Gondolataim a jazz-ről - 2017 augusztus
Egy háziorvos naplója - havonta jelentkező írás: évfordulókkal, születésnapokkal, aktuális koncertekkel, lemezekkel foglalkozó összeállítás. Ez már a második évad! Nem akarok semmit megmagyarázni szakmai szempontból - nem is tehetném. Amit jó lenne elérni: a jazz szeretetét sugározni "minden sorommal"!
Tisztelettel én is megemlékeznék honlapunk egy éve, augusztus 4-én elhunyt főszerkesztő-helyetteséről, Csányi Attiláról. Egy Vele készült interjúban olvastam: legkedvesebb lemeze Louis Armstrong "Ambassador Satch" (Columbia, 1956) című koncertje volt - emlékére meghallgattam a 2000-ben CD formátumban (újra) kiadott zenét. (Ez volt az Ő "Kind of Blue"-ja - vagyis a sokak által etalonnak minősített Miles Davis lemez helyett Armstrong alkotását tartotta mintának.)
Sajnos, egyre több a megemlékezés: még az elmúlt hónap (július) 31-én hunyt el az amerikai gitáros, Chuck (Charles Samuel) Loeb, a Steps Ahead és (később) a Fourplay tagja, a fusion és a smooth jazz képviselője. Az öt évvel ezelőtti személyes találkozás Montreux-ben képpel "igazolt". A rák (nála is) erősebb volt, mindössze 61 évet élt...
Augusztus 6-án lett volna 80 éves Charlie Haden, minden idők egyik legnagyobb jazz-bőgőse. Személyes "élmény": végre élőben láthattam volna az amerikai muzsikust pár évvel ezelőtt a MüPá-ban - de betegség miatt lemondta a koncertet. Felvételeiről tudom: pótolhatatlan, hogy soha nem "találkoztunk"...
Augusztus 16-án volt az amerikai dobos, Max Roach halálának tíz éves évfordulója. Egy teljes jazzlexikon zenésztársáról beszélünk: Coleman Hawkins, Dizzy Gillespie, Charlie Parker, Miles Davis, Duke Ellington, Thelonious Monk, Charles Mingus, Sonny Rollins, Stan Getz – hogy csak a legismertebbeket említsem. Állítólag: "the most important drummers in history" - nem véletlen, hogy 1980-tól a "Down Beat"- és 1992-től a "Modern Drummer" Hall of Fame tagja. Kevés "eszközt" használt - különösen az alább ünnepelt Jack DeJohnette-hez képest.
Húsz évvel ezelőtt (augusztus 24-én) hunyt el a katalán zongorista Tete Montoliu. Muzsikus családba, vakon született. Hét esztendősen, a Braille-írás segítségével kezdett zenével foglalkozni. Érdekesen ötvözte az afro, a fusion és a hard bop elemeit. Együtt játszott Roland Kirk-kel, Dexter Gordon-nal, Ben Webster-rel, Anthony Braxton-nal, Dizzy Gillespie-vel és Roy Hargrove-val - többek között. Egy negyven évvel ezelőtti lemezére hívnám fel a figyelmet: "Blues for Myself" (Ensayo, 1977).
Augusztus 9-én töltötte be a hetvenötödiket Jack DeJohnette dobos, zongorista, zeneszerző - sokak (sokunk egyik) kedvence. "Mindent" leírtak (leírtunk) már Róla: négy évesen zongorával kezdte; több jazztörténeti jelentőségű társulás tagja volt - sajnos múlt idő...: Charles Lloyd Quartet, Bill Evans Trio, Miles Davis zenekara és a Standards Trio Keith Jarrett-tel - csak a (talán) legfontosabbak.
Személyes élmény: közel tíz éve a MüPá-ban lépett fel, a koncert után dedikált. Nem Ő a legmosolygósabb zenész - de ez (majdnem) lényegtelen. Még nem adtam fel, hogy az aláírása feletti két hiányzó autogram is ott legyen a CD-borítón...
Augusztus 17-én lett hatvan éves Rabih Abou-Khalil az arab lant (oud) nagyszerű művésze. A libanoni származású muzsikus 21 esztendős korában München-ben telepedett le - lemezeit az Enja Records adta ki hosszú ideig. Játékában szülőhazája népzenéje, klasszikus és jazz elemek keverednek egyéni formában.
Isten éltesse az ötven éves Balázs Elemért (08.16.)! A Vele készült születésnapi interjú honlapunkon olvasható.
Lemezeket ajánlanék - újra. Honlapunkon olvasható a két veterán muzsikus nagyszerű, új kiadványainak értékelése: Charles Lloyd és Gary Peacock.
És még egy CD: Dresch Quartet with Chris Potter - "Zea" (BMC, 2016). Augusztus 15-én és 16-án az Opus Jazz Club-ban (ismételt) lemezbemutató koncert(ek) részesei lehettünk - az előbbin voltam jelen. (Több írás is a JazzMa.hu-n.)
És még egy (augusztusi) csodálatos élmény az iF-ben: a Pocsai-Schneider duó. Mindenkinek javaslom Őket meghallgatni - és a helyet is meglátogatni...
