Keresés

Hírek


Jazz a Márványteremben – Első évfolyam ötödik est I. rész

A sorozat kezdetén már megírtam, hogy milyen akadályokon kellett „átszökkennem” ahhoz, hogy végül is 1995. január 23-án elindulhasson a „Jazz at the Marble Hall”, magyarul „Jazz a Márványteremben” sorozatom. Az alapkoncepció az volt, hogy ezek a hétfői estek 7 órakor kezdődnek, hogy 10-re, a tapsok/ráadások miatt maximum fél 11-re befejeződhessenek. Az est nyitányául jazztörténeti sorozatot hallhatunk magyar jazzmuzsikusok előadásában, majd a második részben (Mester és Tanítványa) a jazztanszak egyik tanára mutatja be legkedvesebb tanítványát, végül a harmadik részben egy olyan fiatal együttest ajánlok a közönség figyelmébe, akik szerintem nagyobb figyelmet érdemelnének. Az 1995 és 2009 között elhangzott közel ötszáz koncertet rögzítettük, majd pár héttel később „Éjszakai jazzklub” sorozatomban valamennyiből műsort készítettem, ami el is hangzott a Bartók Rádióban.

A sorozat ötödik estje 1995. február 20-án került megrendezésre, szokás szerint teltházzal!

Az első harmadban a „Jazztörténet élőzenével” részre került sor.

A blues műfajjal Berki Tamás (1946-) foglalkozott behatóan. Tomi akkor már a középfokú Kőbányi Zenei Stúdió énektanára volt. Kőbányai tanár társai (Fogarasi János (1935-2012) – zongora, László Attila (1953-) – gitár, Lattmann Béla (1960-) – basszusgitár, Jávori Vilmos (1945-2007), + a kakukktojás kongás, Horváth Kornél) kísérték énekét.

Berki nem rögtön csapott a lecsóba, a blues témák előtt elmondta, hogy a blues születésének megértéséhez vissza kell menni Afrikába! Mielőtt a néger rabszolgákat Amerikába hurcolták volna.

Így 8 és fél perces afrikai népzenei (yoruba!) blokkal kezdte a koncertet. Itt ő és Horváth Kornél is kongázott. Persze Berki énekelt is.

Ezt három spirituálé (az Amerikába hurcolt afrikai négerek templomi zenéje) követte: a „Sometimes I Feel like a Motherless Child”, a „Nobody Knows the Trouble I’ve Seen” és az „I Want to Die Easy”. Ekkor már a zenekar is beszállt.

Ezután elmesélte, hogy ezek ötvözéséből jött létre a jazzben is használt „blues”. (Az idő rövidségére való tekintettel az un. „rural blues”-t, a mezőn dolgozó rabszolgák énekét simán átugrotta a Tanár úr…)

Ilyen felvezetés után meglepő volt, hogy Ray Charles szerzeményét, a „Hard Time”-ot énekelte először a blues bemutatásaként.

Utána azonban már két igazi jazz trombitás kompozíciója következett. Előbb Nat Adderley „Work Song”-ját énekelte, befejezésül pedig Thelonious Monk „Straight, No Chaser”-e hangzott el.

A közönség felállva tapsolt! Először a teljes zenekar visszajött meghajolni, majd utána csak Berki Tamás és elmondta a közönségnek, hogy rövid szünet után Lattmann Béla Tanár úr jön kedvenc tanítványával, Studniczky Lászlóval.


Vissza a hírekhez