Maria Joao & Egberto Gismonti, Porgy and Bess, Bécs (2017. október 16.)
Amerikában élő –de a világ különböző pontjain rendezett orvoskongresszusokon rendszeresen felbukkanó- munkatársunk SzCs szombaton még Budapesten volt, és vasárnap már le is adta beszámolóját a Szakcsi-Monniot Opus koncertről. Tegnap Bécsben járt és leugrott a Porgy-ba. Oszt ma (kedden) reggel már itt is a friss, ropogós „article”! – A szerk.
Egberto Gismonti (ejtsd: egbertu zsizmoncs!), a legenda. Az ember, aki már akkor világzenét csinált, amikor még nem is létezett ez a fogalom. Akit zenésztársai is, és a közönség is kultikus becsben tart már évtizedek óta. Aki, saját elmondása szerint, 78 lemezt jelentetett meg eddig. Aki egyszerre zongorista, gitáros, zeneszerző, feltaláló, és varázsló. És akinek Magyarországon különösen nagy a becse azon bizonyos, híres 84-es debreceni fellépése
óta. És Maria Joao, a portugál énekesnő, akit talán nálunk nem ismernek annyira, de Európában jól ismert, szülőhazájától Belgiumon át Ausztriában is készített már lemezeket.
Tehát ez a páros lépett fel a Porgy színpadán, telt ház előtt (még állóhelyeket is eladtak, amire nem sok példát láttam eddig...)
A koncert remekül indult, egy csapongóan szép Gismonti zongoraszólóval. Aztán bejött Miss Joao, es onnantól kezdve Egberto mester, sajnos, gyakorlatilag mellékszereplővé és kíséretté fokozódott le. A közönségnek nagyon bejött Maria néha opera-jellegű, néha a német lied-ekre hajazó énekstílusa, amelyet időnként, teljesen oda nem való módon, konnakol-lal (indiai szájdobolás) egyesített. Volt, hogy portugálos-brazilos (szöveges) dalokat énekelt, volt, hogy olasz operarészletekre hasonlított az éneklése, de sokkal többször volt, hogy szövegmentes vokális improvizációt adott elő (vagyis hangját, mint egy szólóhangszert próbálta használni). Engem speciel mind az éles hangja, mind az, ahogy azt erőltette, mind pedig a színpadi manírjai az első pillanattól kezdve végtelenül idegesítettek (... így aztán végig próbáltam kizárólag Gismonti-ra koncentrálni, több-kevesebb sikerrel). De, mondom, a közönség nagy része imádta Maria-t, és úgy láttam, a Porgy's közönségben többen jöttek ma este Joao-zni, mint Gismonti-ozni. Az elhangzott darabok nagy része is Joao-hoz volt köthető; időnként mintha Gismonti töredékek is felbukkantak volna, különösen, mikor gitár/ének volt a felállás... például a „Duas Vozes”-ről... de nem sok ilyen akadt. Volt egy kicsit összecsapott Ary Barroso „Brazil” verzió is, és sok más (számomra elég) nehezen felismerhető szerzemény. (A zenéket nem konferálták fel.)
Csak egy szett volt az egész: ráadással, visszajövéssel, meghajlásokkal, tokkal-vonóval együtt 85 perc. Már a koncert alatt is látszott-hallatszott, hogy nem teljesen 100% egyikük sem; Maria meg van fázva: köhögött, tüsszögött a számok között, Egberto-nak pedig a jobb keze nem volt sajnos teljesen funkcionális. De még egy fél Egberto is ezerszer jobb, mint ha nincs Egberto. Ki tudja, mikor jön legközelebb Magyarországra?
Viszont, ma este meg lehet nézni a Zeneakadémián. De, Joao éneklése embert próbáló lesz: aki tud, előtte tegyen a fülébe valamilyen házi készítésű Joao-tlanító eszközt. (Én szóltam!)
