„Úgy érzem, még sok munka és tanulás vár rám” - Interjú Snétberger Ferenccel
Az itthon és külföldön is elismert gitárművész és zeneszerző, Snétberger Ferenc hatvan éves. A készülő lemezről, a Snétberger Zenei Tehetség Központról és a zene életében betöltött szerepéről is beszélgettünk vele.
Február hatodikán ünnepli a hatvanadik születésnapját. Készül valamilyen rendhagyó koncerttel ebből az alkalomból?
Noha februárban lesznek koncertjeim, egyik sem kötődik a születésnapomhoz. Azonban május végén jelenik meg az új trió lemezem.
Elárulna róla valamit?
Akik eddig hallgatták, azok egytől-egyig elégedettségüknek adtak hangot, elnyerte a tetszésüket, mint mondják, meglehetősen izgalmas hangzással rukkoltam elő. Ilyen fantasztikus zenészekkel, mint akikkel a lemez anyagát felvettem, korábban nem játszottam. (Anders Jormin – bőgő, Joey Baron – dob)
Balról jobbra: Joey, Manfred, Feri, Anders
Azzal a hangmérnökkel vettük fel a lemezen szereplő darabokat, akivel korábban többször dolgoztam már együtt (Jan Erik Kongshaug) és mindig jól megértettük egymást.
Balról jobbra: Manfred, Feri, Jan Erik
Magyarországon lemezbemutató koncert is várható, viszont a most, február 22-én Müpában tartandó koncert nem kötődik a lemezhez, ott egy másik trióval állok színpadra.
Mindegyik koncert ugyanolyan élményt jelentett az életében, netán kiemelkedik valamelyik?
Számtalan jó és nagyszerű koncertben volt részem a pályám során, hirtelen nem tudom, melyiket emelném ki. Olykor a szóló, olykor a zenekar játéka tetszik, általában mindig más és más nyeri el a tetszésemet.
Világszerte elismert művész, több rangos díj tulajdonosa. Önmaga megítélésében kritikus hangot üt meg?
Mindig kritikus vagyok magammal szemben. A játékom nem mindig tetszik nekem. Semmi nem olyan egyszerű, mint elsőre hinnénk. Viszont sokat segít, amikor egy-egy koncertfelvételt visszanézek, valójában abból tanulok.
Számon tartja az Önről megjelenő kritikákat, figyel rájuk?
Tisztában vagyok a saját munkámmal, ezért aztán a kritikákra nem nagyon hallgatok, olvasni sem olvasom őket. A kritikusok jelentős hányada szakmai szempontból nem állja meg a helyét, a felkészültségük hagy némi kivánnivalót maga után. Ajánlom a fiatal művészeknek, hogy a saját elképzeléseik és az önmagukkal szemben felállított elvárások mentén, ne a kritikusok lefektette szabályok és elvek útján haladjanak. Hit és elköteleződés nélkül aligha jutha valaki előre ezen a pályán.
Gyerekkorában gondolta, hogy a mostanihoz hasonló karriert fut be? Foglalkoztatott a karrier, noha a zenélést, egyes dolgok megvalósítását, a játékkal járó örömöket tartottam szem előtt. A sztárság egy emberre aggatott fogalom, különösebben nem tudok vele mit kezdeni.
Idén is megnyitja kapuit az immár hét éve sikeresen működő Snétberger Zenei Tehetség Központ. Terveznek változtatást, újdonságokat, meglepetéseket a központ életében?
Hamarosan kezdetét veszik a meghallgatások, hogy kiderüljön, ki lesz az a huszonöt-harminc gyerek, aki majd felvételt nyer a központba. Különben az előző kurzusban részt vett növendékek zárókoncertjére április végén kerül sor a MOM Kulturális Központban. Mindig izgalommal tölt el a gyerekekkel való foglalkozás, gyakran találkozom rendkívüli tehetségekkel, érdeklődőek, nyitottak az újdonságokra. A jövőben még több tanárt szeretnék külföldről bevonni a központ munkájába, akik workshopszerűen tanítják majd a gyerekeket.
A zene egyfajta ösztönző erőt jelent a hátrányos helyzetű, cigány és nem cigány gyerekek életében?
Fontos, hogy a központba bekerült gyerekek értékeljék és a későbbiekben okosan hasznosítsák az ott szerzett tudást. A zenésszé válás rengeteg munkát igényel, sok fáradtsággal jár, a gyors befutást elutasítom, hosszútávon nem működőképes.
Ha a pályáján végigtekint, hogy látja, nem bánt meg semmit?
Egyáltalán nem. Elégedett vagyok a pályámmal, a kisebb buktatók ellenére minden a terveknek megfelelően alakult.
Hozzáállása a zenéhez nem változott? A jelenlegi motiváció a kezdeti inspirációval azonos?
Ha meg tudja mondani, miért csinálom, azt megköszönöm! (Nevet) A zene iránt érzett tiszteletem az évtizedek alatt semmit nem változott. Úgy érzem, még sok munka és tanulás vár rám. A mai napig sokat gyakorlok, képzem magam, egy-egy koncert előtt elfog az izgalom. Ha nem sikerül, akkor legalább mondhatom, hogy készültem előtte. Mindenesetre a rutin szele soha nem érint meg.