. A Los Angeles városából érkező 35 éves tenorszaxofonos 2015 májusában jelentette meg első szólóalbumát a saját tulajdonú Brainfeeder nevű kiadónál. Ez mindjárt egy tripla lemez, illetve CD lett. Nem aprózta el. Kamasi 13 éves korában édesapja, Ricky Washington hatására váltott szaxofonra. Felmenője szintén ezen a hangszeren játszott. A későbbiekben Wayne Shorter, Eric Dolphy, Pharoah Sanders, Miles Davis, és John Coltrane voltak nagy hatással a tanulmányaira. No meg a klasszikus zongora leckék. Karrierje kezdetén néhányan már fantáziát láttak benne, így egy-egy szám erejéig közreműködött Harvey Mason „Chameleon”, és Stanley Clarke „Up” című lemezén.  A saját tripla felvétele gyorsan haladt előre a listákon. A kritikusok szerint Kamasi zenéje a soul-jazz, Coltrane és a Weather Report sajátos egyvelege. (Jómagam az első hallgatások után McCoy Tyner, Archie Shepp, Carlos Garnett, Gary Bartz korai hetvenes évekbeli felvételeire asszociáltam).

Az elmúlt év amerikai turnékkal telt a zenekar számára, idén pedig már Európa, illetve Japán is célpont volt. A június-július hónapban rendezett JazzFest Wien is vendégül látta Kamasi-t és zenészeit, az időpont nehézségek miatt augusztusban. Az időközben megkapott Down Beat díjeső jót tett az érdeklődésnek, jazz szinten nagyon nagy várakozás előzte meg a koncertet. A sörgyári koncerten Kamasi Washington szaxofon játékát a következők kísérték: Tony Austin és Robert Miller dobon, Miles Mosley bőgőn, Brandon Coleman billentyűs hangszereken, Ryan Porter pozanon, Igmar Thomas trombitán játszott, és Patrice Quinn énekelt. A repertoár az elmúlt időszakban bevált, a közönség által gyorsan megkedvelt számokból állt, természetesen az egész, 180 perces anyagot lehetetlen lett volna végigjátszani. Mint általában mindenhol, a jelenlévők a groove-okban gazdag, „fejbólogatós” zenére jöttek, így a legnagyobb tapsot az előbbiek gyártói, azaz a bőgős Mosley, és a két dobos kapta. Kamasi érdekes látvány volt a lepelszerű öltözékében, és a bal kezén lévő gyűrű rengetegben. Viszont a zene mindent vitt. A levegőtlen, füstös teremből óriási élménnyel távozó közönség néhány méter megtétele után a sörgyár által szponzorált sörfeszten találhatta magát, ahol egy bratwurst és némi folyékony kenyér mellett gyorsan feldolgozhatták az előző 2 óra eseményeit.

https://www.youtube.com/watch?v=-ErlzpYTOqs

https://www.youtube.com/watch?v=S3XrC0vsLsc

Azt hiszem a Robert Glasper Experiment-nek nagyon össze kell szednie magát, ha a jövő évi Grammy osztáson Kamasi Washington elé akarnak kerülni…