Enrico Rava Tribe, Ebersberg, Németország (2017. október 20.)
Ebersberg egy tízezres kis bajor városka, tízezer ember a lakossága. Münchentől alig egy órára van HÉV-vel (S-Bahn). Ehhez képest, már húsz éve rendez jazzfesztiválokat. Nagy sztárokat hívnak meg (idén fellépett Enrico Rava, Al Foster, Kenny Washington, Roberta Gamberini, Kirk Lightsey... épp tegnap hirdették ki, hogy a ma esti zárókoncertre, csak úgy 'beugrik' Roy Hargrove is...), de emellett fellép a helyi Big Band, filmeket adnak (most például a "Miles Ahead" megy), előadásokat tartanak, kiállítást tartanak... Van egy nagyon profi programfüzet, minden helyi "fontos ember" védnökséget vállalt a fesztiválért ... ahogy azt német precizitással csinálni kell. És - ami a legfontosabb - megtelnek a koncertek nézőkkel.
Tegnap a Rava Tribe lépett fel este 7-kor (azért ilyen korán, hogy legyen idő az utána következő Al Foster Quintet-re is...). A szokásos felállásban (Rava - szárnykürt, Giovanni Guidi - zongora, Gianluca Petrella - harsona, Francisco Ponticelli bőgő és Fabrizio Sferra - dobok) lépett színpadra a Tribe, és az idős mester (Rava is már 78 éves, hogy repül az idő…) vezényletével "teljes elszállást" hajtott végre. A két fúvós nagy szívvel, nagy lélekkel (és még nagyobb reverb-bel) játszotta a néha líraian szép, néha kemény-szögletes-groteszk kompozíciókat. Guidi es Petrella egymagukban is remek zenészek (sok-sok saját mellék-projekttel; Guidi-nek például csodaszép lemezei vannak az ECM-nél), de így együtt ez a Rava/Petrella/Guidi hármas... ez tényleg abszolút világszínvonal.
Képek. A koncerttermet (hangárt) még a hangpróbán készült képpel (is) mutatom. Nagyon szép, elég újnak néz ki, nyilvánvalóan erre a célra építették, de sajnos visszhangzik, mint a veszedelem... A balladáknál még oké, de a hangosabb daraboknál zavaró, nagyon. Amit még kicsit hiányoltam, hogy nem volt 'interakció' a két fellépő zenekar között. Pedig biztosan jól szólt volna Petrella az Al Foster zenekarral, ha mondjuk beugrik egy számra, vagy Ravát és Foster trombitását együtt is meghallgattam volna egy kis jam erejéig. De hát ne legyünk telhetetlenek.