A jazz helyszínei - Miles Davis szobra Montreux-ben

Emlékeim (és fényképeim) között kutatva kiderült: több mint 20 éve áll a Genfi-tó partján, a sétányon - ugyanott - Miles Davis szobra és az alapkőbe épített trombitája (!). A 2000-es Montreux-i fesztivál óta mindig örömmel "üdvözlöm".

Ez már érzelmi kérdés: a számomra (egyik) legnagyobb jazz zenészről készült  műalkotás akkor is élmény, ha nyolcvanharmadszor sétálok el mellette. Nem számoltam - lehet, hogy többször...
Miles Dewey Davis III és Montreux "összekapcsolódott" a jazz történelmében. Pedig nem úgy kezdődött. Az 1967-ben indult fesztiválon csak hat évvel később, 1973-ban lépett fel először az amerikai trombitás. Érdekes az akkori zenekar felállása: Dave Liebman - szaxofon, fuvola; Pete Cosey és Reggie Lucas - gitár; Michael Henderson - basszusgitár; Al Foster - dob; Mtume - ütőhangszerek.
Aztán 11 esztendő szünet (közben 1975-től hat évig visszavonultan élt) - majd 1984-től 1991-ig majdnem minden nyáron találkozhattak a szerencsés rajongók Davis-szel Montreux-ben. Zenekaraiból csak 1-2 név: Kenny Garrett és Bob Berg - szaxofon, John Scofield - gitár, Wallace Roney - trombita - és még folytathatnám.
De: van remény! Aki Miles minden hangját szeretné meghallgatni, amit a Genfi-tó partján játszott - annak tisztelettel ajánlom a "The Complete Miles Davis at Montreux 1973-1991" című kiadványt: 20 (húsz!) CD, 50 oldalas kísérő füzet, fotókkal. Azért elárulom: az ismertebb darabok ismétlődnek - a "Time After Time"-ot például - nem számoltam meg, de legalább tízszer eljátsszák. Mindegyik szép, (talán) kicsit más is...
Hallgatom a CD-ket - és kíváncsi lennék: ma is így játszaná a jazz-t??? Biztos, hogy ezen az úton haladna? (Nem hiszem...) De a választ soha nem tudjuk meg.
Utolsó Montreux-i fellépésén 1991. július 8-án a Quincy Jones vezette Big Band szólistájaként hatalmas sikert aratott. Majd alig több mint két hónap múlva itthagyott bennünket.

A másik ("súlyos") kötődés a Róla elnevezett koncertterem: a Miles Davis Hall (MDH - volt), amely 1994-től 2014-ig létezett – meghatározó műsorral.

Miért szűnt meg? Nem igazán tudom - bár jelenleg a Montreux Jazz Club "helyettesíti". Nem ugyanaz a "szerep", más a hangulat - ezért az idézőjel. De mindkettő a jazzt szolgálta-szolgálja (elsősorban).

És akkor a szoborról. (Még egy egész alakos műről tudok Lengyelországban /Kielce/ - máshol?)
A bevezetőben említett "ugyanott"-ra visszatérnék. Mert a "többieket" (Ray Charles, B. B. King) bevitték a Palace Hotel kertjébe, ahova csak a bennfentesek tehetik be a lábukat. És még ott "található": Ella Fitzgerald, Quincy Jones - másokkal (nem csak jazz zenészekkel) együtt. Nem értem...
De maradjunk Davis-nél. "Ő" mindenki számára "elérhető", a kőbe "zárt" trombita billentyűi ma is működnek - itt, a világ (egyik) legszebb helyén! És ugyanott, ahova jó húsz éve került!
A képek mutatják: ez így rendben van. Lehet mellette virágágyás, akármilyen pavilon - "Ő" onnan "nézi" a sétáló embereket. "Amúgy" már több mint 25 éve nincs közöttünk...