Második harapás abból a bizonyos almából… avagy rá lehet szokni New York-ra?
Idén augusztusban úgy hozta a sors, hogy tavaszi turném után ismét New York-ban jártam. Májusban kaptam egy felkérést Deborah Latz énekesnőtől, a Cornelia Street Café egyik program kurátorától, hogy lépjek fel augusztusban a VoxFest nevű három napos énekes fesztiválon. A kérésre nem tudtam nemet mondani, már csak azért sem, mert a program elég színvonalasnak ígérkezett, és megtisztelőnek éreztem, hogy engem is beválogattak.
Kiutazásom végett megkerestem Zsédely Tímeát, akivel még tavasszal ismerkedtem meg a Saint Peter's Church-ben tartott koncertem után, és aki meghívott hangulatos East Village-i könyvesboltjába, a 10 Thousand Steps Bookstore-ba. Kiérkezésem után itt léptem fel Yago Vazquez-zel duóban, sajátokat, népdalokat, Gershwin-t, és Lackfi verseket előadva. Különleges, igazi késő nyári, hangulatos este volt.
Utolsó estémet a Cornelia Street Café-ban töltöttem, ahol az előttünk lévő zenekar, az elképesztő virtuozitású ukrán zongorista Vadim Neselovskyi zenekarát hallgathattam végig, kiegészülve a nagyszerű amerikai énekesnő Aubrey Johnson vokáljával. Az én zenekarom Marta Sanchez zongoristából, Ike Sturm bőgősből és Peter Kronreif dobosból állt, akik hihetetlen profizmussal rakták össze egy próba alatt a csak saját szerzeményekből és népdal-feldolgozásokból álló műsort. Óriási élmény volt számomra az a nyitottság, figyelmesség és alaposság, ahogyan a zenémhez hozzáálltak. Nagy öröm volt velük együttdolgozni és zenélni.
Közös koncertünkről készült is néhány amatőr videó, ami kicsit felidézi a hangulatot.
https://www.youtube.com/watch?v=sY2q1JUXdWI&t=9s
https://www.youtube.com/watch?v=H3oIaGle0no&t=55s
New York-ból mindig ambivalens érzésekkel térek haza. Telve élményekkel, és megérezve a lehetőségek korlátlanságát, de ugyanakkor meglátva azt, hogy mennyire nagy áldozatokkal és nehézséggel jár egy ekkora városban, ennyi zenész közt élni és érvényesülni. Mindenesetre az utam még biztos, hogy oda fog vinni párszor…
