Létezik-e jobb alkalom a big band muzsika kulisszatitkainak kifürkészésére? Határozottan „Nem!” a válasz

Vasárnap immár hatodik alkalommal rendezték meg a Big Band Szakmai Napot. Idén is az Erzsébetligeti Színház adott otthont a mindig színvonalas, hasznos és élvezetes programnak.

A Budapest Jazz Orchestra (BJO) szervezésében megvalósuló teljes szakmai napon már sokadszorra veszek részt tanulóként, közönségként. Ma Magyarországon ez az egyetlen jazz nagyzenekari kurzus, ahol bárki benézhet a kulisszák mögé.

Az aznapi óraátállás kissé megnehezítette az érkezést, a kezdésre csupán egyetlen big band érkezett meg. Kollmann Gábor a BJO szaxofonos vezetője köszöntötte a résztvevőket.

Balogh Roland jazz gitáros kezdte a szakmai részt. Sem a honi jazz közönségének, sem a szakmabélieknek nem kell bemutatni a nemzetközileg is elismert fiatal muzsikust. Bemelegítésként a telefonjáról megszólaló alapra eljátszott egy lassabb tempójú, kellemes, saját kompozíciót. Bevezetőjében hangsúlyozta: egy zenésznél is nagyon fontos, hogy szívvel-lélekkel játsszon.  Roland úgy tapasztalja, hogy a magyar jazz muzsikusokat nagyon kedvelik világszerte, mert beleadnak mindent a játékukba. Számos nemzetközi versenyen a zsűri már attól a puszta ténytől jobban figyelt rá, hogy Magyarországról jött. Aki tanulni jött ma, rengeteget kaphatott Rolandtól is. Az improvizációhoz kapcsolódóan hangsúlyozta, hogy a gondolkodás és a rengeteg gyakorolás párhuzamosan hozza meg a sikert egy muzsikus életében. A konkrét témákat tanári módon ismertette egyre növekvő létszámú közönségével: adott harmóniamenetekre használható modális és mesterséges skálák az improvizációban, az ún. (diatonikus és kromatikus) körülírások szólózás közben, dúrosított akkordok, (teljes és részleges) hangnemi kitérések, mollban vagy dúrban gondolkodás. Az előadás során végig fenntartotta a figyelmet és kérdéseivel bevonta az érdeklődőket a tanulási folyamatba. Egy érdekes történetet is megosztott velünk. A Montreux-i Jazz Fesztiválon egyszer Will Kennedy, a Yellowjackets dobosa kísérte. Roland lendületes, virtuóz módon kezdett el muzsikálni és szólózás közben az amerikai kollégája olyan finoman és alázattal dobolt, hogy bizony oda kellett szólnia a nagyágyúnak: - Gyere utánam! Mire Kennedy azonnal vette a lapot és Roland meg is nyerte ezt a versenyt.

László Attila hozta a formáját. Nyugodt, kimért, profi és lelkesítő előadást tartott a big band játékról. Egy ott a helyszínen összeállított zenekarral big band-szerű megszólalás segítette a kurzust. A ritmusszekciót (dob, basszusgitár, zongora, gitár) egy-egy tenorszaxofon, harsona és trombita egészítette ki. Attila több évtizedes, letisztult tapasztalata alapján elhihetjük Neki, hogy egy (zenei) kommunikációban többet tudunk meg a résztvevőkről azáltal, ahogyan beszélgetnek (zenélnek) egymással, mintha külön-külön tennék ezt. Hangsúlyozta, hogy nagyon fontos egy jazz nagyzenekarban a ritmusszekció inspiráló, stimuláló hatása a fúvósok összességére, nemkülönben az aktuális szólistákra. Kiemelte a dobos fontosságát e téren. Három jazz örökzöld megszólaltatásával folyt a kurzus. Többször párban játszottak a hangszerek (pl. csak basszus és szaxofon, vagy csak zongora és basszus), hogy olyan finomságokat is megfigyelhessünk, amelyek a zenei kommunikáció fontosságára fektetnek hangsúlyt. Természetesen a terem teteje akkor emelkedett meg igazán a rögtönzött big band pulzáló játékától, amikor egy a Count Basie zenekar által világhíressé tett big band arrangement szólalt meg. Elismerően mozgott ekkor mind Attila, mind a közönség feje a kettő-négyekre.  László Attila felhívta egy nagyon fontos különbségre a figyelmet az afrikai és a nem afrikai muzsikusok hozzáállásában: az afrikai zenészek előbb mindig arra figyelnek, hogy amit játszanak az együtt hogyan szól, majd ezt követően igazítják egyéni játékukat, szerepüket az összhangzáshoz. Az amerikai és az európai zenészek fordítva gondolkodnak, előbb jön az „én”, majd utána a „mi” kitalálása, megalkotása. Mindenki maga döntse el, hogy a big band professzor - akinél a teljes BJO tanult a Zeneakadémia Jazz Tanszakán - miért hangsúlyozta ennek a gondolkodásnak a fontosságát.

Friedrich Károly tanár úrnak az ebéd után kissé bepilledő hallgatósággal nem volt könnyű dolga, de a Tőle megszokott laza humorral vette az akadályt. További nehezítő tényezőként megemlítem, hogy hamarabb be kellett fejeznie a big band minősítő koncertek miatt a némi csúszással kezdődött kurzusát. A jazz nagyzenekar fúvós szólamainak felrakási módszereit az ún. blokkakkord technikából kiindulva ismertette. (Blokkakkord technika korrepetálás, röviden: a dallamhang van legfelül, amit a lead/első trombita játszik. Alatta a sorban következő akkordhangokat osztja ki a hangszerelő a többi trombitára. A harsonáknál az első játssza oktáv/prím unisonoban a dallamot a trombitával és a többi harsonára ugyanúgy, kiosztjuk a szólamokat, mint a trombitáknál tettük. Ezt követően az öt szaxofonnal ugyanezt tesszük. Utóbbiaknál az első alt- és a baritonszaxofon is a dallamhangot játsszák oktáv különbséggel. A többi hangszerelési technika a blokkakkord módszernek egy továbbfejlesztett változata - leegyszerűsítve). Nekem személyesen nagyon hasznos volt, hogy felvételeket mutatott Friedrich tanár úr és közben mondta, hogy mit hallunk, vagy mire kellene figyelni. Természetesen szó volt arról is, ha a hangszerelőnek olyan kihívásokkal kell szembenéznie, hogy a dallamhang túl alacsonyan, vagy túl magasan van. Kaptunk iránymutatást arra az esetre, ha furcsa hangszer (pl. kontrabasszus harsona) játssza a témát. Ilyenkor teljesen másképp kell állni a feladathoz, mintha egy szopránszaxofon csicsereg fent és „aláfér” minden szólam. Érdekesség, hogy Friedrich tanár úr rengeteget hangszerelt a BJO-nak és személyes tapasztalatait is megosztotta velünk a próbákról, a felvételekről, a megírt arrangement-ok nehézségéről.

A zsűri (Fotó: Schnellbach Ferenc)

A minősítő és bemutatkozó koncertek során a következő big bandek álltak a közönség és a háromtagú szakmai zsűri (László Attila, Friedrich Károly és Zakar Zoltán) elé:

Friends Big Band – Győr (Fotó: Horváth Nóra)

Molnár Antal Zeneiskola Big Band – Bp (Fotó: Schnellbach Ferenc)                                                                                  

Hanság Big Band – Kapuvár (Fotó: Schnellbach ferenc)                                                                                                          

Coda Nostra Big Band – Bp                                                                                                                 

Seventeen Big Band – Bp

                                    Krammer Big Band – Csömör (Fotó: Schnellbach Ferenc)

A fullextrás szakmai napot a BJO sztárvendégeivel (Wolf Kati, Csordás Levente és Kocsis Tibor) zárta. A hangbeállásba belefüleltem. Nagyon energikus volt a zenekar, nemkülönben Kocsis Tibi. A koncertről már nem tudok beszámolni, mert „Az egyetlen hajléktalan” című opera ötletgazda-zeneszerző, mindeneseként el kellett jönnöm az aznap estére elkészült legfontosabb díszletelemért.