Keresés

Hírek


60. tatabányai DzsesSzerda Gáspár Károly triójával és helyi tehetségekkel

Ludányi és Pleier Tamások közel 12 éve tartó fáradhatatlan munkája következtében elérkeztünk a 60. DzsesSzerdához, méghozzá örvendetesen sok nézővel, akik a Bajnokok Ligája, a fűnyírás és egyéb tavaszi szabadtéri tevékenységek helyett inkább a jazzt választották. A hallottak alapján bátran állíthatom, hogy nem bánták meg.

A sorozatban hagyományosan és időről időre fellépési lehetőséghez jutnak helyi tehetségek. Ezúttal a Dallam Zeneiskola jazz tanszakának képviseletében „A dallam hangja” tehetségkutató tavalyi és tavaly előtti győztesei, Juhász Laura, illetve Eperjesi Nóra mutathatta be énektudását két-két standard erejéig Pozsár Béla (zongora), Lauró Árpád (basszusgitár) és Wéber Péter (dob) kíséretében.


dsc02291.JPG


dsc02295.JPG


dsc02293.JPG


Laura az „Embraceable You”-val kezdett, másodiknak pedig a – többek között Ella Fitzgerald előadásában híressé vált – „A Foggy Day in London Town”-t adta elő. Talán Laura fiatal kora miatt is, az utóbbi élénk, vidám dal jobban állt neki. Szerencsésebbnek tűnt Nóra dalválasztása („Song for My Father”, „Let’s Do It”); kettőjük közül őt láttam/hallottam mosolygósabbnak, bátrabbnak, rutinosabbnak és kevésbé megilletődöttnek. Remélhetőleg, hallunk még mindkettőjükről.


dsc02298.JPG


dsc02303.JPG


A kellemes bevezető után következett a „főműsor”, azaz Gáspár Károly (zongora), Horváth Balázs (bőgő) és Varga Bendegúz (dob).


dsc02304.JPG


dsc02306.JPG


dsc02305.JPG


Balázs már játszott DzsesSzerdán Borbély Misivel, Bendegúz pedig a Tatabánya Big Banddel turnézott tavaly Olaszországban, de Gáspár Károly még „újoncnak” számít(ott) Tatabányán. Karcsi lemezkritikáit mindig nagy élvezettel olvasom a JazzMa.hu-n, és most legalább akkora élvezettel hallgattam a játékát. Ugyanakkor a tudósítással gondban vagyok, mert bár számomra megtisztelően „kollégának” nevezett (természetesen nem zenélésben, hanem az írásban), én biztosan nem tudok olyan mívesen írni a produkciójukról, mint ahogyan ő ír a lemezekről.


dsc02307.JPG


Örökzölddel indítanak („You Don’t Know What Love Is”), lassan, balladásan, majd sodró, vad lüktetésbe csapnak, hogy aztán újra visszaszelídüljenek és csak a bőgő szóljon némi seprűzéssel a háttérben, de máris visszatér az energikus zongora. „Mainstream” zenét fognak játszani, mondta a bevezetőben Ludányi Tamás – modern, mondom én ekkor, sőt helyenként „free”, de aztán megint szép lassú, és tényleg „mainstream”. Ez még mindig az első szám? – kérdezem magamtól a zenefolyamban elveszve, és mire idáig jutok, tényleg vége az első darabnak.


dsc02315.JPG


Karcsi dicséri a zongorát (amely Márkus Tibit is megihlette annak idején), és felkonferálja nemrégiben kiadott CD-jükről az egyetlen nem saját szerzeményét (Horváth Jenő: Ma este nem gondoltam rád), amelyben igazolja, hogy nem véletlenül tartják az egyik legjobb balladajátékosnak. Illik rá a DownBeat által egykor alkalmazott (később „Rising Star”-ra változtatott) jelző: TDWR – talent deserving wider recognition. Persze valójában már régen több mint elismerésre méltó tehetség.


dsc02317.JPG


dsc02309.JPG


dsc02323.JPG


Népzenei elemekkel következik a lemezről a „Medicinal Spring”, felidézve a Kis kece lányom című mindenki által ismert, és több jazz-zenész által kedvelt és játszott dalt. (Régebben Pege Aladár játszotta, most mintha Snétberger és Szakcsi is (?) játszaná.) Szintén a CD anyagából halljuk a „Tudnod kell” című dalt, amelyhez Karcsi felkérésére Pocsai Kriszta szöveget is írt, de ezúttal trióban hangzott el. Aki Pocsai Kriszta éneklésével szeretné hallani, utazzon el augusztus 4-én a Debreceni Jazz Napokra! A meglepetés ráadás előtt egy standardekből álló „medley” rejtvényét kellett megfejtenem. Kezdéskor belehallottam a „Bye, Bye Blackbird”-öt, de nem talált, mert – mint utólag kiderítettem – a „Straight, No Chaser” volt – számomra felismerhetetlenül, viszont igen kreatívan. A folytatásban már nem hibáztam: „Somewhere Over the Rainbow”, egy pici „Round Midnight” és megint „Straight, No Chaser” – most már felismerhető változatban, közben igen gyors zongoraimprovizációval és a leghosszabb dobszólóval.


dsc02329.JPG


A ráadás vendége még a szervezőknek is meglepetés, pedig az egyik főszervező gyermekéről van szó: Gáspár Károly Ludányi Tomit (altszaxofon) szólítja a színpadra, és mint kiderül, nem először játszanak együtt. A két ráadás: „Alone Together” és „The Theme”. „Nagyon állat” - írom fel. Más szóval „f…ing good” – és a taps sem marad el, mielőtt megveszettük és aláírattuk a CD-t.


gaspar-karoly-trio001.jpg


Minden érdeklődőt megnyugtathatok, a szervezők már dolgoznak az őszi folytatáson. A terv: október – Syrius Legacy; november – Bágyi Balázs; és ha december, akkor énekesnő – Karosi Júlia.


Vissza a hírekhez