Keresés

Hírek


Al Jarreau-ra emlékezik a magyar jazz társadalom

Amikor vasárnap késő délután tudomásomra jutott, hogy meghalt Al Jarreau (ejtsd: el dzseró, ő ejtette így!), azonnal feltettem a Kis hírek – friss hírek rovatunkba! Majd elhatároztam, hogy megkérdezem azokat a magyar jazzmuzsikusokat, akiknek jelentett valamit az afro-amerikai énekes művészete. Alább ABC sorrendben olvashatják a megemlékezéseket. Annyit elárulok, hogy elsőként Berki Tamás jelentkezett. És ha valaki később küldi, azt majd pótlólag felteszem a cikkbe!

al-jarreau.jpg


Berki Tamás

A „Tomorrow Today” CD világturnéján, a budapesti Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpadán, 1998. július 28-án este, úgy kilenc, féltíz táján Al Jarreau éppen énekeltette a közönséget, én meg egy falsett /"fejhang"/ szólamot rögtönöztem behunyt szemmel a legelső sorban, max. 2 méterre a művésztől, amikor váratlanul leállította a koncertet és megszólalt... „Kié ez az édes hang? Hol ez a nő? Nem megyek tovább, amíg meg nem tudom! Ön volt az hölgyem, vagy Ön? Na, hát ki énekelte ezt a dallamot? - kérdezte és már vissza is dúdolta az előbb általam énekeltet... Jesszus, gondoltam...hát engem hallott? Közvetlenül mellettem egy fiatalember rám mutatott, mire Jarreau leguggolt, majd egy motívumot énekelt és elém tartotta a mikrofont és én válaszoltam, majd megint Ő, majd megint én... és vagy három percig szólt ez a spontán, sohasem volt duó... Amikor közel 30 /!/ évvel korábban megismertem Al Jarreau művészetét, álmomban sem hittem volna, hogy valaha az életben lehet, lesz egy ILYEN élményben részem!... Enélkül sem felejteném el soha ezt a stílusokat szintetizáló, zseniális énekest, aki Leonardo és Picasso-képeket volt képes auditívan, pusztán a hangjával festeni....hát még így!!!


Borbély Mihály

Hálás vagyok a sorsnak, hogy (a Bartók Rádió IV. Nemzetközi Jazz Tehetségkutató Versenyének zsűritagjaként) személyesen is megismerhettem, s noha nem játszottunk együtt, mindig is úgy marad meg az emlékeimben, mintha egy színpadon valamikor testvérekké váltunk volna. Kevés elvarázsoltabb muzsikussal találkoztam - valami olyan földöntúli nyugalmat árasztott, aminek most már bizonyosan részese. Magammal viszem a jó érzést és pozitív kisugárzást, amit a fiatal versenyzők és a muzsikus kollégák felé sugárzott. Ahogy Winand Gábort a Kongresszusi Központ színpadán "díjazta", s ahogy az akkor már beteg Garay Attilától elbúcsúzott, mutatták: nemcsak elsőrangú művész, de nagyszerű és alázatos ember is.

Igen, így, jelenidőben.


Enyedi Sugárka (a 2001-es Garay Attila Jazz Ének Tehetségkutató Verseny döntőse)

Még csak néhány jazz standard-et tanultam meg, épp ismerkedni kezdtem a jazz mélységeivel, mikor találkozhattam Al Jarreau-val. Egy méterre álltam előtte, énekelhettem neki, csodálatos élmény volt. Egy ilyen fantasztikus embernek a tekintete is feltölti az embert. Egy swing dalt öntöttem latin ritmusokba, és írtam hozzá egy extra részt, amiben elénekeltem, hogyan szerettem bele a jazz-be, és hogyan jutottam el a jazzéneklésig.
Al Jarreau először is egy igaz jó ember volt, és azon keresztül egy igazi énekes óriás... a napokban épp az új lemezemből készültem küldeni neki egyet, amin az általa képviselt egyik stílus, a smooth jazz jegyében fogant dalaim is szerepelnek......megköszönve, amiket az indulásnál adott, a pályám elején...és egy kis örömet okozni, hiszen tudtam, hogy néha már bizony nehezen veszi a levegőt, és a turnékat megszakítva sokszor meg kellett pihennie. A Magyar Rádió Nemzetközi Jazzének versenyének döntőjében az egyik Különdíjat kaptam tőle, mégis a legfontosabb ajándék a vele való beszélgetés volt...egy megható találkozás, ami gyönyörű útravalót adott a pályámhoz. Túl sok kedvenc dalom van tőle ahhoz, hogy egyet válasszak...
Al Jarreau hangja napsütés volt. Énektechnikája pedig egyedüli. Zenei intelligenciája, humora, ritka kifejezőképességgel és érzéssel párosult. A tekintete mindig tele volt szeretettel, és a titok, amit ránk bízott a döntőben: "A versenyzés nem fontos...csak az, hogy szeressétek a zenét, és vigyétek tovább!"
Al... egy lélek, akit szívesen várok vissza...

(Al Jarreau egy hónappal a születésnapja előtt "indult tovább" a szerettei körében. Hét Grammy-díjat nyert, legutóbbi fellépéseinek egyike a Fehér Házban történt.)"

nekversenyportre.jpg

Egy kép a márványtermi döntőből


Tzumo

Felejthetetlen élmény volt vele játszani 2001-ben, amikor az akkori Magyar Rádió Jazz-ének verseny győztesével, Boros Julival a Kongresszusi Központban énekelt.Telefofon sokat beszél róla Les Czimber (Czimber László). Szinte ő vitte bele a jazzbe Al Jarreau-t a kezdetekben Los Angelesben.. Nem csak énekes,hanem óriási zenész volt. Isten Nyugtassa.

image1.JPG

Relaxin' at backsrage: Kőfalvi Csaba, Al Jarreau, Tzump, Hárs Viktor


Winand Gábor

Al Jarreau: Ő miatta szerettem bele a jazzbe, a jazzéneklésbe hajdanán. És amikor 2001-ben a Bartók Rádió Énekversenyén lehetőséget adott nekem, hogy Vele egy színpadon duót énekelhessek, ahol abszolút éreztette velem, hogy partner vagyok számára, mérföldkő volt, és lett karieremben. Sok emberrel találkoztam azóta, de Ő mindig az marad nekem aki volt! Mester és professzor! Köszönöm Neked Al!


Vissza a hírekhez