The Outsider

2017. február 21-e, BMC Opus Jazz Club, Gáspár Károly Trio - és a vendég: Pocsai Kriszta - lett volna, ha nem betegszik meg. Így viszont akkor "színtiszta" lemezbemutató koncert: nemrég jelent meg a zongorista első önálló albuma a fenti címmel.

A változó összeállítású Gáspár Trióban ezúttal Horváth Balázs bőgőzött és Varga Bendegúz dobolt - ahogy a CD-n is. Most ez a hármas – úgy tűnik - hosszabb távra tervez.

Gáspár Károly (1976) klasszikus zenei tanulmányok után fordult a jazz felé. Talán unja már, vagy nem akarja, hogy beskatulyázzák, de az életrajzához hozzátartozik: 22 évesen elnyerte a Füsti Balogh Gábor Jazz Zongoraverseny legjobb ballada-játékos díját. Hosszú ideig külföldön "dolgozott", napjainkban az egyik leggyakrabban fellépő budapesti jazz muzsikus.

Horváth Balázs (1973) - többek között - Borbély Mihály társulásainak és a Dresch Quartet-nek is oszlopos tagja.

Varga Bendegúz (1976) - mások, és saját zenekara mellett - a Bacsó Kristóf Quartet-ben játszott; jelenleg a Karosi Júlia Quartet-ben, valamint a Rieger Attila vezette Trio Minorban dobol.

Enyhülő, de borongós február végi kedd este - ilyenkor (is) a legjobb egy jazz klubban. Bevallom, az Opus áll hozzám a legközelebb, de elfogadok ellenvéleményeket.

Ezen a koncerten a Gáspár Trió megtöltötte a termet - és szívhez szóló zenéjével forró hangulatot teremtett. De nem biztos, hogy más is így érezte, mert a lírai darabok voltak többségben - írhatnám inkább úgy, hogy a balladák. (Már megint...) Tehát a lemez számai - egy-két standard-del kiegészítve.
Az első és második részt is szóló vezeti be: előbb két saját szerzemény, aztán trió darabok. Nem tartanék kronológiai sorrendet. Mert Gáspár olyan muzsikus, aki híven tükrözi a jazz lényegét: nem az a fontos, hogy mit, hanem a hogyan. Például az Ornette Coleman tiszteletére komponált "Loading"-ban óriásit játszanak mindhárman - free-be hajló motívumokkal, hosszú szólókkal. A saját számok mind jönnek a lemezről, rövid szövegekkel konferálva.
A második részt Charlie Chaplin szerzeménye, a "Smile" nyitja – csodás előadásban, egyedül. És aztán még egy "egyedül": "Alone in the Rain": bánatos "kitárulkozás" egy megtörtént "eset" kapcsán. Majd a számomra legkedvesebb darab: a nagy előd, Bill Evans emlékére írt "One for B.E.". Végül a címével ellentétes "gondolatvilágú" "Ma este nem gondoltam rád" (Horváth Jenő kompozíciója) zárja a koncertet - ahogy a CD-t is.
Jó látni-hallani olyan muzsikust, aki átél minden hangot, aki ennyire "jóban van" minden billentyűvel. És esténként "meghal" a színpadon - de csak "átmenetileg", mert "másnap" újra meg kell tennie ugyanezt.
És (ugye) nem Ő a kívülálló...