Jerry Bergonzi villáminterjú
A legendás amerikai tenorszaxofonos, Jerry Bergonzi a múlt héten a londoni Pizza Express Soho-ban játszott, Bruce Barth amerikai zongorista triójával. Én szombaton este csíptem el a koncertet.
Jerry néhány éve játszott a Budapest Jazz Clubban; annak idején egy remek összefoglaló jelent meg a JazzMa.hu-ban Márton Attila tollából. http://www.jazzma.hu/hirek/2014/03/01/ismet-verbo-amerikai-jazz-magyar-szinpadon-avagy-a-jerry-bergonzi-quartet-koncertje-a-budapest-jazz-clubban-2014-februar-28-an-szoveg-marton-attila-fotok-somogyvari-peter
Attila biográfiájához csak annyit lehetne hozzátenni, hogy talán kevésbé köztudott, hogy Jerry a "Boston Jazz Scene" része, vagyis valamennyire a mai napig megmaradt bostoni zenésznek, sokszor játszik ott, és lemezeket is gyakran vesz fel más ottani - gyakran a Berklee School of Music-hoz, vagy a New England Conservatory of Music-hoz (is) tartozó - zenészekkel, mint például Bruce Gertz, Mick Goodrick, Adam Nussbaum, vagy George Garzone.
A tegnapi koncerthez pedig semmit nem tudok hozzátenni, amit Attila ne írt volna le találóan: erőteljes, határozott, olykor szinte keménynek és/vagy nyersnek nevezhető sound, laza előadásmód, ötletekkel teli kivitelezés", és "a nagy elődök (Coltrane, Rollins, Shorter) hangzásának szintézise". A legdinamikusabb daraboknál nekem egy régi szám (talán Hungária?) egy sora jutott eszembe: "úgy fújja, hogy kiegyenesedik a szaxofon..." A ma esti programban Coltrane darabok (pl. Moment’s Notice), eredeti Bergonzi szerzemények (pl. Blue Cube), egy Bruce Barth szerzemény (Sunday), egy régi Kenny Dorham darab, és Jerome Kern "The Song Is You"-jának egy hihetetlenül dinamikus verziója szerepelt. Telt ház volt, az elején a hátsó sorokból dumálgatás hallatszott, de Jerry egypár szám után teljesen elhallgattatta őket, és a közönség teljesen a zene hatása alá került.
Mivel sok újat nem tudok írni a Jazzmának Jerry-ről, azt találtam ki, a koncert után készítek vele egy villáminterjút, pár teljesen random kérdéssel. Bergonzi nagyon közvetlen, jó humorú ember, szívesen vállalkozott a dologra. Íme:
CS: Jerry, a legtöbb rólad írt beharangozóban még mindig azzal nyitnak, hogy te voltál a Brubeck Band-ban a szaxofonos. Mint például ebben az itteni Pizza Express brossúrában is. Hogy érzed magad, ha ezt látod? Azóta már annyi minden mást csináltál.
JB: Sehogy nem érzem magam ettől; igazad van, azóta annyi mindent csináltam. De nem bánom. Ha segít abban, hogy bevonzza az embereket a koncertjeimre, használják csak ezt a szlogent nyugodtan. Én amúgy semmi jót nem gondolok az egész "music business"-ről; ennél sokkal, de sokkal rosszabb dolgokat is csinálnak. Bullshit az egész. Engem csakis a zenélés érdekel, a "körítést" nem szeretem.
CS: Negyven, ötven felvétel körül tarthatsz. Amerikai zenészek mellett sokat dolgozol európai (olasz, francia, dán, lengyel) zenészekkel. Milyen anyagok vannak most épp felvétel alatt, vagy megjelenőfélben?
JB: Két lemez jön ki hamarosan, a Dog Star, és a Seven Ray Suite. Nagyrészt eredeti szerzemények, a Seven Ray lemez teljesen az. A dán együttesemmel vettem fel őket, és nagyon meg vagyok elégedve ezekkel a lemezekkel. (Ez az együttes lépett fel annak idején a BJC-ben is.)
CS: Mi volt az a lemez, amit utoljára hallgattál?
JB: Sonny Rollins-tól a Standard Rollins. Még mindig, annyi év után is, óriási inspirációt merítek Sonny játékából.
CS: Mi lenne az álom-együttesed, mostani vagy régi zenészekből, amivel játszani szeretnél?
JB: Nem vagyok az az álmodozós típus. Nagyon boldog vagyok, hogy zenélhetek, és mindig az a banda a "dream band"-em, amivel épp játszok. Most éppen ez a Bruce Barth Trio.
CS: Utolsó kérdés: mi jut eszedbe Magyarországról?
JB: Sajnos, csak egyszer játszottam Magyarországon. Budapesten. (A BJC-ben, 2014 végén a Hollán utcában. Carl Winther zongorán, Dave Santoro bőgőn és Andrea Michelutti a dobokon kísérte.) Jó este volt, és szívesen visszamennék megint. "Can you get me a gig?" - búcsúzott el egy nagy öleléssel, egy óriási vigyorral és egy kacsintással.
Kedves olvasók, szervezők. Itt a lehetőség! Get him a gig!! (Csak úgy mondom, a BJC koncertje teltházas koncert volt!! És a Pizza Expressben majd' egy hétig, napi 2 szetet töltött meg!!) Nincs menedzsere Jerry-nek, de nálam is, és Maloschik Robinál is megvan az email-elérhetősége.
