A TZUMO QUARTET Cegléden
Jövőre lesz ötven éve, hogy a legendás Róna jazz esték beindítottak egyfajta rajongást a műfaj iránt, ami - hála az azóta eltelt időszak lelkes fáklyavivőinek - a mai napig tart.
Az utóbbi 17 év ceglédi jazz rendezvényeinek egyik fáklyavivője a gyermekorvos (és amatőr jazz zenész) Dr. Lénárd Béla, aki Gimnáziumi Jazz Esték címmel indította el sorozatát 2000-ben. A recept tulajdonképpen egyszerű volt: kiváló produkciókat kell hívni, így akit egyszer megérint a jazz, a második alkalomról már nem szeretne lemaradni…
A fellépő művészek meghívását alapos szervezés előzi meg, de egy váratlan esemény is eldöntheti azt, hogy ki legyen a következő vendég. Ez történt tavaly novemberben is, amikor egy bécsi kirándulás alkalmával ellátogattunk a Jazzland klubba. Itt egy nemzetközi quintett játszott Tzumo Árpád zongoristával és a grazi művészeti egyetem ütős professzorával, Howard Curtis dobossal. Tzumo elmondta, hogy a kiváló fekete amerikai dobos, Howard Curtis februárban Budapestre látogat, így több mint kézenfekvő volt, hogy ha esély van rá, ebből ceglédi meghívás szülessen.
Tekintettel arra, hogy a városban hol van jobb zongora, ez a rendezvény rendhagyó módon a ceglédi Városháza gyönyörűen felújított dísztermébe került. Február 8-án este 7 órakor a műsorvezető felkonferálta a zsúfolásig megtelt terem közönségének a négy színpadra lépő muzsikust: Tzumo Árpád zongoristát, Bacsó Kristóf szaxofonost, Barcza Horváth József bőgőst és Howard Curtis dobost. Nem kötelező érvényű az, hogy összeáll négy jó zenész és a végeredmény is jó lesz, de van rá esély! Mert bármilyen szkeptikusan is ült valaki a nézőtéren, és csak lassan volt hajlandó bevallani magának, hogy része annak a csodának, ami a színpadon zajlik, előbb-utóbb megadta magát.
Gonda János „Jazzvilág” című könyvének sorai jutottak eszembe: „A jazzben igen nagy a szabadság. A legteljesebb szabadságérzethez az ember úgy juthat el, ha önmagát szabadítja fel, ha kiteljesíti saját képességeit. Amikor pedig mindez - többnyire csak a legnagyobbak játékában - bekövetkezik, akkor a muzsikus szabadságérzete a hallgatóra is átsugárzik. Ez a legtöbb, amit egy zenész a közönségének adhat.”
A nézőtéren ülve elhittem, hogy a legtöbbet kaptam. Kiváló technikai tudást, a szólók zseniális építkezését, az egymást inspirálás tökéletes összhangját.
Az már csak hab volt a tortán, hogy néhány remek zenész barátunk Budapestről is megtisztelte jelenlétével a koncertet. Február 8-a szerda volt. Sikerült egy hétköznapot ünnepnappá tenni.
