JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

A Dr. Lonnie Smith Trio a BJC-ben

Amint megláttam a plakátot néhány hónappal ezelőtt a Budapest Jazz Club faliújságján, rögtön tudtam, hogy ezen a koncerten itt a helyem. Nem is hezitáltam sokat, gyorsan lecsaptam egy JazzMa.hu tudósítói helyre, és már csak várnom kellett ezt a kitűnő estét.

Az amerikai jazzlegenda nem először jár kis hazánkban, bár 75 éves korában, több mint fél évszázados zenei múlttal már valóban körbeutazta a világot (érdekesség, a méltán híres debütáló szólólemeze, a „Finger Lickin’ Good” éppen 50 évvel ezelőtt jelent meg). Én egyszer hallottam őt korábban, a Művészetek Palotája színpadán, még 2013-ban, és a mai napig örömmel emlékszem vissza arra a koncertre. Akkor diákjeggyel a hangversenyterem legtetején szorongtam, most az első sorban foglaltam helyet, konkrétan a gitáros lába előtt (olyannyira, hogy a dobra sajnos egyáltalán nem volt rálátásom az orgona miatt).

A turbános mester ma is korát meghazudtolóan játszik, rendkívül fürgén mozognak az ujjai (és a lábai) azon a gyönyörű Hammond B3 orgonán. A hangszer szerelmeseinek (így aztán nekem is, bár nálam biztosan vannak megszállottabbak is) úgy gondolom, kötelező esemény volt ez a mai koncert, és aki ott volt, biztosan nem csalódott. Dr. Lonnie a zenekart remekül csábította maga mellé, Jonathan Kreisberg (gitár) és Xavier Breaker (dob) fantasztikusan játszottak, nem csak kísérték a zenekarvezetőt, hanem önmagukban is parádésat alkottak a hangszereiken.

Mivel két koncertet is adtak, én a másodikon voltam, az elsőről szintén készül beszámoló a JazzMa.hu oldalra, ezért én inkább a személyes benyomásaimat írnám le, mintsem hogy ecseteljem, milyen stílusú zene volt, és milyen dalokat játszottak, és ki mennyire volt jó.

Én külön kiemelném a koncert felépítését, bár személyes élmény csak az évekkel ezelőtti MüPa koncert kapcsán van, de nekem sokkal változatosabb és érdekesebb volt a zenei felhozatal, mint amire először számítottam. Sok pszichedelikus elem, érdekes, torzított hangzások, néha keményebb, rockosabb, néha modernebb zenei irány jellemezte a koncertet, lassabb, gyorsabb, egyszerűbb ritmusú és töredezettebb egyaránt megtalálható volt a repertoáron, mind-mind biztosította, hogy egy percre se unatkozhasson a közönség. Na és persze mindegyik rendkívül igényesen kidolgozva, jól felépítve, ugyanakkor kellő improvizációval fűszerezve. Bár én szeretem azt a kicsit mainstream, jazz-blues-funky-rock-soul irányvonalat, ami azért általában jellemző rájuk, most nagyon jól esett ez a változatosság, nagyon érdekes volt nézni és hallgatni.

Bár a hangzás miatt nem mindig szerencsés ilyen közel lenni a színpadhoz, most olyan szempontból mégis jó volt, hogy tudtam figyelni a zenészek (pontosabban Kreisberg és Smith) között a kommunikációt, az interakciót. Az élőzene egyik legnagyobb varázsa ez, ami úgy az igazi, ha látja az ember testközelből a zenészeket. Számomra Lonnie Smith pontosan olyan volt, mint ahogy elképzelem őt fiatal gyermekként, amikor megkapta egy helyi hangszerkereskedőtől az első Hammond orgonáját. Ugyanolyan töretlen lelkesedéssel, kíváncsisággal, alázattal nyúl a hangszerhez, mintha nem mögötte töltötte volna a fél életét. Látszik az arcán, hogy élvezi a játékot, a társai zenéjét, és a közönség reakcióit. Számomra mindig nagy élmény ilyeneket felfedezni egy zenész gesztusaiból, mimikájából.

A koncert második felében egyre inkább kerültek elő a már említett pszichedelikus elemek is, természetesen Lonnie Smith most sem hagyhatta ki, hogy a sétapálcájával zenéljen egy néhány perces blokkot, a közönség őrjöngése kíséretében. (Aki esetleg nem ismerné, javaslom, keressen rá interneten, „Lonnie Smith walking stick” néven, és nézzen végig néhány videót.)

A visszataps után egy jó 10 perces egyveleget adtak elő, a közönség egy része felállva tapsolta a levonuló zenészeket.

Mindig érdekes ilyen legendás alakokat ilyen közelről figyelni, együtt élni a zenéjükkel, ebben az esetben ez hatványozottan így volt. Mivel közeleg a JazzMa.hu év végi szavazása, épp ezért is örülök, hogy ott lehettem ezen a koncerten, így legalább van egy jó jelöltem az „Év koncertje – külföldi előadó” kategóriában…

A képekkel kapcsolatban, aki a dobosra kíváncsi, javaslom a másik cikket (meg úgy egyébként is javaslom, biztosan jó írás).


1.JPG


2.JPG


3.JPG


4.JPG


5.JPG


6.JPG


7.JPG


8.JPG

Vissza a hírekhez