Brand X Reunion Tour, Nectar Lounge, Seattle, USA (2017. november 9.)
A Brand X-ről a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy ez volt valamikor Phil Collins jazz-rock mellék-projektje. (Oké, ez így nem igaz, a Brand X-ről a legtöbb embernek semmi nem jut az eszébe, és üveges szemmel néz rád. Vagy esetleg azt gondolja, a márka nélküli, "no-name" termékről beszélsz, ami ugyebár a Brand X kifejezés elsődleges jelentése).
De amúgy a hír igaz, Phil Collins valóban dobolt a Brand X-ben, de az már negyven éve volt (1975-77: „Unorthodox Behaviour” és „Moroccan Roll” LP-k). (Én így szoktam azt a periódust leírni: képzeld el, mintha egy fúzós bandában Phil Collins Billy Cobham-et alakítaná.) A 40 év alatt csak John Goodsall gitáros és Percy Jones basszusgitáros maradtak az állandó (és alapító) tagok, és a Brand X hol van, hol nincs. Most épp megint van. A doboknál sok komoly ember megfordult a bandában, Bill Bruford (Yes), Mike Clark (Headhunters), Kenwood Dennard (Jaco Pastorius, Pat Martino's Joyous Lake), Chuck Burgi (Billy Joel Band), Frank Katz (ő játszik a remek 1992-es „X-Communication” lemezen, amely, mint megtudtam, John Goodsall kedvenc Brand X lemeze) és sokan mások.
A mostani reunion (vagy re-reunion, vagy re-re-reunion) túrára John Goodsall - gitár, Percy Jones - basszusgitár, Chris Clark - szintetizátor, elektromos zongora, Kenny Grohowski - dob volt a felállás. (A behirdetett Scott Weinberger percussionista nem ért ide.) A banda hangzásában leginkább a Mahavishnu Orchestra "Birds of Fire" időszakát idézte, de rövidebb, rockosabb szólókkal; Percy Jones basszusgitárja (Ibanez custom Ergodyne 5-string fretless, ha valakit érdekel) szépen "énekelt", John Goodsall néha John McLaughlin-os, néha Jeff Beck-es, de leginkább John Goodsall-os stílusban, jó hangosan-rockosan "nyomta". (Nem írom le a darabok címét: lefényképeztem a két szet-listát.)
A "fúzió" szó más jelentést kapott a ma esti koncerten; a közönség egy része például a sör, marihuána és az izzadság fúzióján dolgozott - ez nem a Jazz Alley, kérem szépen, ez a Nectar Lounge, vagyis egy lebuj Seattle University District-jében. (Én pedig lelki szemeimmel azt láttam, ahogy az iszonyatos hangerő hatására a hallócsontocskák a fülemben össze-fúzionálnak.) A közönség soraiban, hatvanas-vagy afölötti, ősz és/vagy kopasz, sörhasú "fusion-head"-ek sorakoztak, akik a koncert után nagy áhítattal íratták alá féltve őrzött Brand X bakelitjeiket a két alapítótaggal, akik mindenkit megnyugtattak, hogy amíg csak talpra tudnak állni, és hangszeren tudnak játszani, addig ők folytatják, játsszák, ami nekik tetszik - akár "trendi" az, akár nem. (Mivel a Brand X igazából soha nem volt túl trendi, olyan nagy változást ez úgysem jelent). Képek.
