Keresés

Hírek


Jubileumi hangözön – Beszámoló a Debrecen Big Band „10 éve Big Band” koncertjéről

Idén történt, néhány hete (konkrétan napra pontosan 1 hónapja, 2017. március 13-án), koratavasszal, a Kölcseyben. Ekkor ünnepelte telt ház városunk jazz nagyegyüttesét, ők meg hatalmas bulival hálálták meg nekünk, hallgatóknak a köszöntőbeszédet, a csokrokat és az éjszakába nyúló vastapsokat. Ők fújták, ütötték, pengették, amijük volt, kórusban, szólóban, vagy az éppen fellépő énekesek – bűbájos hölgyek, stramm urak – kísérőjeként, húzták Feeling, Valcer és a Mazsorett tüzes táncosainak a talpalávalót. Ütemre járt a közönség feje, keze, lába, szigorú felszólításra énekelte a refréneket, s a vége felé már felállva tapsolta ki a ráadásokat. Talán senkinek sem jutott eszébe, hogy lassan-lassan évszázada történt, amikor „odaát” New Orleans-ban Jelly Roll Morton, King Oliver, vagy talán Nick LaRocca kitalálta a dixieland-et, majd egy évtizeddel később New Yorkban Fletcher Henderson műfaj ezen leglátványosabb, legtáncolhatóbb (swing), egyúttal legbonyolultabb stílusát. A nagyok legnagyobbja Duke Ellington jelentette ki egyszer „én nem zongorán, hanem zenekaron játszom”.

A debreceni csapatot viszont Daróczi László vezeti. Tízévesen már megbabonázva hallgatta az éppen előtte játszó fúvószenekart, és csakhamar megtalálta a módját, hogyan kerüljön valamelyiküknek tagjai közzé. Szeretettel emlegeti a nemrég végleg eltávozott Fejes Mártont, első tanárát, később támogatóját. Lacinkból amúgy közgazdász lett, álmát, vágyát mégis megvalósította. A már megszűnt Melódia Big Band egykori tagjaként (klarinéton játszik ma is) fölöttébb jó társaságba került, minthogy azok többsége a mai Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának volt és jelenlegi tagjai közül verbuválódott. D. L. korelnökként gondolt egy nagyot, s közfelkiáltással egyben tartották a bandát, megőrizve az alapeszmét, új terveket vetítve a rózsaszín égboltra. Most már emberünk vált vezetővé, ő lett a maestro – napi munkája mellett. Óriási teher, nagy lélekre? Hiszik, nem hiszik: nyerő párosításnak bizonyult. Az eredmények pedig jöttek, sőt inkább zúdultak rájuk, hiszen egyes egyedül maguknak köszönhették (jó-jó, talán Fortuna istenasszony is kedveli a jazzmuzsikát…). Persze akadtak támogatók, tartottak kurzusokat, segítettek alapítvány létrehozásában, így Lobotka Pál karmester, Kovács Zoltán trombitaművész és Hegedűs Sándor zenepedagógus. Talán „gazdájuk”, a vezetés is megsimogathatná olykor-olykor a fejüket.

Azután akarva-akaratlanul jöttek a megmérettetések és minősítő vizsgafeladatok, kőkemény mezőnyben, masszív konkurenciaharcban. Szinte alig hihető (dehogynem!) a „kis vidéki kezdőcsapat” a lehetőség szerinti ütemben tette meg a lépéseket: 2008-ban C, 2011-ben B és 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben A kategóriákban szerezte meg az Arany Diplomát. Mindez már országos elismerést, sőt elfogadottságot jelentett, amellyel élni lehet, sőt kell. Saját magukért, a játszott zenéért, a hallgatóért, a szűkebb pátriáért, Debrecenért. Szerepléseik, fellépéseik mindenhol és mindenkor egyre csak öregbítette a cívisváros jó hírét, csak egy szerény lista álljon itt: Louis Armstrong Jazz Fesztivál – Bánk (Nógrád-m.), Füredi Annabál, Big Band Fesztivál – Budapest, Dixieland Fesztivál – Hajdúszoboszló, Törökország, Olaszország, Franciaország, Erdély több helyén koncertek. Hasonlóképpen Debrecenben (2015) A Magyar Jazz Ünnepe vendéglátó-fellépőjeként. Ahogyan a világon mindenütt, idehaza is masszív vetélkedés (használhatnánk súlyosabb szót is…) zajlik. Mégis, egyre több a barát, aki örömmel, sőt szeretettel jön el, legyen az muzsikus, énekes, rádiós, tévés, riporter, vagy kritikus. Megnyíltak, járhatóvá váltak az utak itthon és külföldön egyaránt. Van utazás, fellépés és siker bőven. Említsük 2015 nyarát, amikor Csehországban a Nemzetközi Big Band Fesztiválról első helyezéssel tértek haza. Stílusuk, repertoárjuk elbűvölően gazdag – színes, változatos és mindenekelőtt magabiztos. Ahogyan fiatalokhoz illik… Nem válogatósak, bőven merítenek a jazzmuzsika kiapadhatatlan forrásából. Biztos kézzel állítják össze műsoraikat, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt, kedvére valót. Márpedig aligha vágyhat többre egy zenész, aki életét ennek a pályának szánta. S ha végzettsége belső parancsaként komolyzenei pályára lép (többségüket ez „fenyegeti”), akkor is végigkíséri őket az emlék „amikor én még jazzt játszottam”.

A jubileumi koncert gerincét a hagyományos ritmusok és dallomok adták (Nestico, Gershwin, Miller, Morris, R. Charles, Hart), közöttük felbukkant a filmzene: James Bond, a karibi szamba és bossa nova, hazai slágerek, mint Muck, Majsai. Majd következtek a modernebbek (Zawinul, W. Donalds, Goodwin), ám sokkal hosszabb a sor. Az énekesek krémje a sokoldalú (minden lapja briliánsként csillog-villog) Micheller Myrtill, méltó társa Gájer Bálint, s csapaterősítésként Pákai Petra, Ullman Ottó, Majsai Gábor és Szolnoki Péter. A zenei fűszerezést Zsemlye Sándor, Kuzbelt Péter, Kovács János játéka jelentette, a zenekarban „orvul” becsempészett Tulkán Péter, Pataj György, Gyárfás István, valamint Pintér Tibor erőteljes szólóik azonban leleplezték őket. Darócziéknál sem esett messze az alma a fájától – a szaxofonkórus egyik tagjaként Erika lányuk is ott erősítette a tuttit. Zárszóként: felénk sugárzó szeretetüket mi is viszonozzuk – támogassuk őket!


tri-3441.jpg


Debrecen Big Band tagjai:

Esz Alto Szaxofon Hüse Gergő, Molnár Erika, Daróczi Erika

Tenor Szaxofon Kiss Gergő, Hajdu-Ráfis Kristóf

Bariton Szaxofon Péntek Julianna

Trombita Vendégünk - Tulkán Péter, Némethy András, Plánk Jenő, Györgyfi Zsolt, Mánc Bonaventura, Hajdú Szabolcs, Elekes Péter, Béres Tamás, Borsos Máté

Harsona Ádám Kristóf, Parádi Dávid, Soltész Dániel, Markóczy György

Zongora Vendégünk - Pataj György, Hegedűs Sándor alias Strauss -, Alapítványunk alapítója

Gitár Molnár Levente, Vendégeink Gyárfás István és Pintér Tibor

Basszus gitár Varga Gyula, Vendégünk Ullmann Ottó

Dob Horváth István

Percussion Kerek Csombor

Klarinét Daróczi László – zenekarvezető


Régi tagjaink: Takács Zoltán harsona, Szőllősi Ildikó harsona, Kanalas György tuba

És vendégeink voltak még

Zsemlye Sándor… Kuzbelt Péter… Kovács János

és az énekesek

Micheller Myrtill, Pákai Petra, Gájer Bálint, Majsai Gábor, Szolnoki Péter

a táncosok

a Debreceni Mazsorett Együttes, Feeling Táncstúdió, Valcer Táncstúdió


tri-3893.jpg


tri-3903.jpg


Vissza a hírekhez