Gyárfás István Cartoon Jazz című CD-jének sajtótájékoztatója az iF Kávézóban, február 09-én

Megjelent Gyárfás István legújabb CD-je Cartoon Jazz címmel, szerzői kiadásban. (Amint azzal már a kedves olvasó a lemezpolc rovatban találkozhatott Joe Fritz januári lemez kritikájában.) Népszerű hazai rajzfilm zenéket dolgoztak fel jazz trióra.

A közönség kedvenc Gyárfás István gitáros, az az Gyafi, aki honlapunk, a Jazzma.hu legutóbbi szavazó listáján is mind a három kategóriában (közönség, szakma, kritikusok) első helyen végzett, triójába két remek muzsikust választott. Oláh Zoltán bőgőst és Cseh Balázs dobost, akik mind zeneileg, mind pedig a téma természetéből adódó jó humorérzékkel tudták megvalósítani Gyafi elképzeléseit.

Az iF kávézóban már a sajtótájékoztatóra szép számban összegyűltek az érdeklődők. (A koncertre pedig már (túl-) zsúfolásig megteltek a helyiségek.)  Kezdésnek a trió a „Vuk” zenéjét játszotta el. Majd Gyafi mindenkit barátjaként üdvözölt és a CD megszületésének indítékairól, körülményeiről beszélt. Egy erdélyi film seregszemle, a marosvásárhelyi Alter-natív Filmfesztivál adta az ötletet. Sorra felhívta a rajzfilmek zeneszerzőit. Pető Zsoltot (aki sajnos idő közben elhunyt), Wolf Pétert, Deák Tamást és nagyon bátorították őt.

Ezt követően Gyafi bemutatta „tettestársait”, Oláh Zoltánt és Cseh Balázst, akik nem csak oszlopos tagjai a triónak, hanem aktív alkotó társak voltak a jóhangulatú felvételek során, Gyafi házi stúdiójában. 16 sávos analóg magnóval rögzítették a felvételeket. Elmondta, hogy neki szívügye a trió muzsika, Barney Kessel, Kenny Burrell és Jim Hall „fertőzte meg” őt. Felsorolta a rajzfilmeket, amelyek zenéjét feldolgozták. Talán a legrégebbi a Pető Zsolt szerezte 120 részes „Gusztáv sorozat” zenéje volt.  Majd a többit, a „Frakk”, „Mirr-Murr”, ”Kukori Kotkoda”, „Mekk Elek”, a „Vuk” és így tovább, mind a 13 , a CD-n szereplő darabot. Köszönetet mondott Nyerges András hangmérnöki munkájáért, Papp Istvánnak a digitalizálásért, Rieger Attilának a fotókészítésért, Cseh Lilinek a grafikai munkájáért, Kovács Tamásnak a nyomdai munkákért. Mind ezeket persze Gyafi szokásos jó humorával színezte. A lemezzel az volt a céljuk, hogy tíz évi hallgatás után egy egészen más jellegű, vidám CD-t hozzanak létre, a jazz anyanyelvén. Végezetül az iF tulajdonosának, „Hofinak” mondott köszönetet a hely biztosításáért a sajtótájékoztató és az utána következő koncert megrendezéséért. A jó hangulatú tájékoztatót a „Vizipók, csodapók” dal eljátszásával fejezték be.

Az ezt követő lemezbemutató koncert, ha lehet, még forróbb, derűsebb hangulatban zajlott. A CD csaknem minden számát eljátszották, nagy sikerrel. Az egyik dalban egy apró baki is becsúszott, de humorral kezelték, így még nagyobb volt a siker. Természetesen a vastaps sem maradt el és ráadásként éppen az elbakizott dalt választották, most már tejesen hiba nélkül eljátszva, ezzel megduplázták az egyébként is fergeteges sikerüket.

Mindenkinek, idősnek, fiatalnak, aki jó swinges, könnyed, jó ritmusú, zenei humorral teli jazz muzsikát akar hallgatni a kedves melódiákra, annak bátran ajánlhatom ez a korongot.

Főszerkesztő hátulnézetből...