Rádióbarát jazz a BMC-ben - Elek István Quartet feat. Friedrich Károly

Délutántól kissé felborult a napom zenei projektem sürgős szervezési teendői miatt, így épp kezdésre estem be az Opus Jazz Clubba. Igen ám, de az egyik potenciális karmester pont akkor tudott visszahívni, amikor léptem volna be az ajtón. Így 21:30-kor tettem le a telefont. (Tényleg, ki emlékszik a "Fél 10 Jazz Klub"-ra? Én nem, de sokat hallottam róla…)

Duke Ellington "In a Mellow Tone"-jára már oda tudtam figyelni. Puha, sejtes - nem a légzés, ahogy a doki íratja asszisztensével, ha az orvosi vizsgálatokon minden rendben a tüdőkkel, hanem a - szaxofon játéka. Majd jön a trombózis, izé a tuberkolózis, akarom mondani a trombon a témával. Mire a másik csövön érkezik a válasz, a kiegészítés, a "visszadumálás". Bármikor hallom Elek István szaxofonjátékát, mindig fel kell néznem, hogy ki játszik, mert sound szempontjából nekem Ő Scott Hamilton magyar hangja.

Kellemes, jó hangulatú, rádióbarát jazzt hallhatunk. Könnyű ezeken a medium tempójú dalokon keresztül a műfajba beleszeretni.

Az est és a zenekar vendége a Jazz Tanszék - többek között - hangszerelés tanára. Friedrich tanár úr kevés hangot játszik harsonaszólóiban, jó a feeling, húz a jazz magával. Több "rázása" a zenésztársakban is hangos elismerést vált ki.

Kellemesen andalító, levegős Weisz János játéka, aki nem fúvós, hanem zongorista.

A "Stardust" pozan-zongora duóval indul. A söprögető ezúttal nem az ellenfél támadásait hatástalanítja, hanem a dobok mögül a szólistát figyeli, és Cseh Balázsnak hívják.

A szünetben van időm leírni, hogy sosem értettem miért nem járnak az emberek - nyugtató hatású -jazzt élőben hallgatni. Ehhez nem kell muzsikusnak lenni. Ha valaki például feszült, egy ilyen zene hatására 3 másodperc alatt, legkésőbb az első szám végére lelazul. Nálam mindenesetre ezek a swingek recept nélküli gyógyhatású készítménynek számítanak.

Az "I Can't Give You Anything but Love" jazzörökzölddel kezdődik a második rész. Aznap esti fő hangszerét altszaxofonra cseréli a kvartett névadó vezetője.

Egyik kedvenc dalomat a "Bit of Heaven" című kompozíciót is meghallgathatjuk a hangszerelő mester, Friedrich Károly elgondolásában. A dal végén duóban marad a két főszereplő (szaxofon, harsona), mivel a Cseh-Molnár-Weisz ritmusszekció kiszállnak.

A harsonás vendégművész a végén dalra is fakad a "On the Sunny Side of the Street"-ben. Sonny Stitt egyik lemezén hallható motívumok visszaköszönnek Elek István szólójában.

A "Tonk" zárja a hivatalos programot. A "Take the A Train" a ráadás szám.

Néhány hét múlva a Jazzy Rádió csütörtökön fogja leadni a tegnapi koncertet. Aki nem volt ott, az is meg tudja hallgatni felvételről.