JazzMa - Hírek - HARSONÁSOK NAPJA

HARSONÁSOK NAPJA

2017. október 20., Somogyvári Péter

Kedd estére egy különleges koncertet hirdetett meg a Budapest Jazz Club. Az egykori Hungarian Jazz Trombone Company tagjai újra összeálltak, kibővülve Friedrich Károllyal, az LFZE Jazz Tanszékének harsona tanárával, és a fiatalabb generáció harsonásaival egy formációt alkotva. Talán Guiness rekordnak is beillően egyszerre tizenhárom harsonás is fújt a színpadon.

Csapó Krisztián szervezte ezt a harsonás találkozót, felelevenítve a csaknem 20 éve történt eseményeket. 1998-ban három harsonás, Gőz László, Schreck Ferenc és Szalóky Béla, valamint a ritmusszekciót adó Cselik Gábor zongorista, Hárs Viktor bőgős és Tiba Sándor dobos alkotta Hungarian Jazz Trombone Company „First Time Together” címen készített egy lemezt Carl Fontana-val. Fontana (1928-2003) legendás harsonás volt, Woody Herman, Stan Kenton, Louis Bellson zenekaraiban tűnt fel, később saját formációi is sikert arattak. Játszott az 1981-ben megjelent "Bobby Knight's Great American Jazz Trombone Company" lemezen is, ahol a hangszer többi óriása, Bobby Knight és Carl Fontana mellett Frank Rosolino, Charlie Loper, Lew McCreary és Phil Teele is közreműködött. Ez a formáció és ez a lemez adta az ötletet a magyar harsonás társaság alapítóinak.

Az egykori Hungarian Jazz Trombone Company formáció három harsonása, Gőz László, Schreck Ferenc és Szalóky Béla, 19 év után a hangszer olyan kiválóságaival lépett színpadra, mint Abbas Murád, Almási Attila, Barbinek Gábor, Csapó Krisztián, Friedrich Károly, Korb Attila, Varga Nóra, Ladányi Ádám, Papp Mátyás és Skerlecz Gábor.

A harsonásokat a zongorán Cseke Gábor, bőgőn Fonay Tibor és dobon Csízi László alkotta, nagyszerű ritmusszekció kísérte.

A hazánkban többször is járt híres harsonás, Ed Neumeister, „Jay’s Indiana” című, J.J. Johnson híres szólóját feldolgozó darabját 12 harsonás játszotta a háromtagú ritmus szekció előtt felsorakozva, ami mind hangzásban, mind látványban lenyűgöző élményt adott. A nyitószámból egyedül Gőz László hiányzott, de ő valószínűleg már a történelmi előzményeket ismertető bevezető konferálására készült. Friedrich Károllyal elevenítette fel a múltat, jól összefoglalva a hangszer történetét és szerepét a jazzben, külön kiemelve Carl Fontana és Frank Rosolino munkásságát.

Ezek után már szűkebb, változó felállásokban kerültek bemutatásra a műsorba válogatott művek, a „Jitterburg Waltz”, a „Cheek to Cheek”, az „In a Sentimental Mood”. Itt egy pillanatra megszakítom a felsorolást. Gőz László és Schreck Ferenc az idén elhunyt Pados Zoltán (1962-2017) emlékére játszotta el ezt a lírai számot, Cseke Gábor, Fonay Tibor és Csízi László csodálatos szólóival fűszerezve. A szünetig még a „Bags Nu Grooove” és a „Moment’s Notice” hangzott el, a harsonások továbbra is cserélődtek és változó létszámban játszottak.

A szünet után az elsőként játszott „Lament” című számra ismét megtelt a színpad, teljes volt a létszám. A „Someday My Prince Will Come” ismét a furcsa, leginkább basszustrombitára emlékeztető hangszeren játszó Gőz László és Schreck Ferenc előadásában került bemutatásra, majd az első részhez hasonlóan, a ritmusszekció előtt számonként cserélődtek a harsonások hármasával, négyesével. A „Summertime”, majd a „Paul’s Pal” került sorra, még az utolsónak szánt „T.P. Time” újra teljes létszámmal szólalt meg, sőt egy brazil fiú is bekéredzkedett, és lehetőséget kapott. Örömzene, fantasztikus hangulat, ütemes vastaps, tehát jött a ráadás, Joe Henderson „Isotope” című szerzeményével búcsúztak a továbbra is lelkesen tapsoló közönségtől. Miután az utolsó zenész is elhagyta a színpadot a tapsok is alábbhagytak és mindenki egy csodálatos, különleges élménnyel gazdagodva indulhatott haza.

A kitűnően összeállított műsor közösségi munka eredménye volt, minden fellépő muzsikus adott ötletet, hozott anyagot hozzá. Külön elismerés illeti Csapó Krisztiánt, aki ötletgazdaként létrehozta ezt a csodálatos estét, és megnyerte az ügynek a sok kiváló, éppen ezért nagyon elfoglalt muzsikust. Remélem, a következő jazzharsonás napra nem kell 19 évet várni, és ha előbb nem, de jövőre, a Hungarian Jazz Trombone Company huszadik, kerek születésnapján újra találkozom ezzel a bővített, újratöltött felállással itt a BJC-ben!