Bill McHenry, Royal Room, Seattle, Washington, USA (2017. április 15.)

A New York-i szaxofonos Bill McHenry lépett fel a Royal Room-ban, mintegy 30 néző előtt, egy "helyi" együttes (Thomas Marriott trombitás, Jeff Johnson bőgős, John Bishop dobos) kíséretében. "New York Second Line Meets Seattle First Line!!!" (Ez nem volt kiírva, ezt csak én találtam most ki...)

Nem volt próba, nem volt gyakorlás, és korábban sem játszottak együtt soha a helyi zenészek Bill-lel. Ahogy Bill beesett a klubba a reptérről, felment a négy zenész a színpadra, Bill bemondta a darabokat (standard-eket, Duke Ellington-ig visszamenően), pár szóban megbeszélték a haditervet, és megkezdődött a konstrukció/dekonstrukció. Bill McHenry egyedi hangzású szaxofonos - valahol a straight-ahead, a poszt-modern és az avantgard határán. Olyan zenészekkel játszott/játszik együtt rendszeresen, mint Ben Monder, John McNeil, Henry Grimes, Guillermo Klein, Andrew Cyrille, Paul Motian. Ethan Iverson zongorista zenész-kolléga szerint Bill a "faux-naif" képviselője. (Vagyis: bonyolult, meghökkentő dolgokat képes úgy előadni, hogy az összhatás nagyon egyszerű, majdhogynem naív legyen.) Ez ma este is sikerült. A Royal Room-ban sajnos semmilyen zene nem hangzik túl jól, de amennnyire a terem és a közönség engedte, élvezetes este volt.

Érdemes még megjegyezni, hogy Bill nemrég megjelentetett egy remek duó-lemezt Andrew Cyrille legendás dobossal a Sunnyside kiadónál. (És ahogy ezt a mondatot Robi látni fogja, fogja kérni, hogy írjak róla egy lemezkritikát. Hát, oké.)  Képek.