Egy lemez születése – The true story
2016 április végén me and my lovely wife Gabriella kocsival levittük Komáromba Csányi Attila barátomat, a JazzMa.hu főszerkesztő-helyettesét, Hartyándi Jenő meghívásának eleget téve.
Este a visszafelé úton Attila megkérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából a www.jazzma.hu megjelentetne egy CD-t, ami szorosan kapcsolódik a jubileumhoz?
Ti. 1956 nyarán fiatal magyar jazzmuzsikusok felvételeket készítettek a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdiójában, amit az akkori budapesti Amerikai Nagykövetség kulturális attaséja bérelt ki nekik. Aztán ez a férfi magával vitte a magnószalagokat az Egyesült Államokba, ahol odaadta Willis Conover-nek, a Voice of America „jazz DJ”-jének. Aki aztán a forradalom leverése után lejátszott néhányat belőlük „Jazz Hour” című műsorában.
Attila mondta, hogy egyik vidéki jazzrajongó barátjától megkapta magnószalagon az adást. (Utólag jutott eszembe, hogy az időközben „eltávozott” unokabátyám, Dr. Rácz Attila az 50. évforduló környékén kérte, hogy szerezzem meg neki ezt a legendás felvételt. Akkor, 2006-ban szóltam is Csányi Attilának, aki egyik műsorkészítése alkalmával behozta a kis orsós szalagot, amit Zsoldos Mari hangmérnök ki is játszott nekem kazettára. Amikor most júniusban kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy kik játszanak a felvételeken, töredelmesen bevallotta, hogy nem, viszont emlékszik erre a kazettás dologra!)
Ennyiben maradtunk, mert én nem fűztem túl sok reményt ehhez a CD megjelentetési projekthez, de nem akartam elvenni Attila kedvét… (Most már tudom, hogy tulajdonképpen ezt volt az „utolsó kívánsága”!)
Aztán mondtam neki, hogy írja le a „whole story”-t és én majd továbbítom azt követségi kapcsolatomhoz. Nos, Attila 2016. május 23-án az alábbi e-mailt küldte nekem, hogy továbbítsam ezt a budapesti Amerikai Nagykövetségre:
Colleen Bell
az Amerikai Egyesült Államok
budapesti nagykövete
részére
Tisztelt Nagykövet Asszony!
Közeledik 2016. október 23, a magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója.
Sokan és sokféleképpen készülnek az ünneplésre, mi az Ön és a Nagykövetség segítségét szeretnénk kérni a megemlékezéshez és ünnepléshez. Egy régi rádióműsor megszerzésében kérjük a segítségét és hozzájárulásukat ahhoz, hogy ennek a hallgatását lehetővé tehessük a magyarországi hallgatók számára..
1956. november 23-án (tehát egy hónappal a magyarországi forradalom kitörése után) a washingtoni Music U.S.A. Voice of Amerika Jazz Hour című műsorában Jazz from Hungary címmel egy 52 perces műsor hangzott el. Szerkesztője és műsor vezetője Willis Conover, aki Közép-Kelet Európában megismertette és hallatlan népszerűvé tette a jazz művészetet.
A jazzt nálunk a szocializmus idején, az 1950-es években tiltották, sem hangfelvételek nem készülhettek, sem nyilvános hangversenyt nem engedélyeztek, mégis akadtak művelői és a zenészek az akkori modern jazzirányzatokat is megismerték. Éppen a Voice of Amerika műsorainak is köszönhetően.
Ennek a különleges 1956. november 23-i adásnak az a nevezetessége, hogy 5 zenekar (Zágon Iván, Radics Gábor, Szabó Gábor, Garai Attila dr két formációja), benne 10 magyar muzsikus játékát közvetítette és sok európai országában hallhatták. Ezeknek a muzsikusoknak a többségével alig készült hangfelvétel, ezért ez a műsor lenne az egyetlen hiteles és áttekintést adó dokumentum az 1950-es évek magyarországi jazz történetéről.
Két egykori szereplőtől, Zágon Ivántól és Radics Gábortól a felvételre vonatkozóan a következő információkat kaptam: Az 1956. november 23-i adást még legalább 3 alkalommal megismételték, de dátumot nem tudunk. Az első adást meglepő módon többen felvették orsós magnetofonnal, de ezek a felvételek rendkívül rosszak, szinte élvezhetetlenek és zavarták is, mint ellenséges adót. A résztvevők közül tudomásunk szerint már csak hárman élnek, a nagybőgős Kabók Lajos az U.S.A-ben, Ruttka Fernc dobos és Vászondy Ervin trombitás Budapesten.
Az előzményekhez tartozik, hogy 1956 augusztus-szeptemberében Mr. Ernest Nagy U.S.A. konzul „báli zenefelvételre” kibérelte két alkalomra a Magyar Hanglemezgyártó Vállalt Rottenbiller utcai stúdióját, a díjat pedig a résztvevő muzsikusok fizették közösen. A kész felvételeket Ernest Nagy konzul, akinek lejárt a megbízatása, két követségi alkalmazott, Roy Schmidt és Éva Six segítségével juttatták el Willis Conover-hez, aki műsorra tűzte ezeket a felvételeket. A bevezetőjében azt mondta, hogy: „Budapesten dörögnek a fegyverek, reméli, hogy a most következő darabok fiatal előadói még életben és biztonságban vannak.”. A muzsikusok nevét –érhető okokból- nem mondták be, de minden felvétel elé nemzetközi hírű amerikai muzsikusokat hívott, akik a magyar felvételeket kommentálták. Így megszólal itt: Gerry Mulligan, J.J. Johnson, Quincy Jones, Tony Scott és Billy Taylor. A szereplők névsora és az előadott darabok adatai rendelkezésünkre állnak.
Tisztelt Nagykövet Asszony!
A „Jazz From Hungary” című rádióműsor számunkra egy különleges és értékes kordokumentum. Kérjük, segítsen abban, hogy ezt a műsorfelvételt megkaphassuk és publikálhassuk.
Tisztelettel,
Csányi Attila 2016. 05. 23.
Nos, ezt a levelet továbbítottam a követségre Váli Mónikához, aki aztán kiderítette, hogy a Willis Conover hagyaték a North Texas University könyvtárába került, ahol az elmúlt években digitalizálták. Először a jelenlegi kultúrattasét, Christopher Machin-t nyerte meg az ügynek, majd Colleen Bell felvállalta a CD megjelentetését.
Mivel általában naponta többször is beszéltünk telefonon, így mindig értesítettem a legújabb fejleményekről. Tehát mindenről tudott és izgatottan várta, hogy mikorra készül el a CD.
Sajnos, a „Revolutionary Jazz” kiadvány megjelenését már nem érhette meg, mert 2016. augusztus 4-én hajnalban elhunyt. Decemberben lett volna 76 éves.
Az American Embassy Budapest 2016. október 27-én a Royal Orfeumban tartott zártkörű estjén Colleen Bell nagykövet asszony bejelentette, hogy Csányi Attila kezdeményezésére megjelent a CD! Megható pillanata volt az estnek, mikor Chris Machin átadta Attila unokájának, Tamás Péternek a díszoklevelet.
This is the true story.
Ezt csak azért írom, mert további két anyag foglalkozik még a CD-vel.
Az elsőt Márton Attila írta.
A másodikra pedig különösen büszke vagyok, hisz rábeszéltem Dr. Gregorits Jánost alias Ricsit, hogy 4 évi szünet után ússzon vissza a JazzMa.hu hajóra, és Csányi Attila emléke előtt tisztelegve írja meg „hattyúdalát”! (Ez a 774. lemezkritikánk!)
