Keresés

Hírek


Ha a sideman egyedül marad

Zeneakadémia Nagyterem, 2017. február 12-e, Jason Moran szólózongora koncertje. Tavaly májusban Charles Lloyd-dal duóban elkápráztatták a közönséget - vasárnap este JM egyedül kísérelte meg ugyanezt-ugyanitt. Csak akkor (közel) teltház volt, most meg erős félház...

image1.JPG


Jason Moran (1975.01.21.) amerikai zongorista, zeneszerző. (Sokkal) több lemezen közreműködött, mint ahány önálló alkotása jelent meg.
A már említett Lloyd mellett: Greg Osby, Don Byron, Joe Lovano, Bill Frisell, Steve Coleman, Stefon Harris, Christian McBride, Cassandra Wilson, Paul Motian zenésztársa volt (és a felsorolás messze nem teljes).
Nyilván azért kedvelik ennyire, mert nagyon sokoldalú muzsikus - játékában egyéni módon "elegyedik" az avantgárd, a blues, a klasszikus, a post-bop és a stride stílus. Még nincs egy éve, hogy megjelent az (eddigi) utolsó CD-je "The Armory Concert" címmel (Yes Records, 2016) - szóló felvétel.
Öt perc "késés" - ilyet is ritkán tapasztaltam. Ahogy megszólal a gyönyörű hangú Steinway (Moran is dícsérte) - már sejthető: ma este különleges élményben lesz részünk. A koncert alapját az előbb említett lemez adja: saját, változatos szerzemények, más-más hangulat - elképesztő virtuozitással előadva. A borongós, komor bevezetőt játékos vidámság követi. A közelgő, vészjósló természeti katasztrófa (földrengés? vulkán-kitörés?) hangjait lírai szakasz zárja le.
Aztán ünnepélyes könnyedség; majd egy "piszkos, gyűrött" blues - rendkívüli sokszínűség jellemzi Jason Moran játékát.
A látszólag csendes, kissé szenvtelen közönség a 70 perc műsor után háromszor (!) tapsolja vissza a művészt, aki a ráadásokban újra bizonyítja: "több nyelven" is jól "beszéli" a jazz-t. Duke Ellington (talán) kevéssé ismert "The Single Petal of a Rose"-a és egy lírai meditáció után nehéz szavakat találni...
Szólózongora-"ügyileg" mostanában jól "el vagyunk eresztve": egy hónapon belül Brad Mehldau-t, Keith Tippett-et és Jason Moran-t láthattuk-hallhattuk. Keresek egy közhelyet - megvan: egyik jobb volt, mint a másik!
De vissza a ma estére: JM szimpatikus, kultúrált zenész – igazi világsztár - allűrök nélkül. Lenyűgözött bennünket; "betöltötte a teret", a színpadot egyedül is - és még csak 42 éves. Egyetlen "problémám" volt Vele: a fehér edzőcipője (- itt, a Nagyteremben)...


Vissza a hírekhez