Pannon-Benin Blue
Remélem Bacsó Kristóf nem haragszik, hogy kicsit „belenyúltam” a lemez címébe, de Lionel Loueke egzotikus hangzású születési helye szinte ide kívánkozott, és ez a szókép jól kifejezi a tegnap este látottakat.
Lemezbemutató koncertnek adott helyet az OPUS, a Bacsó Kristóf vezette TRIAD játszott új CD-jéről az afrikai származású gitáros főszereplésével. Egy igazi világsztár lépett színpadra a magyar zenekarral, hiszen Loueke az elmúlt tíz évben – amellett, hogy a Blue Note adja ki az albumait – több vezető jazz zenész alakulatában megfordult, azt hiszem, hogy nyugodtan kiemelhetjük Herbie Hancock együttesét, akivel idén nyáron is világkörüli turnén vesz részt. Feltétlen megemlítendő a New York-ban élő Németh Ferenc dobossal ápolt barátsága, amelynek több remek felvétel az eredménye, többek között a gitáros legutóbbi „Gaia” című szólólemeze.
A tegnapi estén egy fizikálisan egymástól távol élő, zeneileg azonban – talán a Berklee tanulmányoknak is köszönhetően – egy húron pendülő társaságot láthattunk. Jómagam semmilyen zenei képesítéssel nem rendelkezem, de rengeteg jazzt hallgatok, voltam már jó, és kevésbé jó koncerteken egyaránt. A TRIAD fellépése ezeken a kategóriákon messze túlnőtt, inkább az „elképesztően jó” kategóriába sorolnám. Az a típusú zene volt, amit néző társaimmal együtt akár reggelig is hallgattunk volna. A fentebb leírtak miatt a számok egyedi elemzésébe nem is mennék bele. A koncert két részből állt, az elsőben a ritmikusabb – ha szabad ezt mondani „funky” ihletésű – darabok voltak csoportosítva, míg a második rész inkább a balladákról, a lassabb, lírai szerzeményekről szólt. Ez a második rész adott lehetőséget a zongora mögött vitézkedő Tzumo fejében összegyűlt gyönyörű dallamok megosztására, a közönség legnagyobb örömére. Az első részben hallhattunk tőle néhány nagyszerű Fender Rhodes-betétet is. Juhász Márton biztos kézzel hozta az ütemeket, nekem az jutott eszembe, hogy teljesen úgy szól, mint egy mai, modern amerikai dobos. A zenekar vezetője, Bacsó Kristóf, a tőle megszokott intelligenciával kezelte a hangszereket, legjobban a szopránon játszott improvizációi tetszettek, és úgy láttam ezzel nem voltam egyedül a nézők között. És nem mellesleg valóban humoros összekötő, felvezető szövegeket hallottunk tőle.
A sztárvendég a maga szerény modorában, stílusában gitározta végig az estét. Nem volt tolakodó, nagyon odaadóan kísérte a többieket, ha arra volt szükség. Furcsa, kisméretű gitárjával mindenféle effekteket használt, de csak annyit, amire tényleg szükség volt. Időnkét hallhattuk szokásos, szöveg nélküli éneklését is, ami sajátos ízt adott a zenének. Játék közben különböző gesztusokkal sűrűn fejezte ki teljes megelégedettségét zenésztársai felé. És ebben az én amatőr fülem szerint is igaza volt. Teljesen egyenrangú partnerekkel dolgozott tegnap este.
A TRIAD bebizonyította, hogy helye van Európa legjobb zenekarai között, remélhetően ennek bizonyítására még sok lehetőségük lesz még.
