Adyton Est, plusz recenziók

Két anyagot is küldött nekünk Molnár Csaba, mivel összefüggnek egymással! – A szerk.

1. Október 28-án tartjuk soron következő Adyton Estünket Nagymaroson, melynek vendége Kovács Tickmayer István lesz.
Az idei nyári zeneműhelyben szinte végig velünk volt Kovács Tickmayer István Orleans-ban (Franciaország) élő zeneszerző. Előadásai, stúdiumai és lebilincselő muzsikái mind-mind a rá jellemző energiával voltak telítve.
Októberben, egyik zeneműve bemutatója kapcsán, újra Magyarországra érkezik. Azonnal megragadtuk az alkalmat és meghívtuk egy Adyton Estre. Az est első részében Medgyesi Gabriella filmrendezővel beszélget kacskaringós életéről, különleges zeneiségéről. A második részben muzsikálunk vele.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

2. Ken Waxman egyszerre két Grencsó illetőségű lemezről is írt. Egyikben Tickmayerrel játszik.

Dukay / Grencsó / Szemző / Miklós

Hátrahagyott dolgok apály idején

Hunnia Records

Trió Kontraszt

A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csendjéig

BMC CD 247

Felállna, kérem, az igazi Grencsó István?

A magyar szaxofonos, fuvolás és klarinétos az európai free jazz egyik legfigyelemreméltóbb alakja azóta, hogy 1979-ben elkezdett felvételeket készíteni, és azoknak az éveknek köszönhetően vált ismertebbé, amikor Szabados György (1939-2011) zongoristával, a kis magyar avantgárd jazz kör elismert atyjával dolgozott együtt különböző összetételű zenekarokban. Sokféle politikai filozófia számos magyar politikusától eltérőn Grencsó a legkevésbé sem doktriner a kiadott anyagaiban. Valójában, mint egy ugyanarról a jelenetről két különböző pontból felvett fotósorozat, oly példaszerű ez a két CD, mert keretbe foglalja Grencsó tehetségének különböző oldalait.

A hátrahagyott dolgok apály idején felvételein a fúvóshoz és Miklós Szilveszterhez, a szerbiai magyar doboshoz, aki 2010 óta a Grencsó Kollektíva tagja, csatlakozik két, a szabad hangzás területére időnként elkalandozó zenész: a zongorista Dukay Barnabás, aki egyúttal elismert zeneszerző és zenepedagógus Budapesten, és a kortárszenei együttesekben és multimédia projekteken dolgozó Szemző Tibor. A lemezen hallható 11 darab kísérletező hangzásának inverze A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csendjéig, ami sokkal inkább a váltásokkal és a szvingeléssel foglalkozik. A nyolc műből hét a szerbiai Stevan Kovács Tickmayer szerzeménye, aki könnyedén mozog az improvizált és a komponált zenei részek között, és itt zongorán, preparált zongorán, harmóniumon és más billentyűs hangszereken játszik a találó nevű Trió Kontrasztban – Grencsóval és Miklóssal.

A két lemez közötti különbségtételhez elegendőek Grencsó és Szemző dupla fuvolás harmóniái, amik a harmonika fujtatóhoz hasonló vibrációt keltenek pl. az Írott kő című számban az első CD-n. Ezzel szemben, magukra maradva, a zongora és a tenor szaxofon összesimulása elég visszafogott ahhoz, hogy Stan Getz és Albert Daily duóit idézze fel, miközben van olyan darab, mint a záró Még sohasem láttalak, ahol majdnem színpadi előadásra kész a Grencsó basszusklarinétján és Dukay zongoráján létrehozott drámai feszültséggel terhelt nyugalom. Más számokban Dukay erőteljes sortüzei, futamai és megtorpanásai a preparált zongorája húrjain képletesen cimbalomszerű részeket visszhangoznak, amik Grencsó basszusklarinétjának mély hangzásával találkozva látványosan magyaros motívumokat eredményeznek.

Az alkalmazott zenei fogások felől közelítve három darab állítható a lemez középpontjába: a Könnyedén emeld, a Barlangzene és az Apró partfutó – hosszan. Az első játékos hangulatát az adja, ahogyan Dukay siklik a billentyűkön és Grencsó egyidejű hajlékony klarinét hápogása felderíti a hangzást. Bevetve a zongora hangfogóját és teljes hangszekrényét a Barlangzenében egy képzeletbeli alaphang keletkezik, ami fölött Grencsó és Szemző elkülönülő fuvolahangjai mint civakodó madarak szálldosnak. Mint a hebehurgya rajzfilm után a mozivásznon megjelenő komoly thriller, az Apró partfutó – hosszan a leginkább elgondolkodtató és eleven a három darab közül, a zongorista nehézsúlyú ütéseire a billentyűkből kizuhanó kadenciákkal és a szaxofonos dinamikát tágító dudálásával és cirkuláris légzésével.

Tickmayer többféle billentyűs hangszeren megmutatkozó készségei és a szerzeményei a másik CD-n újraszabják a zenei párbeszéd kereteit, jóllehet Grencsó és Miklós hasonló módon működnek, mint a Dukayval és Szemzővel való találkozáson. Valójában az egyetlen szám, ami megközelíti a másik CD szigorú komolyságát, a találó című Sirató. Temetési menet szerű dobolás emeli ki a szaxofon feszített lélegzésének  és a morózusan lépkedő orgonának a nyomását, majd jön a csúcspont, a zongora és a klarinét hangszíneinek váratlan egyesülése. Amúgy a darabok által átfogott tartomány a Szépséged fátyol mögött-től, amiből árad a baltikumi romanticizmus és szenvedély, az Elakadozós-ig tart, aminek a szerkezete mintha gyermekmondóka rímekre épülne. A kifinomult dinamikák, amik jellemzik ezt a darabot és másokat is, igazolják azonban, hogy a megközelítés akármi, de nem gyerekes. A billentyűsök roppanásai, a dörrenő dobütések és a szaxofon dörmögése felidézik azt a nyersességet, ami meghúzódik a gyerekek játékai mögött.

Tickmayer kiválósága a billentyűs hangszereken megmutatkozik abban, ahogyan egyforma hajlékonysággal játszik hol az egyiken, hol a másikon. A kibontakozó érzelem, ami például jellemzi az Emlékiratot, lehet ugyan komor, de egyúttal az eszköztár bemutatójául is szolgál. A tiszta fúvós hangokat és az ütős hangszerek zörgését a preparált zongora csembaló szerű rezgései kísérik, amik úgy térnek vissza teljesen rendhagyó módon felvéve a már majdnem elsüllyedt témát a középső részben, hogy Tickmayer mutatós rohama az orgonán sokkal inkább idézi fel Keith Emersont, mint bármelyik jazz vagy úgynevezett klasszikus elődöt. A másik oldalon ott van az olyan lábdobogtató zene, mint a hagyományos szvinggel rokonságot mutató De Ira, ahol az ívelt zongora dallamokat szaggatott dobütések és Grencsótól olyan fúvós hangok kötik össze, amik elég funkysak ahhoz, hogy méltán remélhetne munkát egy amerikai autós csárdában is. Igazolva, hogy mindhárman művészei a gyors zenei váltásoknak, a szám befejezésekor Grencsó tisztára csiszolja a hangjait, míg Tickmayer hangszere úgy lágyul el, hogy egy hajlékony akkord szerkezetet forgat az utolsó előtti pillanatokban, ez vezet a fináléhoz, ami annyira csendes és pasztorális, amennyire a kezdő rész hangos és funkys volt.

Mint egy leleményes államférfi, aki különböző hallgatóságnak különböző elképzeléseket vet fel, Grencsó megmutatja, hogy ugyanazon a magas színvonalon tud alkalmazkodni és játszani, függetlenül a helyzettől.

A személyes zenei preferenciák dönthetik el, kinek melyik CD ízletesebb. Esetleg mindkettő választható.

—Ken Waxman -  / Németh Zsolt fordítása /

A lemezek

Hátrahagyott dolgok apály idején: 1. Az építményeken túl 2. Írott kő 3. Csipetnyi só 4. Várni visszafojtottan 5. Valamihez mérten 6. Holdárnyékban (Homage To Yusef Lateef) 7. Könnyedén emeld 8. Barlangzene 9. Apró partfutó - hosszan 10. Lassan kúszó árnyak meszelt ház falán 11. Még sohasem láttalak

Előadók: Grencsó István (tenor, alt, szoprán szaxofon, basszusklarinét, fuvola); Szemző Tibor (pikoló, fuvola, basszus fuvola); Dukay Barnabás (zongora) és Miklós Szilveszter (dobok és ütőhangszerek)

A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csöndjéig: 1. Elakadozós 2. Quasi da lontano 3. De Ira 4. Emlékirat 5. Sirató 6. Passamezzo ongaro per trio 7. Zenon aporia 8. Szépséged fátyol mögött

Előadók: István Grencsó István (tenor és szoprán szaxofon, basszusklarinét, fuvola); Stevan Kovacs Tickmayer (zongora, preparált zongora, harmónium és billentyűsök) és Miklós Szilveszter (dobok és ütőhangszerek)