Keresés

Hírek


Debrecen Bor- és Jazznapok harmadjára is

A hétvége kezdetével nagyobb közönség gyűlt össze a Karnevál színpadnál, ahol ez alkalommal külföldi előadókat hallgathattunk.

Elsőként Juhász Márton triója lépett fel az osztrák szaxofonos, Bernhard Wiesinger vendégszereplésével. A zenekar további tagjai: Gayer Mátyás (zongora), Hofecker Mátyás (bőgő). Többnyire Bernhard Wiesinger szerzeményeit hallhattuk, amelyek közül a Sweetheart című szám vált számomra kedvessé. Nem csak azért, mert a történet szerint ezt a dalt lányainak írta, hanem mert a hangszerelés, és a téma is nagyon megfogott. Azt hiszem, az első olyan téma volt az elmúlt napok folyamán, amelyet két szólamból, igazán kreatív, és játékos zongora, szaxofon válaszolgatásokat produkálva alkottak meg. A zenekar nagyon szépen együtt volt, a ritmusszekció jól hozta a swinget. A szólókra a virtuozitás mellett leginkább a letisztult dallamközpontúság volt a jellemző, kevesebb modern elemmel. A műsor is jól volt felépítve, fokozatosan jutottunk el a nagyobb tempójú hardbop számokig, onnan pedig szépen csillapodott vissza néhány visszafogottabb balladához. A koncertet pedig egy blues-zal zárták.

Másodikként egy érdekes zenekar lépett színpadra, a Sandra Klemm & Adam’s Family. A zenekar tagjai szlovén, szerb, bosnyák, és magyar származásúak. Zenéjükre nagy hatással vannak a különböző népi dallamok, de mindvégig a jazz határain belül lavíroznak. A zenekar vezetője Klemm Ádám, aki vajdasági magyarként a Ljubljanai Rádió Bid bandjének szaxofonosa. A további tagok: Ádám felesége, Sandra Klemm (ének), Milan Stanisavljevic (zongora), Fedor Rusic (bőgő), Bruno Domiter (dob). A népi vonalnak teljesen ellentmond az erős kezdés. Rögtön egy gyors, modern, swing lüktetésű számmal indítottak, ének nélkül. Mindenki szólózott is, megmutatva ezzel, hogy a zenekar fantasztikusan tud ilyen zenét is játszani. Utána viszont Sandra Klemm éneklésével sorra kerültek a melankolikusabb, lassabb számok. Játszottak szevdalinkát, amelyről azt állították, hogy ez a bosnyák blues, mivel hasonlóan bús hangulatú, mint eredeti amerikai társa. A számokban próbáltak minél jobban a jazzes megformálásra törekedni. A dallamok alapjait átharmonizálták, lüktetését megvariálták, így jött létre egy teljesen egyedi hangzás.

Őket követte az Inocsenyka zenekar. Tagjai: Berze Albert (trombita), Boldizsár Szabolcs (fuvola), Krizbai Imre (gitár), Szakáll Attila (basszusgitár), Karácson Zsolt (dob). A csapat Romániát képviselte, tagjai székelyföldi muzsikusok. A zenére alapvetően egy jazz-rockos hangzás, és lüktetés volt jellemző, leginkább egyenes játékmóddal. Sok 6/4-es szám volt, de előfordult 5/4, 7/4 is, akár egy számon belül. Sokszor hangulatfestő hatású volt a zene, kevés történéssel, fokozatosan építve érte el a csúcspontot. A zenekarban rengeteg lehetőség, hangzás rejlik, amit a fretless basszusgitáron, és a slide gyűrűvel játszott gitárszólók még tovább bővítettek.

A Karnevál színpad utolsó koncertje igazán megkoronázta és keretbe foglalta a nap eseményeit. A Kalle Strandell Band Svédországot volt hivatott képviselni, bár a zenekarvezető trombitás már másfél éve Magyarországon él. A zenekar tagjai voltak még: Anki Mosin-Strömgren (ének), Almási Antal (zongora), Heigl László (bőgő), Fekete János (dob). Ma már hallhattunk trombitát, de nem a klasszikus jazzes stílusban. Itt azonnal belecsaptak a swingbe, és máris a nap első koncertje jutott eszembe. A tradicionálisabb swinges megszólalás által kapcsoltam össze. Itt is, mint mindenhol, törekednek az újításokra, és ez a törekvés szerintem teljes mértékben sikeres is volt. A dobos, Fekete János jelen esetben nem csak dobszetten játszott, hanem néhány számnál elkezdett szájdobolni, sőt még szólót is improvizált így. Számomra ez a koncert egyik csúcspontja volt. Kiemelkedők voltak még a trombita és a billentyűs, Almási Antal szólói is. A trombitánál nagyon jó frazírt hallhattunk, a zongoránál pedig nagyon ötletes, játékos, és természetesen virtuóz játékmódot. A koncert anyaga pedig ismert jazz standardekből állt, amelyek jól épültek egymásra. A finomabb, közepes tempójú számokkal indultak, majd egyre gyorsabb, valamint egyéb, bossa nova, samba lüktetésű számok követték őket. Az est folyamán egymást követő zenekarok nagyon jól kiegészítették egymást, színes, és izgalmas műsort szolgáltatva, nagyon magas színvonalon. Öröm volt hallgatni őket.


1.JPG


2.JPG


3.JPG


4.JPG


5.JPG


6.JPG


7.JPG


8.JPG


9.jpg


10.JPG


11.jpg


12.JPG


13.jpg


14.jpg


15.JPG


16.JPG


17.JPG


18.JPG


19.JPG


20.JPG




Vissza a hírekhez