Gadó Gábor és barátai az Opus színpadán
A magyar jazz gitározás egyik legegyedibb zenésze, Gadó Gábor, némi kihagyás után újra koncertezett Budapesten, az Opus Jazz Club színpadán. A nemrégiben 60. életévét betöltött gitáros ezúttal is méltó kvartettet hívott össze maga köré. Ávéd János, Barcza Horváth József és Balázs Elemér segítettek élőben is fantasztikus élménnyé varázsolni a Gadó-szerzeményeket.
Én eddig egyszer jártam az ő koncertjén, akkor is az Opusban játszottak, és még írtam is róla a JazzMa.hu-ra. Akkor ismeretlenül mentem el arra az estére, csak néhány videót néztem meg, ami alapján megtetszett a különleges gitárjátéka. Az számomra az egyik legkellemesebb csalódás volt, így aztán nem sokat hezitáltam, amikor láttam, hogy újra ide látogatnak.
A koncert nem sokkal 21 óra után el is kezdődött, két része kb. 1-1 óra volt. Gábor nem a szavak embere, így tulajdonképpen a zenekar bemutatásán kívül nem sokat konferált, nem sokat mesélt a dalokról sem. De tulajdonképpen nem is kellett, és talán nem is lett volna mit: ahogyan az ismertetőben írják, „szavakkal aligha kifejezhető spiritualitást képes átvinni a zenéjébe, s megjeleníteni a határozottan kidolgozott struktúrák és az improvizációk harmonikus egyensúlyában.” Gábor jellegzetes hangzásában nagy szerepet játszik a pedálja, amellyel a hangerőt tudja játék közben is variálni, illetve különböző effektek segítségével – főleg visszhang hatással – alakítja ki ezt a nagyon egyedi hangzásvilágot.
Én nagy szerelmese vagyok a jazzgitárnak, úgyhogy mindig örömmel hallgattam, hogy a legtöbb dal gitárnyitással kezdődött, aztán szépen egymás után csatlakoztak a többiek is: a szaxofon (Ávéd János), a bőgő (Barcza Horváth József) és a dob (Balázs Elemér). Általában egy vezérfonalat követve kezdték el kibontani a dalokat, amelyek egyre jobban és jobban terebélyesedtek, így aztán egyre több kalandozás fért bele, egyre merészebb és elrugaszkodottabb szólók, néha már-már a free jazz irányába húzó hangszeres játék.
Nem csak a gitárból hoztak ki minden létező hangot, és itt kanyarodok vissza, hogy milyen jó társakat választott maga mellé Gadó Gábor. Ávéd János szinte mindent tud a szaxofonon, és még annál is többet, néha egész furcsa hangokat generált, emellett fantasztikus szólókat játszott, ha kellett, visszafogottabb, dallamosabb dalokhoz, ha kellett, akkor elengedte magát és virtuóz módon szólózott a bonyolultabb felépítésű darabokra is. Barcza Horváth József szintén nagy „szaktekintély” a maga hangszerén, nála inkább az volt számomra érdekes, hogy mennyire más kihívás egy ilyen szabadon terjeszkedő és szárnyaló zenének biztos alapot adni, mint egy lazább hangulatú koncerten fürgén járatni az ujjait a basszuskörökön. Amikor Balázs Elemér is beszállt a közös improvizációba, akkor tulajdonképpen a bőgő tartotta egyben az egészet. Elemér szintén fantasztikus volt, pedig én már rengetegszer láttam őt koncerten, de most mégis egy kicsit újabb arcát mutatta, nagyon jól állt neki ez a finom, gyakran filcütővel játszott, improvizatív és kreatív dobolás.
A számokról külön-külön nem látom értelmét beszélni, mivel nagy részének a címét sem ismerem, de úgyis a felépítés íve, és a darabok milyensége volt a fontos. Nekem különösen tetszett, amikor egy kis klasszikus zenei beütés is volt benne. A közönség, úgy vettem észre, nagyon élvezte a koncertet, a számok végén mindig óriási taps fogadta a zenészeket a – csaknem – teltházas helyen. Elsőre furcsa volt, hogy a szólók után nem tapsoltak, de aztán, amikor a második felében mégis jött az ováció, rájöttem, hogy tényleg furcsa egy kicsit, mert követni kellett tovább a koncepciót.
Számomra fantasztikus élmény volt a koncert, öröm volt nézni, ahogy négy ilyen kiváló zenész milyen gyakran egymásra találnak. A kompozíciók nagyon jók, van egy-két kiemelkedő, összességében minden percét megérte. Ha fél füllel jól csíptem el a beszélgetést a szünetben, akkor elvileg egy rövid „balatoni turné” következik, amire (aki megteheti) mindenképp érdemes kilátogatni. Én legközelebb is várni és figyelni fogom az alkalmat, most, hogy már tudom, Gadó Gábor egy kiemelkedően jó gitáros és zeneszerző.
Sajnos, a fotós kísérőm az utolsó pillanatban lemondta a koncertet, így aztán kénytelen voltam néhány fénykép készítésének erejéig én magam megosztani a figyelmemet. Illetve, sajnos Balázs Elemér pont takarásban volt az én asztalomtól, és a zenészeket és a közönséget sem akartam zavarni a mászkálással…
