Snétberger Trio - 2017.10.03 - Pécs
A pécsi Kodály Központba érdemes legalább egyszer évente ellátogatni minden zenerajongónak. 2010 óta jobbnál jobb komolyzenei, pop, és természetesen jazz koncerteket élvezhettünk végig ebben a remek akusztikájú épületben. Most a Snétberger Trio volt soron. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Béla Szegedről autózott oda-vissza, plusz előre megrendelte a 7.900 forintos jegyet! – A szerk.)
Őszi lemezbemutató koncert turné, amely négy városba – Berlin, Budapest, Pécs, Bécs – vitte el Snétberger Ferenc legújabb remekművét. Az ECM kiadónál megjelent lemezről Gáspár Károly már alapos, mindenre kiterjedő beszámolót készített.
Hogy egyből lelőjem a poént, a koncert meghallgatása után csak megerősíteni lehet a lemezkritikát. Valóban világszínvonalú anyagot hallhatott az egybegyűlt közönség. A Berlinben élő gitáros partnerei Anders Jormin bőgős, és Németh Ferenc dobos voltak. Ez utóbbinak nagyon örültem, hiszen az utóbbi évek egyik legsikeresebb külföldön dolgozó magyar jazz zenészéről van szó, aki számtalan különböző stílusban otthon érzi magát. Felvételeket készített, és koncertezett Lionel Louke gitárossal (Herbie Hancock és most már Chick Corea partnere), Dhafer Youssef oud játékossal, Aaron Parks zongoristával, Gilad Heksleman gitárossal, Kenny Werner zongoristával, Chris Potter, Brice Winston, Greg Tardy szaxofonosokkal, hogy csak egy néhányat említsek az utóbbi időből.
Giulio Gallo mesteri keverésének köszönhetően CD minőségben élvezhettük a zenét. Snétberger teljesen egyenrangú partnerként kezelte zenésztársait, abszolút nem tűnt úgy, mintha egy gitáros vezetésével fellépő triót látnánk. Sőt, az egész koncertet tekintve én leginkább Anders Jormin bőgőst láttam főszereplőnek. Nagyon sok szólóban mutathatta meg varázslatos bőgőhangját, akár pengetve, akár vonóval játszott. A három zenész nagyon figyelt egymásra, szinte minden számban tovább adták egy-egy hosszabb-rövidebb szólóra a gitáros témáit. A koncert első negyven percében a ballada jellegű, lassabb számokat játszották, a közönség kicsit bágyadtan figyelte az előadást. Felfigyelt erre Jormin is, és csak úgy mikrofon nélkül belekiabált a terem közönség felől érkező csendjébe: „Jó itt lenni, ti hogy vagytok ezzel?!” Ezzel egy időben a trió rákapcsolt, és pergő motívumú két dallal felébresztették a szunnyadni készülő lelkesedést. Jelentős szerepe volt ebben Németh Ferinek, aki egy fantasztikus szólóval segítette közelebb az aznapi sikerhez a hármast. Az utolsó tizenöt perc már dübörgő tapsot hozott, és a végén két ráadás számot hallhattunk. A második visszatérésben a „Kis kece lányom” dallamait formálták jazz átirattá, és ezzel a Bartók gyűjtötte népdallal búcsúztak a Kodály központtól és a pécsi publikumtól.
Remek estét tölthettünk ebben a varázslatos koncertteremben, valószínűleg újabb híveket toborozva egy – illetve két – külföldön élő magyar jazz zenésznek.
Az alábbi fotókat Tóth László készítette!
