JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

Hétfői hangulatok – avagy a Lamantin Fesztivál koncertje a Weöres Színház színpadán

A Lamantin Fesztivál hivatalos megnyitására a Weöres Sándor Színházban került sor június 19-én, hétfőn este. Első alkalommal a színház színpadán – de reméljük, nem utoljára.

Régi lamantinos szokásként a tábor legtehetségesebb lakói indítják a koncertek programjait, előzenekarként felvezetve a vendégművészeket. Ma a Kosztolánszki Dominik kvartett vállalta ezt a megtisztelő feladatot és sikerrel kezdték meg a hangulat alapozását. A névadó szaxofonos mellett Gulyás Szabó Gergely zongorázott, Kovács Zoltán bőgőzött és Richter Ambrus dobolt, előadásukban három számot hallottunk, melyek címei: „Lamento”, „Bánat, bánat…” és „Passion Dance” voltak. A zenekar ígéretes játékából különösen is emlékezetes maradt a harmadik szerzemény bőgő-dob párbeszéde, de a teljes produkció is nagy sikert aratott.


01.JPG


Rövid átállás után az Elek István Quartet (Elek István – tenorszaxofon, Weisz János – zongora, Molnár Péter – bőgő, Cseh Balázs – dob) folytatta az első harmadot, gyakori énekes vendégük, Pocsai Krisztina közreműködésével. A klasszikus standardekből álló, korábbi Cole Porter műsorukra alapozódó programot egy Pocsai-szerzemény is gazdagította, amely talán az est legvirtuózabb száma is volt egyben. A másik végletet a „What Is This Thing Called Love” képviselte, és a csendes előadás után nagy levegőt véve el kellett ismerni: legyen bármilyen egyszerű is a kérdés, a választ - nem tudni… A zenészek aztán gondoskodtak róla, hogy a pár percnyi megállás után újból átadjuk magunkat a jókedvnek, pörgős műsorukat nagy tapssal jutalmazta a közönség.


02.JPG


03.JPG


04.JPG


05.JPG


06.JPG


A Makrokozmosz öt, külön-külön is sikeres pályát futó jazzista formációja. Babos Gyula (gitár), Winand Gábort (ének, szaxofon), Fekete-Kovács Kornélt (trombita, billentyűk), Orbán Györgyöt (bőgő) és Czirják Tamást (dob) hívta meg, zenéjük nehezen címkézhető, de különleges és értékes. Nagyobb lélegzetű számaik egyszerű harmóniákra, sokszor álló akkordra épülnek, népies hangulatfoszlányokat ismerünk fel, de egyébként csak a végtelen szabadságot érezzük, ami korlátlan lehetőségeket nyújt az előadóknak. Láthatólag örömmel éltek is aztán ezzel a muzsikusok, a közönség pedig élvezettel hallgatta a születő zenét.


07.JPG


08.JPG


09.JPG


10.JPG


11.JPG


A koncert olasz vendégek szereplésével fejeződött be. Dado Moroni triója a zenekarvezető zongorista mellett Riccardo Fioravanti-t (bőgő) és Stefano Bagnoli-t (dob) jelenti, akik azon szerzők remekeiből állították össze műsoruk, akik fiatalkorukban a legnagyobb hatást tették rájuk, akik jazz-zenészekké válásuk befolyásolták. Luis Armstrong, Cole Porter, Duke Ellington vagy Fats Waller számai ma is frissen hatnak: különösen igaz ez, ha olyan profi előadásban halljuk ezeket, mint ma este. A szólók legnagyobb hányadát természetesen a zongorista játszotta, de társai azon túl, hogy biztos alapot nyújtottak, a kapott lehetőségekkel is éltek és improvizációikkal is megmutatták hangszeres tudásukat. Különleges hangszíneket is használtak: a bőgős slap-elt, a zongorista kézzel ütötte a húrokat; az ily módon bővített hangzáskép még ritmikusabbá, még pezsgőbbé tette az egyébként is magával ragadó előadást. A két saját szám is szépen illeszkedett a programba, mutatva az inspiráció és az egyéniség jegyeit is. A hangverseny végére is csak közepes létszámra duzzadó közönség lelkesen köszönte meg a szép estét a zenészeknek.


12.JPG


13.JPG


14.JPG


15.JPG

Vissza a hírekhez